Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Jasmine Ingram

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Hétf. Nov. 20 2017, 19:22

Hétf. Nov. 20 2017, 19:16

Hétf. Nov. 20 2017, 18:39

Vas. Nov. 19 2017, 20:42

Vas. Nov. 19 2017, 14:52

Szomb. Nov. 18 2017, 20:36

Csüt. Nov. 16 2017, 15:37

Szer. Nov. 15 2017, 23:53

Szer. Nov. 15 2017, 20:31


Share | 
 

 you control the tempo ;;

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Hozzászólások :
57
⌲ Tartózkodási hely :
változó
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 06.

TémanyitásTárgy: you control the tempo ;;   Vas. Jún. 04 2017, 20:43


Flavia & Luciel


New York meglepően csendes volt a késői időpont ellenére; még ha a szombat este általában arról is volt könnyedén felismerhető, hogy a szórakozóhelyek és az utcák is zsongtak a fiataloktól és idősebbektől, akik valami jobb elfoglaltságot kerestek maguknak, mint a tévé előtt ülés és filmismétlések bámulása, jelenleg elég nehéz volt elhinni, hogy a városban lettek volna. Az utcák jóformán csendesek voltak, az autó pedig különösebb akadályok nélkül szelte a város utcáit a rengeteg világító reklám fényében, mint abban a Step Up-jelenetben, amennyiben emlékezete nem csalt. Csendben közeledtek a külváros felé - legalábbis amennyiben attraktív társa nem kezdeményezett beszélgetést, bár akkor minden bizonnyal már pár perc után bekapcsolta a rádiót, hogy ne maradjon magára a gondolataival, amíg a lakásáig értek volna.
Valahol elméje falán kaparászott még a gondolat, hogy talán illene felhívnia a lakótársát, hogy hazavisz valakit; mert nem volt teljesen biztos abban, hogy Barclay otthon volt-e vagy sem és hiába nem volt benne semmi szégyenérzet, azért nem szívesen találkozott volna szembe vele, miközben épp felvisz valakit a vendégszobába, ahova egyébként nem volt bejárása, mert azok után, amit művelt a pincével, a skandináv isten rettegett attól, hogy esetleg ugyanezt művelhetné a szobában is. Igaz, az utolsó telefonos kis szóváltásuk és az azt követő vita után el is hidegültek valamelyest egymástól és ő azon is gondolkodott, hogy esetleg ideje lenne kiköltöznie, hogy ne zavarja a másik légterét; de aztán elvetette ezt az ötletet, csakúgy, mint azt is, hogy legalább egy üzenetet küldjön a lakótársának, hogy nem lesz egyedül.
Ugyanebben a csendben parkolta le az autót a ház előtt, mikor végre megérkeztek a külvárosba és csak ekkor fordult Flavia felé, ugyanakkor tekintetét az ablakon túli épületbe is szegezve. Vörös téglákból épített, raktárra emlékeztető, kívülről romos ház volt, de belül elég szépen volt megcsinálva, elegánsan és funkcionálisan, teljesen ellentétesen azzal, mint amit első látásra képzelhetett róla az ember - az otthona, amit megosztott a szerelem skandináv istenével és ahol egyre gyakrabban érezte magát idegennek. Maga sem tudta, hogy a lakás atmoszférája, a macska, vagy a vágy, hogy mentse az ismeretségét Baldr-al tartotta még itt, de itt volt, és ide is hozta Flavia-t, azzal a címszóval, hogy félig-meddig az övé volt az épület.
- Megérkeztünk. - És apró mosolyra vonja az ajkait, ahogy kinyitja az ajtaját és kiszáll, hogy a lánynak is kinyissa az ajtót, igazi úriemberhez méltóan. Még egy pillanatig nevetni is volt kedve azon, hogy mennyire abszurd volt a szituáció, ahogy Egyiptom sötétséggel tomboló démonjából a másodperc töredéke alatt szelídült úriemberré, de tudta, nem lett volna célszerű igazi énjét felfedni a másik előtt ennyire hamar; így is elég volt, hogy még a szórakozóhelyen megvillantotta azt a kis társaság felé, akik kritikusan méregették őt, ahogy elvezette ismerősüket a kijárat felé. Érezte a halandószagukat; el is fintorodott egy pillanatra, ahogy visszagondolt erre, de hamar visszarendezte arcvonásait, hogy a korábban felvett, apró mosollyal forduljon megint csak a lány felé. - Ne engedd, hogy a külső megtévesszen, belül sokkal jobban néz ki; bár a nappalit nem volt idő feltakarítani, szóval nagyon ne nézz körül.
És amennyiben Flavia engedi majd neki, karját a derekára simítva vezeti majd az ajtó felé, hogy utána kinyitva előtte az ajtót engedje őt be a házba, egyedül a halványabb lámpát felkapcsolva, még ha tudta is, hogy elég kétséges, hogy Baldr ébren legyen ezen a késői időponton vagy hogy felébredjen arra, ha villanyt kapcsolnak a földszinten, de biztosra akart menni, mert nem volt kedve megint veszekedni. Abban sem volt biztos, hogy a macska előjönne, hogy üdvözölje, hiszen általában a lakótársával aludt, bezárva a nehéz, mahagóni ajtó mögött, ahova neki nem volt bejárása. Oda nem akart betolakodni, csak hogy kihozza az állatot; de azért reménykedett még abban, hogy esetleg mégse lenne oda bezárva, sokkal inkább a kanapén aludna, ahol általában ő üldögélt vele, szabad kezét a macska puha bundájába temetve.
- Oh, ha meglátnád valahol a macskát, a neve Mead és meglepő módon hallgat is rá. - Kuncogva rúgja le a bakancsait és indul el a lakás belseje felé, még visszafordulva az ajtófélfában, hogy megnézze, a lány követi-e őt; na nem mintha nagyon el lehetett volna tévedni, mert a konyha lényegében csak egy félfallal volt elválasztva a nappalitól, de azért ránézett a biztonság kedvéért, meg úgy azért is, hogy biztosra menjen, hogy nem hagyta a cipőit az út közepén. - Amúgy kérsz valamit? Kávét, teát, bármit?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
*medika
⌲ Hozzászólások :
17
⌲ Tartózkodási hely :
* egy lépéssel előtted
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 26.

TémanyitásTárgy: Re: you control the tempo ;;   Hétf. Jún. 05 2017, 21:42

I PUT MY HANDS UP, FREEZE, ARMOR DOWN
Az autóban ülve nem igazán beszélgettem Luciellel, nem tudom ez furának minősül-e vagy éppen így normális, hisz még sosem vitt haza senki és értelemszerűen ennek egyéb variációi sem történtek meg velem eddig a napig. Előzőleg persze nevettem a sikátorban elsütött viccén és biztosítottam, hogy még véletlenül sem gondolom azt, hogy valamiféle pszichopata tömeggyilkos, aki hazacsalja aztán feldarabolja az ártatlan fiatal lányokat csak úgy szórakozásból. Egyébként is kezdem úgy érezni, hogy az alkohol morbiddá tesz, így próbáltam nem is cifrázni, nehogy rosszul vegye ki magát a dolog. Így történt, hogy elcsendesedtem inkább, partnerem pedig bekapcsolta a rádiót. A zene jó hatással volt kissé megfáradt idegeimre, de bármit csináltam képtelen volt leállni az agyam. Folyton arra gondoltam, hogy  most vajon mi lesz, félelem volt bennem, de inkább az az izgalommal kevert pozitív félelem, ami az egész estémet jellemezte. Annyi minden történt, nyitottam a világ felé egy kicsit és azt kell mondjam eddig élveztem a helyzetet, de ezt inkább köszönhetem Luciel személyének, mint bárki másnak, aki jelen volt a szórakozóhelyen.
Többnyire kifelé bámultam, de az ablak tükröződésének hála néha azon kaptam magam, hogy a férfi arcát figyelem és nem a meglepően eseménytelen utcákat és élénk fényeket, egészen addig míg meg nem érkeztünk és Luciel igazi úriember módjára ki nem nyitja előttem a kocsiajtóját. Én rámosolygok és próbálok a lehető legelegánsabban kikászálódni a tűsarkúmban, mivel irtó kínos lenne, ha éppen előtte esnék egy hatalmasat. Miután ezt a lehetőséget sikeresen kikerülöm kellemesen mosolygok azon, ahogy a ház állapota miatt magyarázkodik. Ez teljességgel szükségtelen, mivel én sem egy palotában élek, bár a tisztaságmániámnak hála, ha kacsalábon nem is forog, legalább igencsak tiszta.
-Rendben, majd becsukom a szemem és imádkozom, hogy ne essek el semmiben-mondom kuncogva. Elég kettős ez a figura azt meg kell hagyni, mivel láttam azt a gyilkos tekintetet, amivel a csoporttársaimat illette, ugyanakkor látom azt is, ahogyan rám néz, ahogyan velem bánik. Ez érdekes, kifejezetten kíváncsi vagyok rá. Megintcsak hagyom, hogy átkarolja derekam, ez szinte már megnyugtató, kellemes kontaktus számomra. A házba beérve körbenézek, azért látszik, hogy férfi lakik benne, de korántsem vészes, sokkal inkább otthonos, nem úgy, mint az én steril kis fészkem.
Az ajtóban magam is megszabadulok végre kényelmetlen cipőimtől, aminek hála jópár centit vesztek, aminek hála már nem érek Luciel válláig sem, ez csöppet feszélyez, de próbálok vele nem foglalkozni és követem vendéglátóm.
-Bármit-válaszolom kérdésére, aztán hamar rájövök, hogy zavaromban csak megismételtem, amit mondott, ezen zavart pedig oldani kellene- pontosabban valamiféle alkoholt szívesen elfogadok-jelentem ki és nekitámaszkodom a konyhapultnak.

THANKS HANNAH OF CAUTION, ATF & SHINE
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
57
⌲ Tartózkodási hely :
változó
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 06.

TémanyitásTárgy: Re: you control the tempo ;;   Kedd Jún. 06 2017, 10:04


Flavia & Luciel


A ház túl csendes volt; egy pillanatig még az is megfordult Luciel Fell fejében, hogy talán elrabolták Barclay-t és azért nem látja élet nyomait sehol sem, de aztán elveti ezt az ötletet, mert hát mégis kinek kéne a szerelem istene, akiről fogadni merne, hogy életében meg csak meg sem csókolt senkit? Egyébként is tudta róla már, hogy olyan álma volt, hogy ha atombomba robbant volna mellette, arra sem ébredt volna fel; így végül száműzte őt gondolataiból, azzal a megjegyzéssel, hogy majd beszél vele másnap, vagy máskor, vagy majd ha akarnak egymástól valamit. Egyébként is, miért foglalkozna a hisztis skandinávval, ha ennyire gyönyörű társasága volt?
És hiába volt az a terve, hogy majd előre megy és kissé visszaélve démoni képességeivel feltakarít majd valamelyest a nappaliban, amit lényegében ő tett olyanná, mintha egy intenzívebb szél söpört volna végig rajta a huzat formájában a két nyitva hagyott ablaktól - csak azzal a különbséggel, hogy az ő ablakaik nem nyíltak semmilyen irányba sem, vagy ha nyíltak volna is, semmi esetre sem nyitotta volna azt ki. Nem volt ez a legjobb környék, szóval az utcát is csak sötét függönyökön át csodálhatták; de a rendetlenségen nagyon nem volt mit nézegetni, így azt fel akarta még takarítani, de aztán valami módon elbambult, vagy egész pontosan lefoglalta a figyelmét a lány, mert így, a magassarkúi nélkül kicsit sem vesztett a bájából, sőt, kevésbé tűnt olyannak, mint halandó társai a klubban, még ha nem is tartozott közéjük.
Nem volt a természetfeletti kifejezett ismerője; csupán saját panteonjának lényeit ismerte, de azokat első látásra felismerte bárhol, szóval ha megérzései tényleg nem csaltak és Flavia tényleg nem volt halandó, semmi esetre sem tartozott az ő úgy nevezett családjához.
De lényeg a lényeg, hogy elragadóan bájos volt így, a cipője nélkül, ahogy a válláig sem ért, mert így kifejezetten egy apró cicára emlékeztette; igaz, ezúttal ezt nem közli vele, csak elindul befelé, a lakásba, hogy elpakoljon minden olyan dolgot, amit esetleg nem kéne látnia - de megdöbbentő módon mindent viszonylagos rendben talál, még ha nem is így emlékezett rá; Barclay rendet tett volna, vagy csak őt csalta meg az emlékezete ezen a téren?
Választ kapva kérdésére viszont kicsit elbizonytalanodik; hiszen lakótársa nem volt épp az alkohol favorizálója, de ő esküdni tudott volna arra, hogy valahol tartogatott egy üveg whiskyt, saját használatra; talán a legritkábban használt szekrényben, amelyikben a fazekakat tartották? Hiszen egyikük sem főzött, szóval ha valamit el kellett dugni a skandináv istenség elől, azt ott volt a legcélszerűbb eldugni, ahol úgyse kereste volt, csak hogy utána lehúzza azt a vécén. A hozzáállása bizonyos dolgokhoz kiábrándító volt...
- Whisky jó lesz? Más nem igazán van, a lakótársam elég alkoholellenes. - És nem nevezi nevén, mert minek? Csak az italt tartalmazó üveget halássza ki a sosem használt fazékkészlet mögül, büszkén a magasba emelve azt; és csak fél szemével sandít a lány felé, valamiféle válaszra várva, ahogy közben leemel két poharat az egyik polcról, arra az esetre, ha szükség lenne rájuk. Már azokkal a kezében lép a pulthoz; vagy legalábbis tenné azt, ha majdnem fel nem bukna a macskában - ez készteti megállásra végül, aztán arra, hogy letegye a kezeiben tartott dolgokat és felvegye a kis állatot, mielőtt tényleg megbotlana benne.
- Nézd, ki csatlakozott hozzánk. - Észre sem vette, mikor jött le az emeletről; de így, hogy Mead magától lejött, még egyszerűbb is volt minden, hiszen megígérte Flavia-nak, hogy megmutatja majd neki a macskát és hát így tudta magát tartani az ígéretéhez is, talán egész életében (és halálában) legelőször.
- Magára hagytad a gazdád? - Szórakozottan cirógatja meg az állat fejét, mielőtt valahogy úgy próbálná őt áthelyezni a kezeiben, hogy megint csak felvehesse az üveget és poharakat a helyéről, hogy utána a nappali felé vegye az irányt. - Nézd csak, vendégünk van.
Elég különcnek érzi magát azzal, hogy a macskához beszél, de ez csak egy pillanatnyi törés az egész beszélgetésben, mielőtt visszafordulna attraktív vendégéhez egy halvány mosollyal az arcán.
- Szóval van alkoholunk, van macskánk... Leülünk?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
*medika
⌲ Hozzászólások :
17
⌲ Tartózkodási hely :
* egy lépéssel előtted
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 26.

TémanyitásTárgy: Re: you control the tempo ;;   Szer. Jún. 07 2017, 00:51

I PUT MY HANDS UP, FREEZE, ARMOR DOWN
Szinte már furcsán nyugodt volt minden a házban, ahhoz képest, hogy két férfi lakik benne. Nem is tudom miért vagyok olyan biztos ebben, minden esetre majdnem elképzelhetetlennek tartom, hogy az a bizonyos lakótárs nő legyen. Én például nem szívesen laknék együtt Luciellel, mint iránta közömbös nő, valószínűleg már csak a jelenléte is zavarba tudna hozni vagy, az hogy ugyanabban a kabinban zuhanyzunk, persze szigorúan más időpontban. Mélységes tenger! Mikre gondolok én? Vajon józanodom vagy csak rosszabb lett az állapotom,ami azt illeti fogalmam sincs, de a több alkohol mellett döntök, mivel jó hatással lehet rám, ha kicsit lazábban viselem és nem gondolom brutálisan túl a dolgokat, ahogy azt leállni képtelen, elemző agyam folyton teszi.
Most is kénytelen voltam nyitott szemmel nézni az lakás azon részét, ami a szemem elé tárult, az első dolog, ami szemet szúrt, pedig az volt, hogy a lakók bizonyára nincsenek oda a napfényért vagy nos…bármiféle más fényért, mely az ablakból jöhet, mivel az összeset sötét színű függöny fedte. Ez határozottan érdekes. Bizonyos pillanatokban én sem vagyok oda a verőfényért, máskor pedig rendkívül örömtelinek találom, hogy fehér bőröm simogatja egy-egy reggeli napsugár az erkélyemen. Ekkor ötlik eszembe még valami, mégpedig az a pillanat, mikor ujjaim Luciel nyakán kalandoztak azon a rettenetes szórakozóhelyen. Az ütőere helyét cirógattam, ám semmiféle vérnyomást nem érzékeltem. Ez sem épp mindennapi tényező, de azt is hozzá kell tennem, hogy abban a pillanatban nem jellemzett orvosi pontosság, a vérem pedig épp a saját fülemben dörömbölt önfeledten. Belegondolva abba, hogy én magam sem vagyok ember, nem tartom kizártnak,hogy valami hozzám hasonlóval tartózkodom egy lakásban, pontosabban valaki olyannal, akinek nincs vagy érzékelhetetlen a vérnyomása.
Furcsán aprónak éreztem magam a konyhában, ahogy vendéglátóm egy olyan magasan elhelyezkedő szekrényben turkált, amit én maximum a konyhapultról értem volna el és talán még abban az esetben is nyújtózkodnom kellett volna.
-Semmi probléma, tökéletes lesz-mosolyodtam el és már abban a percben tudtam a mértéket. A whiskey határozottan erős ital, én nem kívánok vállalhatatlanul viselkedni és talán Luciel tervei közé sem tartozik, hogy megismerkedik azon énemmel, amelyiknek alkoholmérgezése van.
-Az edények mögött?-nevettem el magam, mikor realizáltam honnan is túrta elő az üveget- Nem vagytok konyhatündérek, igaz?
Luciel szavaira realizálom, hogy még egy kellemes lakó előbújt, a cica személyébe, akibe azonnal beleszeretek, de egyelőre nem közelítem meg, hagyom, hogy kibontakozzon a férfi szeretetteljes kapcsolata az állattal. Csak mosolyogni tudok rajta, olyan otthonossá teszi a pillanatot, ahogy a macskával diskurál, ez pedig nagyon tetszik. Ezután nem sokat várok, hogy kivegyem Luciel kezéből a cukiságot, így kényelmesebben tarthatja az üveget és a poharakat, míg én bólintok kérdésére és már fel is kuporodom a kanapéra a macskával az ölemben.
-Szia Meade, én Flavia vagyok-mondom neki miközben a fülecskéit simogatom, aztán pedig elégedetten csillogó szemekkel nézek Lucielre.
-Hihetetlenül gyönyörű ez a cica-jelentem ki mosolyogva.


THANKS HANNAH OF CAUTION, ATF & SHINE
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
57
⌲ Tartózkodási hely :
változó
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 06.

TémanyitásTárgy: Re: you control the tempo ;;   Pént. Jún. 09 2017, 13:32


Flavia & Luciel


- Igen, jól látod... Barclay nem túl alkoholbarát, szóval el kellett rejtenem előle oda, ahova jóformán soha nem néz be. - Szórakozottan vonja meg a vállát; az, hogy nem voltak konyhatündérek, igazából nem volt igaz, mert mind ő, mint Barclay elég jól főztek azon ritka alkalmakkor, amikor ezt megtették, de az igazság az volt, hogy általában inkább csak nem volt kedvük a fél napot elpocsékolni a konyhában. Igazából neki fogalma sem volt, lakótársa mit evett, amikor ő nem volt otthon, de azt tudta, hogy ő általában minden alkalommal hurcolta a városból a különböző dolgokat, nagyrészt gyorséttermekből esetleg kisebb, orientális bárokból, és így már nem volt szükség arra, hogy főzzön. Esetleg ha olyanja volt, néha nap közben is rendelt valamit a skandináv jézusnak, ami megint csak fölöslegessé tette azt a rengeteg edényt, amit a lakásban tartottak. - Bár főzni amúgy tudunk, csak nem szoktunk, általában rendelünk.
Monológját Mead megjelenése szakítja meg; és egy pillanatra el is feledkezik arról, hogy nincs egyedül és felveszi a macskát a földről, apró kis beszélgetésbe kezdve vele, még ha tudja is, hogy ő semmi esetre sem fog válaszolni neki, talán csak visszanyávog, ha úgy lenne; de semmi ilyen nem történik, úgyhogy nyugodt szívvel adja át a kis szőrpamacsot a lánynak, mikor felé nyúl.  Így neki is könnyebb felmarkolni a poharakat és a whiskyt és nem kell azon aggódnia, hogy esetleg leejtene valamit, amivel felébresztené a lakótársát - mert még csak az hiányozna, hogy a vengége szeme láttára vonja őt felelősségre...
- A lakótársamnak jó ízlése van macska téren. - Halkan nevet fel, ahogy kezeit végre felszabadítva ő is megsimogatja az állat buksiját; egy futó pillantást is vet a lányra és meg is mosolyogja a lelkesedését - hiszen mintha egy teljesen más személyre nézne és valamiért szörnyen aranyosnak találja ezt, csak kivételesen nem ad hangot a véleményének. Inkább csak tölt mindkettejüknek az italból és az egyik poharat Flavia-nak nyújtja, aztán koccintásra tartja a sajátját. Csak mire ittak?
- Mire iszunk? - Szórakozottan mosolyodik el, mert neki lenne néhány ötlete, de inkább nem mondja ki ezeket sem; mert hát rájött már, hogy néha jobb volt diszkrétnek maradni és engedni, hogy a lány is kibontakoztathassa a szárnyait, meg egyébként sem akarta, hogy feszélyezve érezze magát azzal, hogy az ő lakásában voltak, ami lényegében idegen terület volt a lány számára, akárhogy is nézte.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
*medika
⌲ Hozzászólások :
17
⌲ Tartózkodási hely :
* egy lépéssel előtted
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 26.

TémanyitásTárgy: Re: you control the tempo ;;   Szomb. Jún. 10 2017, 19:02

I PUT MY HANDS UP, FREEZE, ARMOR DOWN
Kuncogtam szavaira, valamiért olyan érzésem támadt, hogy meglehetősen furcsa páros lehetnek a lakótársával, holott semmit nem tudtam sem kettejük viszonyáról vagy a másik férfiról. Érthető, ha valaki antialkoholista, jó ideig én is annak vallottam magamat, de más lerészegedési szokásai egy csöppet sem érdekeltek. Nem tudom mi lehet a problémája a másik lakónak azzal, ha Luciel iszik, egyelőre nagyon úgy tűnt, hogy jól bírja az alkoholt, mivel kettőnk közül nagyrészt én voltam a vállalhatatlanabb az este folyamán és ezen valószínűleg a whiskey sem fog pozitív irányba változtatni, már ha az én szempontomat nézzük. Még nem is ittam az erős italból, mikor megnyilatkoztam szakács képességeinek állítólagos létezéséről.
-Pedig nagyon vonzó egy olyan férfi, aki tud főzni…is-jelentettem ki, miközben magam sem igazán akartam tudni mit értettem „is” alatt. Bizonyára csak azoknak a fránya villanykörtéknek a cseréjét lökte felszínre a memóriám, amit én még létrával is nehezen értem fel. Hálisten kálváriámat és belső önostorozásomat megszakítja a macska jelenléte, tulajdonképpen egy házi orrszarvú is boldoggá tudott volna tenni, ha eltereli a figyelmemet az ostoba kis hozzászólásomról. Mead nagyon fellelkesített, amint karjaim közé kaptam vakargatni és gyöszmékelni kezdtem. Amint Luciellel és a kis szőrpamaccsal kényelembe helyeztük magunkat a kanapén elkezdtem halkan nyávogni a cicának, aki okos tekintetét rám emelve, mintha csak válaszolt volna.
-Egyetértek, páratlan kisállat-mosolygtam fel Lucielre, miután már háromszor körberajongtam és kishíján halálraszerettem a cicát. Ilyenkor gondolkodom el rajta, hogy szükségem lenne egy saját állatra. Ha valaki várna rám a lakásban, miután hazatérek az óráimról, bizonyára kevésbé érezném magam magányos aggszűznek, aki unaloműzésképp csendesen kötöget az ablakban, egy puha párnán üldögélve és Chopint vagy Beethovent hallgat. Tulajdonképpen ez így nem igaz, nem kifejezetten tudok kötni és Beethoven helyett előnyben részesítem a középkori szerzők műveit és az egyházi énekeket szigorúan latinul.
Mikor a tele poharat megkaparintom koccintani készülünk, ez jól látszik Luciel mozdulatain, ám mielőtt megtenné még megérdeklődi minek is kéne az apropónak lenni.
-Nos…igyunk arra, hogy itt vagyok és nagyon úgy tűnik, hogy nem áll szándékodban szakszerűtlenül kioperálni semelyik szervemet-nevetem el magam, majd a poharamat a férfiéhoz érintek és jókorát kortyolok bele. Az érzés, ahogyan a torkomat égeti egyszerre kellemes és kellemetlen, erre gondolok, mikor közelebb húzódom és Luciel vállára hajtom a fejem. Ilyenkor kicsit macska módjára viselkedem, szeretném, hogy szeressenek és persze azt is, hogy simogassanak.



THANKS HANNAH OF CAUTION, ATF & SHINE
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
57
⌲ Tartózkodási hely :
változó
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 06.

TémanyitásTárgy: Re: you control the tempo ;;   Hétf. Júl. 03 2017, 11:18


Flavia & Luciel


- Fozni... is? Es mit meg? - Szemoldoke erdeklodve szokik a magasba, ahogy pillantasat a lany arcara fuggeszti. Kivancsisaganak zold szemu szornyetege ugy uti fel benne a fejet, mint regen, meg pici gyerekkoraban, amikor meg nem tudta, mi var ra, mikor a draga kastelyba vezettek. Szerette volna azt mondani, hogy nem emlekezett erre, de emlekeibe tul melyen egtek bele a kepek; es a masodperc egy apro toredekeig el is sotetul a tekintete, de aztan ujra fellobban benne a pajkos lang, teljesen elfeledkezve mindenrol, amire korabban gondolt. Nem volt ertelme visszemlekezni ra, hiszen evszazadokkal korabban volt. Nem volt mar jelentosege. - Amugy mondanam, hogy fozok neked valamit, de ha az emlekezetem nem csal, akkor csak mirelit pizzam van, ami nem valami impozans.
Es szorakozottan nevet fel, ahogy tekintetet a semmibol megint csak a lanyra iranyitja, fejet erdeklodve billentve felre, ahogy meghallja ot nyavogni. Hat tudna macskaul is? Rendkivul erdekes gondolat volt, tekintve, hogy o szentul meg volt gyozodve arrol, hogy o volt az egyetlen elvetemult, aki mindig nyavogott Meade-nek, de hat... Ugy tunik, nem volt ezzel egyedul es ez egy icipici megkonnyebbulessel is eltoltotte. Nem volt teljesen elmebeteg.
Meg.
- Ha mar ki akarnam operalni valamid, azt szakszeruen tennem, maga An... - De a gondolatot felbeszakitja hirtelen, elharapva a szo veget, es inkabb csak kozonyosen vonja meg azt a vallat, aminek a lany epp nem dol neki; es szabad kezevel karolja at a derekat, vegigcirogatva ennel az oldalat, ahogy belekortyol az italba, kielvezve, ahogy az alkohol vegigmarja az utjat a torkan at. Egyszerre felemelo es alantas erzes. - ...annak nem lenne sok ertelme, ha felvagnalak, tul szep vagy ahhoz, hogy egy koszos, pincebeli mutoasztalon vegezd.
Aka a muhelyeben, bar ezt mar nem mondja ki hangosan, inkabb csak felszeg mosolyra vonja az ajkait, ahogy rajon, bokolni sem igazan tud es talan ebben rejlett a sikertelensege a skandinav szerelemistennel szemben is; de hat sosem volt annyira ember, hogy ismerje az effele viselkedesformakat, meg hat sosem erdekelte ot senki sem par oranal tovabb, es ez igy most felettebb erdekes volt, hogy a lanyt ennyire kozel engedte magahoz es meg haza is hozta. Nem ertette sajat magat.
- Ihatunk am arra is, hogy te sem tervezed kivagni semmimet, na nem mintha annyira szuksegem lenne mondjuk a vesemre vagy a fel tudomre. - Es szorakozottan nevet fel, mert maga sem biztos mar abban, vajon Flavianak feltunt-e mar, hogy joforman a szive sem ver, mert ha oszinte akart lenni, csak ugy nagy hirtelenjeben "elfelejtett" gondolni arra, hogy legalabb embernek tettesse magat abban a pillanatban, amikor valaki olyan kozeledhetett fele, aki potencialisan az eletere is vadaszhatott volna. Bar ki akart volna neki artani, amikor joforman o sem artott senkinek?
Szerencsere gondolatait hamar sikerult errol elterelnie egy joval kellemesebb iranyban, ahogy kozelebb vonta magahoz a lenyt, hogy arcat a hajaba temethesse, kalandozo ujjait pedig lejjebb vezethesse a combjan, vegigsimitva a hoka boron.
Gyonyoru volt.
Igy, a sapadt felhomalyban meg inkabb eterikusnak tunt, meg kevesbe emberinek, mint korabban, a klub cikazo neonfenyeben es ettol olyan gondolata tamadt, amit egesz eddig probalt eluzni, egyre kevesebb sikerrel. Hat erre volt itelve, piszkos kis gondolatokra valaki olyannal kapcsolatban, akit par oraja ismert csak? Errol az oldalrol sem ismerte magat egesz eddig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
*medika
⌲ Hozzászólások :
17
⌲ Tartózkodási hely :
* egy lépéssel előtted
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 26.

TémanyitásTárgy: Re: you control the tempo ;;   Hétf. Júl. 10 2017, 01:34

I PUT MY HANDS UP, FREEZE, ARMOR DOWN




Luciel kérdésére azonnal fülig vörösödöm. Hogyan mondhattam ilyet, mégis mi bajom van,ha meg már kicsúszott a számon lehetnék rátermettebb és mondhatnék valami igazán meglepőt, de…nem, nem teszem. Szerintem mindketten tudjuk, hogy én nem az a lány vagyok, aki képes előhúzni a balzsebéből egy díjnyertes frázist flörtöléshez, mégcsak nem is ismerek ilyen közhelyeket, azokat, amiket pedig a csoporttársaim használnak annyira visszaszítónak gondolom, hogy meg sem kockáztatnám szívesen.
-Nem tudom vállalnám-e szívesen az első gondolatot, így inkább azt mondom, hogy megszerelni a csöpögő csapot-mosolyodom el a lehető legártatlanabb módon, ahogy csak jelen helyzetemben tudok. Ez is egy igencsak ostoba válasznak bizonyult, de még így is sokkal kellemesebb volt, mint kimondani a nyilvánvalót, hiszen valószínűleg mindketten jól tudjuk mire is gondolok. Bár tudnám miért járnak ilyen dolgok a fejemben, annak dacára, hogy eddig nem sok érdeklődést tanúsítottam felé, kizárólag nőgyógyászati tanulmányaim oldaláról közelítettem meg a testiséget.
A mirelit pizza és a főzés egy napon való említésére halkan fölnevetek, igazán aranyos tőle, ahogy az arckifejezése is. Igen, perifériából őt nézem, nem irányul minden figyelmem az odaadással dédelgetett cicára, holott megérdemelné, de még véletlenül sem akarom elszalasztani Luciel egyetlen reakcióját sem, mint ahogy furcsa bókjait sem, amire először csak érdeklődve pislogok, aztán halkan kuncogni kezdek.
-Igazán köszönöm…azt hiszem-villantok rá egy széles mosolyt- egyébiránt ez a kis megjegyzés épp úgy, hangzott, mintha valóban lenne egy műtőasztalod a pincében-tettem hozzá érdeklődő pillantásokat vetve a mellettem ülő férfira. A macska lassan megunta a társaságom, lemászott rólam és ment a dolgára, ez még érzékenyen is érintett volna, de Luciel túlságosan lefoglalt. Furcsa hozzászólások, záporoznak ma este, ez egészen biztos, méghogy én operáljam ki bármijét! Akaratlanul is hangosan kacagok a gondolaton, de van valami határozottan bizarr abban, ahogy belső szerveinek szükségtelenségét említi.
-Fél vesével, még csak-csak, no de 50%-nyi tüdővel-nézek rá megdöbbenve, de még mindig nevetve- a tanulmányaimra támaszkodva bátran kijelentem, hogy cseppet sem lenne kellemes.
Hosszan tudnék még okoskodni, annak ellenére, hogy nem valami kellemes a tudálékosságom, de a szavam is elakad, ahogy Luciel közelebb húz magához. Az egész helyzet nagyon új számomra, kezelni sem igazán tudom, mindössze figyelem a saját testem visszajelzéseit. Nem is tudom miért, de akaratlanul is gyorsabban kezd verni a szívem, mikor a combomhoz ér, az említett testrészem azonnal libabőrössé válik, én pedig a lehető leghalkabban és legkontrolláltabban sóhajtok egyet. Ezt észlelve hirtelen emelem rá a tekintetem, de igazándiból semmi értelmeset nem vagyok képes mondani, inkább csak hozzábújok és elégedetten dorombolok egy ideig.
-Mi jár most a fejedben?-nézek fel a férfira, magam sem tudom miért tettem fel ezt a buta kérdést, csupán tényleg érdekel mire is gondol.

THANKS HANNAH OF CAUTION, ATF & SHINE
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
57
⌲ Tartózkodási hely :
változó
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 06.

TémanyitásTárgy: Re: you control the tempo ;;   Csüt. Aug. 03 2017, 20:11


Flavia & Luciel


- Pedig engem az elso gondolatod jobban erdekelne.
Egy pillanatra allatias mosoly ul ki ajkaira, mintha csak visszanyerne regi onmagat, azt, aki evszazadokkal korabban, Anubisz mellett volt; de csak a pillanat egy toredekere ter vissza a regi enje, mielott mosolya kisse lehervadna es mar csak halvany arnyeka lenne annak, ami korabban diszelgett ajkain. Neha elgondolkodott azon is, nem volt-e valamilyen szinte elmezavaros, pont amiatt, hogy ilyen hirtelenseggel valtozott a hangulata, vagy legalabbis a viselkedese es gondolatai, mintha csak ket Luciel lett volna egy testbe zarva. Ez meg tole is eleg elbaszott lett volna, de hat mit varna az ember valakitol, aki egesz napokon at hullakban turkal?
- Mert egyebkent van egy mutoasztalom a pinceben. - Es szorakozottan von vallat, mintha legalabbis csak azt kozolne, hogy a nappaliban van egy kavezoasztala... Mert az teljesen normalis, hogy az ember egy mutoasztalt tart a skandinav isten lakotarsanak pincejeben es szabad pillanataiban hullakat preparal rajta. Teljesen atlagos hetfo delutan, mi?
Es csak kesobb jon ra, hogy ez talan nem volt a legcelszerubb, hogy ezt csak igy kozolte - legalabbis ha eddig meg nem tunt eleg excentrikusnak es furanak, most mar Flavia biztosan orulnek fogja nezni, vagy legalabbis annyira elmebajosnak, hogy menekuljon innen, amilyen messzire csak lat, ezt pedig egyaltalan nem akarta.
De mivel Flavia nem menekul, sot, inkabb felkapja a belso szervek temajat, valamelyest megnyugszik; bar eleg abszurd arrol beszelgetni egy pohar whisky mellett, hogy siman jo lenne neki tudo nelkul is, de hat... Ilyen ez a popszakma> Igy mondjak ezt a halandok?
- Biztosithatlak rola, hogy esetemben egy tudo hianya meg nem lenne annyira kellemetlen, mint egy atlagos ember szamara. - De inkabb tereli is a temat meg az esemenyeket egy joval kellemesebb iranyba, ahogy magahoz huzza a lanyt es macskamod cirogatja vegig; mas esetben straight ahead menne, hogy elerje a celjat, de az o eseteben ez szinte mar gyalazas lenne, profanacio, mintha csak vegiggazolna a keresztenyek egy-egy szent helyen egy langszoroval; es egy ppillanatig kedve is lenne nevetni a hasonlatainak abszurd mivoltan, de a vartlan kerdes kibillenti ot a gondolatmenetebol.
Hogy mi jar a fejeben?
Rengeteg dolog, tobbek az elkepzeles, hogy mi lenne, ha keze valamivel masabb iranyba koszlna el a lany combjan, hogy minden bizonnyal erezne a whisky izet az ajkain, ha most megcsokolna es vajon Barclay mennyire lenne kiakadva, ha felturnak a vendegszobanak a vervoros szaten agynemujet; de valasz helyett csak halvanyan elmosolyodva hajol kozelebb a masikhoz, hogy apro csokot leheljen a nyakara, oda, ahol az utoeret sejti, majd nyelvet lassan vezesse vegig annak nyoman, vegul aprot harapva a hoka borbe.
- Tenyleg akarod, hogy kimondjam? - Lelekben mar megtette, de latva Flavia korabbi zavarat azert rakerdez a biztonsag kedveert; pedig egyebkent istentelenul aranyos volt, ahogy minden szuggesztiv megjegyzesre fulig pirult, es ha barki is megkerdezte volna, nem tagadta volna le, hogy ez olyan latvany volt, amit gyakrabban is szivesen nezegetett volna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
*medika
⌲ Hozzászólások :
17
⌲ Tartózkodási hely :
* egy lépéssel előtted
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 26.

TémanyitásTárgy: Re: you control the tempo ;;   Szer. Aug. 16 2017, 08:50

I PUT MY HANDS UP, FREEZE, ARMOR DOWN


A mai napnak temérdek olyan pillanata van, mikor arcom erőteljes cseresznyepiros színét látva, bárki jogosan kezdhet el aggódni, nehogy véletlenül agyvérzést kapjak. Sokat gondolkodtam azon mostanában, hogy vajon egy nimfa kaphat-e egyáltalán szélütést, az orvosi egyetem határozottan furcsa gondolatokat ébreszt bennem, Luciel nemkülönben. Rendkívül kényelmetlen számomra, hogy éppen azért villantja rám azt a bizonyos vigyort, mert mulattatja, hogy az arcszínemhez képest egy homár határozottan albínónak tűnni. Ám, ahogy mosolyát elnézem egyre kevésbé gondolom azt, hogy szerencsétlenkedésemen szórakozik ilyen remekül.
A férfi szép arcán immár ez a második kifejezés, amit kifejezetten ördöginek, de valahogy mégis pokolian vonzónak találok, csakhogy tovább vigyem ezt a csodás hasonlatot.  Arcjátékát leginkább a klubbéli pillanathoz tudom hasonlítani, mikor is igencsak meghökkentette a csoporttársaimat, bár akkor még nem igazán fogtam fel, hogy mivel.
-Ebben nem kételkedem-sütöm le a szemem, hogy ne kelljen belebámulnom mélybarna íriszeibe,hiszen akkor bizonyára semmi értelmeset nem lennék képes mondani- de nem kívánom méginkább zavarba hozni magam, ezt a lehetőséget meghagyom neked.
Na nem mintha, így egyszerűbb lenne a helyzet. Lám csak lám, szinte meredten bámulom meztelen lábujjaimat mégis folytatom ezt a kétértelmű heccelődést. Nem illendő ilyen dolgokat mondanom, ezen gondolkodom, bár érzem, hogy nagyon is elhagyható ez a vélekedés a jelen pillanatban. Előbb kellett volna aggódnom, hogy túl megyek a finomság határain, hiszen annyi mindent tettem, abban a rettenetes klubban, mégsem szólt elég hangosan a fejemben lévő morális vészjelző, hogy megállítson. Elfogadtam italt egy idegen férfitól, hagytam, hogy megcsókoljon, amit magam is viszonoztam és most itt ülök a lakásán. Azt hiszem illemről beszélni nem, hogy felesleges, de egyenesen nevetséges. Ma nincs etikett és azt kell mondjam, lehet hogy határ sincs.
Valósággal megnyugtat a bizarr elterelés, vagyis, hogy nem csak megemlítette  a műtőasztalt, rendelkezik is egyel. Erre a mondatra azt hiszem a legtöbb normális fiatal lány kérdés és kifogás nélkül venné nyakába a lábát és menekülne, amíg csak bírja oxigénnel. Én nem ezt teszem, érdeklődve fordulok Luciel felé, végre egy reakció, amin nem lepődöm meg. Minden felkelti és fent is tartja figyelmem, mely egy kicsit is kapcsolódik az orvostudományhoz, nem tehetek róla, de meglehetősen érdekel a téma és csak ritkán tudok elszakadni tőle, akár csak egy perc erejéig is.
-Nem akarok indiszkrét lenni, de miért is rendelkezel te ezzel a műtőasztallal?-pislogok rá izgatottan. Normális esetben ezt biztos nem kérdezném meg, inkább csak elraktároznám magamban az információt, hogy később rágódhassak rajta, most viszont-vagyis már megint- kezdek alkohol hatása alá kerülni és úgy tűnik a whiskey nyitottá tesz és talán túlságosan kíváncsivá is.
-Kezdem azt hinni, hogy rendkívül távol állsz egy normális embertől-mosolydom el szélesen, már majdhogynem büszkén csodálatos észrevételemre, de aztán újra kibillenek a nyugodt, spicces kislány szerepéből. Keze a combomon, érintése parázslik, fogalmam sincs, hogyan voltam képes feltenni bármilyen kérdést, nem hogy épp azt, mi is jár a fejében. Megőrjít. Ez az alkohol lenne? Az illata? Vagy az ahogyan megérzem ajkát…nem, nyelvét…nem, fogait a nyakamon? Arra eszmélek, hogy zihálok és összezavarodva bámulok Lucielre. Nem is tudom felfogni miért van rám ilyen hatással, sem azt hogy miféle hangocska hagyta el torkom, mikor a nyakamba harapott.
-Tényleg…-bólintok furcsa csillogással szemeimben, miközben ujjaimmal gyöngéden simítok végig a nyakán akaratlanul is kitapintva hüvelykujjammal azt a részt, ahol ütőere lüktet, vagyis ahol pulzálnia kellene. Hogy ez megzavar-e? Egyáltalán nem, legalább rájöttem, hogy nem ember, de vajon mégis micsoda?
-Ha már én képtelen vagyok rá, legalább te mondd ki a dolgokat-pillantok megint arcára, miközben izgatottan megnyalom ajkam.

THANKS HANNAH OF CAUTION, ATF & SHINE
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: you control the tempo ;;   

Vissza az elejére Go down
 
you control the tempo ;;
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: New York :: Lakások-
Ugrás: