Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Szomb. Feb. 17 2018, 21:15

Pént. Feb. 16 2018, 23:37

Szer. Feb. 14 2018, 22:22

Vendég
Szomb. Feb. 03 2018, 19:47

Kedd Jan. 30 2018, 21:50

Kedd Jan. 30 2018, 20:47

Kedd Jan. 30 2018, 20:37

Kedd Jan. 30 2018, 18:49

Hétf. Jan. 29 2018, 16:24


Share | 
 

 CityCenterDC - étkezde

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Foglalkozás :
Irodai aszisztens
⌲ Hozzászólások :
8
⌲ Tartózkodási hely :
Washington
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 03.
⌲ Kor :
26

TémanyitásTárgy: CityCenterDC - étkezde   Vas. Jún. 11 2017, 00:42


Mr. Jon-line

Ki az, aki akkora szerencsétlen, hogy a szabadnapja reggelén korán megébred, összekészülődik, és még be is megy? Hát persze, hogy ő. És amikor erre rájött, már a liftben volt, és a gombon pihent apró ujja. Olyan harsányan kacagott fel kínjában, hogy egy arra igyekvő inkább be se mert mellé szállni, mert biztosan sok olyan filmet látott, amelyben az őrültek így kacarásznak a holttest felett. Azonban, nem szobrozott ott sokat, átadta a helyet annak, akinek valóban dolga is akadt az épületben, és pár furcsa pillantástól kísérve távozott az épületből. És akkor jött az újabb matek, hogy ha már bejött a város szívébe, mihez kezdjen magával? Hazamehetne aludni, de az sosem megy ilyenkor, hogy teljesen összekapta magát a semmiért – mint a fura netes randik esetében, amikor vagy lemondják, vagy el se jönnek. Az élet szép, csak épp valahol, valaki másnak. Sírhatna is, de már ilyenen nem akar, sírt eleget, amikor frissen szabadult az egyetemről, és úgy érezte, az élet totál értelmetlen, és ellene fordult. Most már csak megemeli az állát, és boldogan menetel előre, remélve, hogy kutyagumiba legalább nem lép. Na de mi kell a kissé zaklatott női léleknek? A vásárlás! Pontosan.
Csakhogy ő speciális eset. Szereti is, meg nem is. Jó az, ha valamit beújít, de utána mindig rájön, hogy tök felesleges volt a huszadik virágos felsőt megvenni azért, mert ebben az alakban és színben épp  nincs, de amúgy nem különbözik a másiktól. Aztán lehet, sosem kerül oda, hogy fel is vegye. Mégis, hátha most más lesz, hátha most nem kap tőle lelkiismeretfurdalást. Hát egye meg a penész.
A kocsival hamar eljut a célig, a népszerű központig, ahol több az ember, mint a légy a szeméttelepen. A tömeg. Nem fél tőle szerencsére, jól elrejti őt, mint a kisegeret, és nem kell aggódnia sem. A parkoló keresése olimpia sportág lehetne lassan, de ha már annyi minden rossz, ez legalább hamar sikerül, ő pedig hamar beljebb kerülhet a fenevad gyomrába. Aztán, mint egy jó matekórán, mindenhol a számokba ütközik. Itt 50, ott 30, amott pedig az évszázad leértékelése. Átlagemberként az olcsóbbat keresi, nem mint azok a hölgyek, akik olyan nevű szatyrokkal sétálnak el mellette, hogy az olvasásért is lassan fizetnie kell. Ő nem ez a kategória, ő talán a túl egyszerű a mai férfiak számára. Semmi erős smink, műfrizura, vagy épp műalkatrész. Lehet ez a probléma? Ki tudja.
Miután vagy öt szatyorral lett ő is gazdagabb, és vékonyabb tárcával, a kajálda varázsának hódolva áll meg a kínai stand felhozatala előtt. Bambuszos csirke, rizs, és még szerencsesüti is kerül a tálcára, üdítővel, és evőpálcikával. Ebben igen ügyes, csak más kérdés, hogy miután a karjára akasztott szatyrokkal megindul helyet keresni, már sikerrel jár-e. Pechjére a fél város itt eszik, legalábbis annak látja. Ötperces keresés után leli meg az apró, sarokban ülő, és épp most elhagyott asztalkát, mint valami szent helyet. Sietős léptekkel indul meg felé, majdhogynem lecsapja a tálcát, mikor odaér, és az se érdekli, hogy az előző vendég az asztallapra kenhette az étlapot. Leül, egyedül, magányosan, az üres székkel szemben, és már neki is lát. Majd biztosan elviszik a széket egy másik asztalhoz, nincs olyan szerencséje, hogy ideüljön vele szembe olyan, akivel szót válthatna. Mindegy is. A kaja a fontos.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

legendás legény

⌲ Foglalkozás :
▪▫ playing, playing, shouting and playing
⌲ Hozzászólások :
11
⌲ Tartózkodási hely :
▪▫ in front of the computer
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 06.
⌲ Kor :
116

TémanyitásTárgy: Re: CityCenterDC - étkezde   Hétf. Jún. 12 2017, 22:15


violet & jonathan
NOT SURE IF THIS TRIP IS WORTH IT
Egyetlen egy problémám volt az új egeremmel, mégpedig az, hogy egészen Washingtonig kellett mennem érte. Ha nem lennék ennyire játék mániás, és már nem fizettem volna ki az a fránya egeret, rég nem mentem volna el érte. De én mégis megtettem. Washingtonban jártam már párszor, de nem különösebben a kedvenc helyem. Vannak olyan látványosságok, boltok, meg ilyenek, amiért néha eljönnék, de nem költöznék ide. Legalábbis nem hinném, hogy valaha itt fogok kilukadni. Aztán meglátjuk mi is lesz az életemből. Elvégre az elmúlt 100 évben is megfordultam pár helyen. Ki tudja mi lesz mondjuk 50 év múlva? Lehet egy washingtoni lakásban fogok ücsörögni. Majd meglátjuk, most az egér a lényeg.
De persze, ahogy a plázába érek, és végre a boltot is megtaláltam nagy nehezen, a hapsi valami szüneten volt, és azt írta 10 perc múlva jön. Persze mind jól ismerjük, hogy ez a 10 perc mit is takar. Egy óra és 21 perc várás után, miközben már a földön ültem, és lassan be is aludtam, végre megjött a hapsi. elég furán nézett rám, viszont az volt az utolsó problémám, hogy hülyének néznek. Ahogy nyitotta az ajtót, én feltápászkodtam és léptem is be utána. Az üzlet több része csábítóan hívogatott, de nem szabadott összevissza vásárolgatnom. Inkább a pultra koncentráltam, és az eladóval, aki mögötte volt. Fél óráig magyaráztam végül neki, hogy mit is keresek, ki vagyok, mikor jött meg az egér, milyen márka, hogy néz ki, és még sorolhatnám. Mondtam, hogy a bolttal is beszéltem párszor, lehet pont vele, de azt mondta nem tudod ilyen rendelésről, arról meg végképp semmit, hogy jött volna valami a boltba. Állítása szerint külön rendelt dolgot már vagy két hónapja nem szállítottak ki hozzájuk. Egy 10 perces könyörgésbe tellett mire felhívta a főnökét, és az végre fel is világosította, hogy nem egy random idióta vagyok a boltban, hanem tényleg jöttem azért, amiért fizettem. Végül az egészből az lett, hogy elkérte a telefonszámomat, és azt kérte legyek a közelben, meg persze elérhető. Lassan ott tartottam, hogy feladom az egeret, de inkább enni indultam. Az legalább lenyugtat ennyi szenvedés után is.
Keresgéltem egy darabig, majd végül egy kínai mellett döntöttem. Azt se igazán figyeltem, hogy mit kérek, csak kaja legyen. Úgyis megeszem, akármi legyen is. Nem voltam túl válogatós. Kaptam egy nagy tálca kaját, fizettem, majd ahogy megfordultam, megbántam ezt is. Mindenhol ültek, lehet még ott is, ami eleve nem ülőhelynek volt kitalálva. Lassan pásztáztam a tömeget egy biztos pontról, majd az egyetlen lehetőségem egy egyedül ülő szőke lány volt. Mivel nem akartam állva enni, és a szociális élet se állt messze tőlem, elindultam felé. Nagy léptekkel hamar oda is értem, és mosolyogva álltam meg az asztalnál.
- Remélem nem zavarna, ha csatlakoznék. - szélesedett a mosolyom kissé a mondat végén. Be kellett vágódnom, mert nem volt az az isten, vagy pénz... na jó pénz talán annyi van, amiért állva ennék most, de más nagyon nincs.
- Gondolom te is észrevetted, hogy máshol még ennyire sincs hely. - néztem rá várakozva, és könyörögtem magamban mindennek, hogy had üljek le végre. Ennél rosszabb napom is rég volt már, az is a gyerek anyja miatt volt. Ez is benne van a top 10-ben jelenleg, de nagyon reméltem, hogy a helyzetem csak jobb lesz. Remélhetőleg csak megkajálok, megkapom az egeret, és mehetek haza kockulni. Többre nem is vágyom már a mai naptól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Irodai aszisztens
⌲ Hozzászólások :
8
⌲ Tartózkodási hely :
Washington
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 03.
⌲ Kor :
26

TémanyitásTárgy: Re: CityCenterDC - étkezde   Kedd Jún. 20 2017, 10:31


Mr. Jon-line

Valahol mindig is feleslegesnek érezte azt, hogy az ilyen helyeken bármiféle zene szól a plafonon, falakon lógó roppant modern hangszórókból. Mert azt megérti, hogy kell, ha netán egy gyerek eltéved, mint az áruházakban, de nemigen hallott még ilyesmi felszólalásokat, csupán a zenét. Ami vélhetően valami „zs-kategóriás” banda átdolgozásai, esetleg olyan klasszikusok, amiknek szerzői jogai centekbe kerülnek. És ezek újra és újra. Ami eljut hozzá belőle, az embertömeg hangja után, már csak idegesítő pittyegés. Jó, persze ő aztán végképp nem az a fajta, aki minden apró dologra káromkodva reagál, de attól még nem kötelező mindent szeretnie. Karácsony táján pedig aztán eljön az őrület, és nem kellemes hangerővel duruzsol az a vacak, mint most, hanem olyan hangerővel, hogy még a parkolóban is tisztán hallod, és ki sem megy a fejedből napokig. Ez a pláza túl hangos, szóval, ha valami megfejteni való rejtély akad, jobb, ha elkerüli. Csak arra marad energiája, hogy bámulja a családokat, akik vagy veszekednek, vagy épp csendben vonulnak. Ott vannak a moziért, játékért követelőző gyerekek, és a fiatalok egy része a mobillal, meg a divatruháikkal. Egyik helyre sem illene be, és valahogy nem is vágyik rá. Még a kockákhoz sem, akik a gamer bolt előtt csorgatják a nyálukat az új és csillogó konzolokra, vagy játékbemutatókra. Ő… csak van.
A kis béke szigete az a hely, ahova letelepedett. A takarító lépkedett elsőnek felé, de csak azt a részt törölte le, a kicsit sem tiszta rongyával, amelyet tálcája szabadon hagyott. Bizonyára morgott magában pár sort, hogy nem pakolta arrébb magát, és egyel többször kell ezzel az asztallal foglalkoznia, de sebaj, neki ez nem fáj, a takarítónak biztosan. Üdítőjébe kortyol bele, és egy kis szusszanásnyi időt hagy két falat között, miközben a lába akaratlanul a feje fölött dünnyögő zene ritmusára jár. Szabadnapja percei csak úgy pörögnek, mintha ilyenkor felgyorsulna az idő, és siettetné, hogy ismét a mókuskerékbe pattanhasson. Sosem szerette ezt, mert míg a nyaralásig vánszorgott az idő, azalatt olyan hamar elröppent, mintha csak egy órára ruccant volna a helyre. Mire ezzel végez, és kijut, elmegy a nap fele, és mehet haza rápihenni a következőre. Aprót sóhajt, és terve veszi a mozi lehetőségét előtte, elvégre, nem mindig akar rá ideje, és ereje. Az már koránt sem számít, hogy egyedül van, nagyon ritkán talál magának valakit a barátok közül, aki elkíséri. Könnyebb is így, csak magával kell egyeztetnie. Az élet szép.
Összerezzen, amikor a hang immáron közvetlen mellette hangzik fel. Az étkezde alapzajában elértek hozzá szavak, de mint jól felismerhetően másik asztaloktól, vagy épp közeli üzletekből. Nem, ez itt van közvetlen mellette. Kissé révetegen pislog fel, elengedve a szívószálat, amit idáig rágcsált. Remek, majd azt hiszi a jövevény, hogy műanyag-diétán van, vagy retardált. Pislog párat, mintha nem hinné elsőre, hogy tényleg hozzá intézi a szavait, majd kapcsol is. Jaj!
- Ne haragudj.. gyere csak, persze – és már pakolja összébb a holmijait, a tálcát közelebb magához, a kellékeket a tálcára, és máris tökéletesen kettéosztotta az asztalt, csupán azért, hogy a másik kényelmesen ehessen, ne kelljen egy apró sarkon falatoznia. Még a lábait is maga alá húzza, de mivel elég rövidek, ez vélhetően az utolsó dolog lenne, ami zavarná a srácot.
- Remélem nem ették le a másik széket – pislog annak irányába, majd sóhajtva bólint, és futó pillantást körülöttük lévő tömegre. Érti ő, hogy mire céloz, így egy mosolyt is villant a másik felé, hogy ne higgye azt, hogy annyira antiszociális. Amúgy nem az, csak szerencsétlen.
- Tudom, ez is a szerencse műve. Ülj le, mielőtt valaki befurakodik ide, mintha már valaki közeledne is – les a semmibe a háta mögé, majd vissza az ételre maga előtt. Újabb falat, hisz nem hiszi, hogy pont csevegni is fog, bizonyára éhes, és azzal köti le magát. Azonban azt nem tudja nem figyelni, hogy az arc, immáron a sokadik pillantásra igencsak ismerős neki. De az ilyet nem szereti előadni, nagyon ügyetlen benne. Jó, egy nyuszi.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: CityCenterDC - étkezde   

Vissza az elejére Go down
 
CityCenterDC - étkezde
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: Washington D.C.-
Ugrás: