Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Pént. Dec. 15 2017, 15:25

Csüt. Dec. 14 2017, 19:24

Szer. Dec. 13 2017, 14:03

Vendég
Vas. Dec. 10 2017, 22:58

Vendég
Pént. Dec. 08 2017, 18:00

Pént. Dec. 08 2017, 00:27

Hétf. Dec. 04 2017, 13:37

Szomb. Dec. 02 2017, 22:13


Share | 
 

 Do I wanna know? - Seth & Nepthüsz

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
♛ Vállalatvezető ♛
⌲ Hozzászólások :
14
⌲ Tartózkodási hely :
♛ don't have to know ♛
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Do I wanna know? (+18) - Seth & Nepthüsz   Csüt. Okt. 12 2017, 16:51



Do I wanna know?
Seth & Nepthüsz
_________________________
Nem mondanám aranyéletnek a napjaimat, melyek szürkülnek. A halandó lét nem nekem való, az, hogy minden reggel felkelek, elmegyek dolgozni, ott valami történik (vagy nem), majd hazajövök és lefekszem… Nem nekem való. Túl rendezett és túl egyszerű. Fojtogat, hogy képtelen vagyok bármit is csinálni, pedig ki vagyok én?! Ha felcsapok egy történelem könyvet, vagy egy egyiptomi mitológiáról szóló magazint akár, ott vannak sorban felsorolva testvéreim, társaim, és én is ott vagyok ábrázolva, mint az egyikek leghatalmasabbika, a káosz isten… És most?
Nyugalom, mindig van lejjebb. Abból kell építkeznünk, amik van. A szálak, amiket lassan szövögetek, beszövik magukat az istenek rendszerébe, keresik a kiutat. Azon valószínűleg egyikük sem gondolkodott el, mikor kiharsogták tetteimért a következményeket, hogy  nagyobb robbanás lesz ebből, mintha nyugtot hagytak volna. Csak nem képzelik, hogy minden zokszó nélkül fogom hagyni, majd ha visszakapom az erőmet?
Kiszállok a fekete autóból. Késő este van már, mire hazaérkeztem. Nepthüsz nem fog örülni, hiszen csak egy üzenetet hagytam, hogy pár napig távol leszek. Nem, nem szeretőnél voltam. Aljasnak aljas vagyok, de nem ennyire, mégis csak a feleségem. És talán az egyetlen személy, akihez ilyen erős pozitív érzelmeket fűzök. Szeretem, de ezt nem mondom olyan gyakran, mint – lehet – kellene. Szerintem, ezzel tisztában van, pont ezért nem került még az orrom elé válóperes papír. No, de, ahogy caplatok fel a lépcsőn, nem ezen járnak gondolataim. Árész ütőkártya lehetne, ha éppen nem egy sziklánál töltene napi huszonnégy órát. Nem szánom, mert akár én is járhattam volna úgy. Lokit semmiképp sem lehet újra szövetségesnek nézni, ahhoz túl sikamlós. A valódi arcát nem mutatja, hanem mindenkinek egyet-egyet, és valahogy úgy keveri a lapokat, hogy nyerjen. Azonban, ne felejtsük el, mindenkinek vannak gyenge pontjai, mi van akkor, ha az övét megtaláltam?
Benyitok az ajtón. Sejtettem, hogy ez a gyönyörű ő, nem fog tárt karokkal várni. Jó régen volt az már, mikor bárhova is elém jött? Volt is ilyen egyáltalán? Átvágtam az előszobán és a nappalin, de sehol senki. Valahogy sejtettem. Étkező is üres, így felkapcsolva egy villanyt a hűtőhöz sétáltam. Csak elmosolyodtam, ahogy felnyitottam. Nem az üres hűtő látványát kaptam képbe, ami már jót jelentett, nem a legjobbat, de jót. Sóhajtottam egyet. Miket meg nem tudunk élni, de őszintén szólva, talán ő színesíti meg az unalmasabbnál unalmasabb napjaim. Nem mondom, van élvezet a King részvényekben, de azok múló dolgok. És egy halhatatlan személynek milyen az olyan, ami elveszik az idő forgatagába? Idő… Számomra egy olyan fogalom, ami nem létezett eddig, csak most, hogy várnom kell. Türelem, türelem, türelem. Csak ezzel tudom lehűteni forrongó dühömet, ami mindegyik másodpercben ki tudna törni belőlem. Ott munkálkodik bennem éjjel-nappal, fortyog a bőröm alatt, kitölti ereimet. Ökölbe szorul egy pillanatra kezem, de ahogy a pultra csapok, csak visszhangzik a némaságban. Máskor… Hagyjuk, mikor máskor? Egy olyan állapotért áhítozom, ami már volt, de most nincs. Tennem kell, hogy újra legyen.
Határozott léptekkel veszem az irányt háló felé, mikor felérek, halvány fény vonja be az ajtót, vagyis igen, Nepthüsz ébren van. Megvárt mégis csak? Maga a tény szép és jó, de a kifolyó oka lehet más.
- Megjöttem. – Nem is néztem rá, ahogy átléptem a küszöböt, hanem ingem legfelső gombjait oldottam ki, és feltűrtem az ujjait. Tekintetem csak ezek után siklott rá. Még mindig gyönyörű egy nő, ahogy ott ül a székben, sejtelmesen méregetve, és nem tudom eldönteni, hogy  most mit várhatok tőle. Tartása határozott, mégis sugárzik belőle valami megfoghatatlan, ami egészen a szívemig is eljut. Ez a nő… Megannyi év után is hatást gyakorol rám, pedig ismerem minden egyes négyzetcentijét, mégis… Hozzá megyek, nyújtom kezemet, hogy felhúzzam, hogy egy pillanatra karjaim fogságába zárjam. Ő legalább mellettem van… „jóban, rosszban”, ahogy a keresztény sületlenek mondanák. Nem elvárás miatt mondom, hanem mert ez inkább elképesztő tény.




_______________________________


768 – remélem jó, ha nem pm Smile de lesz jobb  -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
Diplomacy, Housewife, Queen of Necropolis...
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
around my beloved man..
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Do I wanna know? - Seth & Nepthüsz   Csüt. Okt. 12 2017, 19:27

Idő. Végtelen, megfoghatatlan létező, mely leginkább csak telik. Olykor eseménydúsan és gyorsan pereg, szeretnénk megállítani. Máskor pedig? Ólomlábakon vánszorog előre azt éreztetve, hogy ő az úr mi pedig csupán alárendelt kis porszemek vagyunk. Istennőnek születtem, de ez nem túlzottan nyilvános információ. Lavenia Kingként ismernek és sokan csupán azt hiszik, hogy roppant sármos férjem mellett csak egy kellék vagyok, egy szép baba, melyet kedvére mutogathat. Vagy épp hülyére vehet ha olyanja van. Nos ez távolról sincs így. Ha megjelenünk valahol együtt, leginkább arra vagyok büszke, aki ő és amilyen ő. Akkor is, ha nem egykori erejének teljében ragyog. Ha így lenne, valószínűleg nem vezetné ilyen végtelen türelemmel a cégét. Mert az erő meghatároz. A káosz pedig nem szereti a lassú folyamokat, a végtelen tervezést. Elviseli, egy pontig. De nem vagyok mellette kellék. Nem számolok be neki feltétlenül minden lépésemről, mert talán bizonyos istenekkel ápolt kapcsolatomtól nem lenne túl boldog, mert folyamatosan emlékeztetné a büntetésére. Azt is elfogadom, hogy nem mindenki érti meg, miért maradtam vele. Miért támogatom és állok mellette, mögötte amikor kell. Elnéző mosollyal tekintek mindig a kétkedőkre. Ő a férjem és szeretem. Hol máshol kellene mégis lennem? Nem akkor kell szeretni mikor minden tökéletes és ideális. Pont ilyenkor, amikor nem az.
Újból végighúzom a kefét a hajamon. Napok óta nem láttam. Egyetlen üzenet, hogy nem lesz itthon. A halhatatlanságban tán éppen a telefonszámlája miatt aggódik? Néha szenvedem figyelmének hiányát. Néha úgy érzem, nem érdekli mit csinálok. Vagy épp hol és kivel. Belesüpped saját veszteségének hiányába és dühét érlelgeti. És hol maradok én életem? Sosem a szavak embere voltál, sokkalta inkább a tetteké. Mostanában mégis mellőzöttnek, kevésnek érzem magam. Ami banális. Akármelyik férfit megkaphatnám. Járhatnék semmiske randevúkra. Vajon te mit éreznél ha más illatát éreznéd meg rajtam? Nem, nem. Ez nem jó gondolat. Vagy talán már nem is érdekelne annyira megszoktál?
Első nap tudomásul vettem, hogy nem jössz haza hozzám. Eltelt. Második nap vártam a hívásod és dühös voltam. Végiggondolva azonban? Sem isteni sem emberi törvény nem kötelez arra, hogy nekem itthon kellene ülnöm örökké. Elég sok mindent megtehetek és talán itt az ideje, hogy kipróbáljam magam valami újban. Valamiben, ami kiszakít a szimpla hétköznapokból. Így meg is tettem a szükséges lépéseket. Gyors tempóval. Ezt Tőle tanultam, hisz ki mellett sajátítottam volna el azt, hogy csináljuk, csináljuk? Hogy történetesen ezt nem egyeztettük le, hmmm...Pont nem volt itthon. Majd beavatom ha valaha még látom.
És elteltek a nappalok. Mindezzel. És az éjjelek magányosan az ágyban, tervezgetéssel. Kedvesem, egyedül hagysz és kezdenem kell valamit. Talán pont ez az ami hiányzik. Más férj sorozatban gyárt gyereket, hogy otthon tartsa a feleségét. Mi erről nem beszélünk. Hiszen a fiam, fiunk is..nem kedvelt téma közöttünk. Visszakanyarít mindkettőnket a távoli múltba, vissza Oziriszhez, akiből legalább akkora ügyet csinálnál mintha ezer másik lett volna. Nem éri meg.
Hazaérése nyílként vágódik belém. Lehet, hogy jelenleg nincs ereje, de a lénye azonban nagyon is egy istené. Igazából nem kell különösebben isteni erő ahhoz, hogy halljam őt. Csend van a házban. Mégsem sietek le üdvözölni. Nem mintha haragudnék rá, nincs összebilincselve a kezünk, csak. Ő ment el, ő jöjjön hozzám. Hiányoztam vajon? Gondolt rám? Napokról beszélünk csupán, melyek semmisek a rengetegben. Apró kis csillámdarabok egy egész tortához képest. Sok van mögöttünk, talán még több előttünk.
Nyílik az ajtó, izmaim feszesen rándulnak össze. Itthon van. Itthon vagy. Egyetlen szó, mely mintha ezt lenne hivatott megerősíteni. Megjött, észrevettem. Vállam felett pillantok hátra, tetőtől talpig végigsimogatva tekintetemmel, izmos hosszú lábait, keskeny csípőjét, széles vállait, igézően szép szemeit, lágyan és tökéletesen metszett ajkát. Jaj nekem, mindig elgyengülök. Főleg mert olyan isteni így is. Felé fordulok, teljes testtel, keresztbe font lábakkal, királynői tartással. Iszom látványát amint felém sétál. Tenyerem az övébe csúsztatom, testének simulva szívom be illatát. Semmi nő. Csak ő. Elönt a megnyugvás, a béke és az otthon. Még akkor is ha pont nem erre született, nekem ezt jelenti. Karjaimmal átölelem nyakát, rámosolygok, mert tekintetében azt látom, amit látni szerettem volna. Akarom, hogy akarjon. Szeretném, hogy szeressen. Tenyerem tarkójára simítom, lágy, becéző, üdvözlő csókkal köszöntve ajkait. Persze, haragudhatok rá és teszem is, de nem mindig. Nem állandóan.
- Megjöttél. - nézek rá újból - Elmondod merre jártál? - kérdezem, még a hangom is kedves, érdeklődő és le se cseszem, hogy nem volt képes írni egy üzenetet sem. Pontosan tudja azt is, hogy ha szüksége van rám, hamar, túl hamar oda tudok érni mindenhová. Valamiért mégis kihagyott. Nos, én sem tétlenkedtem. Ajkaimon talányos mosoly játszik. Lezárjuk a Nepthüsz itthon, Seth a világban fejezetet édesem.
- Gondolkodtam míg távol voltál. - lépek hátrébb, még úgy is, hogy meg kell erőszakolnom magam miatta, mert közelségében túl jól érzem magam, túlságosan szeretném én tovább gombolni azt az inget, beültetni egy kád vízbe, kényeztetni és szeretni éjjel. - Unatkozom, téged nem kísérgethetlek mindenfelé. Dolgozol, építed a céget és ebben én maximálisan támogatlak is. - fektetem tenyereimet mellkasára, túl közel áll hozzám, muszáj hozzáérnem - Így én is belekezdek pár dologba, hogy ne menjek az agyadra, se a sajátomra. - húzom édes mosolyra ajkaimat és csak elkezdem kigombolni azt az inget ami eltakarja előlem - Egy fürdőt az utazónak? - ó, istenekre hiszen férfi. És szeretem. Nem baj netán ha nem három decibellel vágom ezt a fejéhez, nem?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
♛ Vállalatvezető ♛
⌲ Hozzászólások :
14
⌲ Tartózkodási hely :
♛ don't have to know ♛
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Do I wanna know? - Seth & Nepthüsz   Csüt. Okt. 12 2017, 20:21



Do I wanna know?
Seth & Nepthüsz
_________________________
Oh igen, nem mondom, ez egy picit talán hiányzott. Nepthüsz teljesen más, mint a többi nő, és ezt nem csak isteni mivoltának köszönhető, hiszen megannyi másik istennőt is ismerek. Kirí közülük az én szememben. Ott pompázik, elég csak a szemöldökét ráncolni, és máris akarom. De ez nem fullad ki ennyiben – megért, ha kell meghallgat, támogat. Volt idő, mikor azt hittem, ez minden testvéremre igaz lesz, hiszen egy család voltunk. Ahhoz képest csak a vér tart össze minket, semmi több. Persze, nem mondom, benne van ebben a kezem, de nem csak én vagyok a ludas. Más elképzeléseink voltak, amik valamiért sehogy sem akarták egymást lefedni.
Átkarolom derekát, magamhoz húzom, talán, hogy engeszteljem egy kicsit a nélkülem töltött napok miatt és emlékeztessem magam, nem vagyok egyedül ebben a világban. Birtoklóan tapasztom le az édes ajkakat, pedig ez csak egy üdvözlő csók, mégis annyi érzelmet fejez ki, amihez a szavak túl kevesek. Felsimítok hátán, élvezem, ahogy így tarthatom királynőmet, istennőmet. Hívogat a tekintete és a mosoly, amit rám villant, ami megtörné felöltött pácélzatomat. Most, hogy nincs erőm, végképp nem akarok gyengének tűnni. Tudom, hogy észreveszi, de akkor is, ez az én hiúságom. Én vagyok a férfi, nekem kéne a biztos pontnak lenni, erre csak…
A hang… Hmm, tehát nincs annyira rossz kedvében, bár nála sosem lehet tudni, de lejátszottuk régebben azokat a meccseket, mikor még igen is váratlan volt egy-egy eltűnésem, vagy éppen nála is. Eszembe jutott az első alkalom, mikor eltűnt a lakásból napokra. Fortyogtam magamba, mégis hova? Amiről nem tudok, azonban mikor hazatért, minden kérdés nélkül  fogadtam. A férje vagyok, de nem a fogva tartója, tudja, hogy hozzám tartozik, ahogy én hozzá. És ez nem egy berögzült állapot. Nem szokás az életünkben. Valahogy megmaradt az a szikra, az a vonzalom, az az örökös varázslat, ami visszatérített minket egymáshoz.  Sok mindent tettem, mégis itt van mellettem. Tisztelem, szeretem… De valahogy, kimondani ezeket a szavakat… Mintha elveszne a varázs.
- Nem messze… - vontam vállat egyszerűen, még mindig átkarolva a derekát. – A tengerparton – tovább nem fűztem, hiszen távolság költözött közénk, ellépett tőlem. Összevontam csak szemöldökömet a beszédére. Valamiért nem tetszett ez nekem, nem azért mert nem bíznék benne, és azért sem, mert itthonra akarnám láncolni. Dehogy, csináljon, amit szeretne…
- Eddig sem mentél az agyamra – néztem le rá talán kissé értetlenül. Nem láttam még, hogy hova is akarna kilyukadni ez az egész. – És mibe kezdenél? Min gondollkodtál? – kérdeztem őszinte kíváncsisággal. Istennő, van elég feladata, és sosem vártam el tőle, hogy emberi munkát végezzen, ha egyáltalán most ugyanarra gondolunk. – Dolgozni akarsz halandó munkát? – tettem vissza kezemet derekára, most hogy megint közelebb jött. Oh, el sem engedlek újra már, ebben biztos voltam. Nekem kell ez a nő! Pont ilyen vágyakozó, sötét pillantást vetek kezére, ahogy  az ingemnek nekiállt. Egy fürdő? Nem is hangzik olyan rosszul, de gondolataim kerekei már tovább is forogtak a fürdőn túl. – Egy ilyen ajánlatot nem utasítok el – jegyeztem meg, és csókot leheltem hívogató ajkaira. Mennyire más, mint egy egyszerű halandó… Eleven, és szenvedélyes, amitől minden férfi elvesztené az uralmát. Pont ezt a kihívást szeretem benne. Természetesen, nem felejtettem el az előbbi témát sem, vissza fogok még térni rá, hiszen nem kicsit furdalta a kíváncsiságomat. Mire gondolt Nepthüsz? Nem mintha megszabnám, hogy mit csináljon, nem is akarom. Csak akkor már másképp lennének napjaink is, amihez lehet nem egy könnyen szoknék hozzá. – Lefürödtél? – szívom be illatát, nem mintha érdekelne annyira a válasz. Élvezném, ha velem tartana, egy kicsit szeretném a tenyeremen hordozni. Olyan szívesen látnám, ha nem takarná ruha. Akarom. Nem úgy, mint egy szeretőt, hanem tényleg akarom. Kikapcsol, fellazít, élvezettel telít el, elragad a szörnyű valóságtól, mintha tényleg lenne erőm, nem egy végtelenbe létező személy lennék... Előtte hatalmas szeretnék lenni, akire felnéz, akibe beleszeretett, akiért érdemes volt ezt az utat választania, olyan nagy dolog ez? Nem... másoknak nem. Nekünk, nekem igen.




_______________________________


731 – remélem jó, ha nem pm Smile de lesz jobb  -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
Diplomacy, Housewife, Queen of Necropolis...
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
around my beloved man..
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Do I wanna know? - Seth & Nepthüsz   Pént. Okt. 13 2017, 00:37

Nem tudom, miért de amint meglátom, amint közelebb vagyok hozzá pár méternél, hirtelen Napommá változik. Felé fordulok, mert éltet a fénye. Ő pedig magát stresszeli és rágja azon, hogy jelenleg nem az aki régen volt. Feddhetném, hogy talán türelmesebbnek kellett volna lennie, de hangosan kimondani ebben a világban, ahol minden ablakrésnél lehet egy hallgatózó fül..nem, nem kívánok sem rá, sem magamra hozni egy "áldást". Karjai között, csókjában felolvadok. Szeretném ha szorosabban ölelne, ha ölébe venne és ágyba vinne, ahol annyi éjen át szeretne, amennyit távol volt. Engesztelje bennem a hiányát. Nem érzek rajta semmilyen nőt, nem valamelyik kurvájánál volt. Hátamon futó tenyere, annak melege gyengít, mégis örömmel tölt el. Fogalma nincs milyen hatást vált ki belőlem, hogy mennyire szeretem és mit élek át, amikor éppen olyanja van, hogy lelép mellőlem egyetlen szó nélkül. Mások vagyunk mint egy átlagos pár. Óvatos, de nem eléggé. Azonban annyira mégis, hogy soha ne tudjam meg kik azok. Ne lássam őket. Mert amennyire odaadó tudok lenni, legalább annyira kegyetlen is. Egy halandó szukát semmibe nem telne kipöckölni a létezésének mocsarából. Seth az enyém. Az enyém is volt, az enyém is lesz. Nem tudom ezzel mennyire van tisztában, vagy mennyire látja a mélységét az én érzéseimnek. Nem vagyok szent, ez igaz. Nagyon régen elárultam, éheztem a megértésre, a gyengéden ölelő karokra és a vigaszra. És onnan érkezett, ahonnan nem számítottam rá. De ki hitte volna, hogy idáig fog fajulni? Bár nem tartott nekem szónoklatot, nem jelentette ki, hogy csak ezért van, de Oziriszt nem említhetem meg. Ezzel én is tisztában vagyok. Nem egyszerű a kapcsolatunk, bár talán ez adja meg a pikantériáját. Nem hajtogatunk egymásnak széllel tovaszálló könnyed szavakat. Nem szaval nekem verseket, nem omlok a lábai elé ha méltóztatik hazajönni és nem súgom neki minden második percben mit is jelent nekem.
- Napokig a tengerparton? - vonom fel szemöldököm, nem megkérdőjelezem az igazát, csupán kíváncsi vagyok mi kötötte le őt. Féltem és aggódom. Ismerem már az elméjét és értem is. Tudom, mit jelent neki az, hogy hatalma nincs jelenleg és lénye távol áll a teljestől. De attól még az, aminek és akinek született. Az én szememben mindenképpen. És igen, hálát adok amiért nem ő sínylődik egy sziklánál. Bár a káosszal még maga az istenek tanácsa sem mert volna ilyen szinten játszani véleményem szerint. Főleg mert..én lettem volna az első aki megpróbálja feloldani azt a béklyót. Talán kész lettem volna bármit felajánlani, lepaktálni bárkivel.
Értetlen arckifejezésére szélesen elmosolyodom. Ha tudná mennyire imádom mikor ilyen őszinte reakció jelenik meg vonásain. Nem érti, hogy értem. Mit akarok. Szeszélyek, a szeszélyek örökké.
- Tudom, hogy nem. - nyugtázom, mutatóujjam végighúzom szemöldökén, simuljon ki az a tekintet, hisz nincs oka végül is miért aggódni. Elgondolkodva nedvesítem meg ajkam, ezzel lopva ajkainak ízét is. - Itt a világ, melyben idegenül járok sokszor. A lányok - célzok itt az egyéb istennőkre - DC-ben vannak. Diplomáciailag fontosnak tartanám, hogy a sok szabadidővel rendelkező istennőket kicsit összébb húzzam. Ha már mind itt élünk. - szánt szándékkal kerülöm annak a kifejezését is, hogy azokkal akiknek nincs, vagy akiknek a férje túl sokat van távol. - Ez volna az egyik a másik pedig..olyasmi, halandó munka. - bólintok, de egyelőre nem fejtem ki. Valahogy úgy akarom tálalni, hogy ne értse félre. Helyette tenyereim mellkasára simulnak. Nincs tőlem elég távol ahhoz, hogy ne akarjak mániákusan hozzáérni. Kibújtatom a gombokat. Tekintete fullasztóan mély vágyakkal telik meg. Még mindig ereje, súlya van. Hogy hiheti, hogy nincs? Fürdést ajánlok, invitálom. Hiányzott, igen. És én vagyok a felesége, baj netán ha szeretném egy kicsit élvezni társaságát? Tenyerei ruhámon keresztül is égetően melegek. Vággyal fűtött mosollyal ajándékozom meg. - Ne is utasítsd el. - fogadom csókját, imádva ízlelem, befejezve az inggel is a ténykedést. Szétnyitom mellkasán, sikerül nem levegőt vennem a tudattól, lopva végig is pillantok rajta. Szeretném látni mi járhat a fejében, mitől változik meg tekintete. Lábujjhegyre emelkedve nyomok csókot ajkaira és ellépek. - El ne mozdulj innen. - sétálok be a fürdőszobába, hogy vizet engedjek. Tusfürdő helyett fürdősó. Neki sem kedvence a túl nőies illat, nekem sem a túl férfias magamon. Visszasétálok és széles gesztussal a fürdő felé intek. - Várja a fürdője, uram. - vált át hangom játékosba, de mielőtt ellépne visszahúzom az övcsatjánál fogva. Játékos rosszallással csóválom a fejem. - Ruhában nem. - csatolom ki az övet és szétbontva a sliccet is. Megtolom lefelé csípőjéről, mindennel együtt. Jaj, nehéz, nagyon nehéz nem hanyatt lökni inkább azon az ágyon. De..igen, fürdés. Letolom vállairól az inget, lehúzva karjairól is. Alakul, ó igen. Alakul. - Így már jobb. - mosolyom pimaszba vált. Nem fogom előle titkolni, hogy ruhátlanul is imádom. - Egy italt kérsz be esetleg? - kérdezem kíváncsian - Majd utánad viszem. - ha kér kap, én szeretnék egyet. Kicsivel később érkezem is vissza eggyel vagy kettővel és besétálva a fürdőszobába, a kád melletti asztalkára helyezem őket. Ez a hely amolyan privát kis szentélyem. Csak a kényelemről szól. Belemártom kezem a vízbe. Tökéletes. A tükörhöz lépek, hogy saját ruháimtól is megszabaduljak. Kioldom a köntös övét, hogy a földre hullhasson. És jusson vele egy sorsra a selyem hálóing is. - Gondolom nem bánod ha csatlakozom hozzád. - mosolygok rá a tükörből. Most ez így jó, igen, így szeretem. Csak szeretnék vele lenni egy kicsit. És nem akarom, hogy kételkedjen bennem. Magában. Kettőnkben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
♛ Vállalatvezető ♛
⌲ Hozzászólások :
14
⌲ Tartózkodási hely :
♛ don't have to know ♛
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Do I wanna know? - Seth & Nepthüsz   Pént. Okt. 13 2017, 17:22



Do I wanna know?
Seth & Nepthüsz
_________________________
Hatást gyakorol rám, ha akarom, ha nem. Olyan szegleteket ránt ki belőlem, amikre mások egyáltalán nem képesek. Ezeket az arcaimat, csakis neki mutatom meg. Hogy ez jó vagy rossz? Nem tudom, viszont, amilyen erős, pont olyan törékeny is. Mi tennék, ha bántanák? Tudom, hogy vigyázni képes magára, per pillanat jobban , mint én rá, de ha egyszer is... Kő kövön nem maradna semmi. Igen, ennyire fontos nekem. Nem látszik, nem is mutatom, magam előtt is titkolom, de ott nyugszik szívemben lelakatolva ez az érzés. Belopta magát oda mosolyával, igéző szemével, okos gondolataival, páratlan kedvességével, rendíthetetlen kitartásával, anélkül, hogy észrevettem volna. Végül is, ezek azok, amiért feleségül vettem, hozzá kötöttem magamat, mert mellette tudok élni, nem pedig egymást gyilkoljuk le szépen lassan, ami ennyi idő után is nagy szó. Más nőt nem tudnék helyébe képzelni. Pedig volt egy-kettő körülöttem, azonban nyomába sem értek. Eszközök, akik néha feloldják a feszült hangulatot. Szépek, kedvesek, izgatóak, de több nem érdekel belőlük. A lelküket nem is látom, nem is akarom. Egyszerű halandók, akik néhány év múlva meghalnak és sosem léteznek többé. Meghallgatom őket, csak mert magamról nem akarok beszélni, nem kell ahhoz ismerniük, hogy lefeküdjünk, kielégítsük egymás pillanatnyi szükségleteit. Valószínűleg, ha tudnák ki, mi vagyok, rettegve fordulnának el. Sőt, fel sem fognák, hogy mi az hogy istenség. Lehet, nem éppen tisztességes húzás tőlem, kihasználom őket, de sosem voltam igazán jó, minek játszam meg?
- Igen, a parton - erősítettem meg a tényt. Addig, míg eredménye nem lesz, hogy tényleg érdemes volt a parton éjszakáznom napokig, nem akartam elmesélni. Legfőképp, hogy szirénekkel szándékozom paktálni, bár kimerítő volt vonzásuk ellen szegülni, viszont sikeres. A világ legszebb nőinek mondják őket, amit nem is lehet tagadni, azonban hülye lennék az áldozatuk lenni. Ez és az, hogy van már egy személy, amihez kapcsolódok, volt annyira elég, hogy ne jusson eszembe besétálni a vízbe.
Kisimulnak vonásaim, ahogy vékony ujja végigvonul szemöldökömön. Oh, te nő... mire akarsz kilyukadni? Nem szokott a semmibe beszélni, ennek ellenére nem tudtam hova passzítani a témát. Eddig nem volt gond, miért most? - A lányokat...? - szívtam be mélyen a levegőt, ahogy a többi istenre gondoltam. Egy sem állt pártomon, mikor kellett volna. Neheztelek rájuk, egy kicsit, persze ezt az érzést az idő finom homokja kikoptatja, azonban nem fedi el teljesen. Tökéletesen emlékszem, ha fel akarnám idézni magam előtt azt a napot az 1220. évben. Ré rosszalló tekintete, Krátosz semleges arca, Odin megvetése. És nem volt senki, Senki! aki ellenkezett volna. - Mire célzol, Nepthüsz? - kérdeztem, nem tetszésemet maximum megint csak szemöldököm összevonása jelentette. Mit csinált ez a nő, míg nem voltam itthon? Általában nem zavartatnám magam, de kezdenek csavarodni a szálak, és nem lenne kellemes, ha összeütköznének. - És el is árulod, vagy meglepetés lesz? - haladok tovább a beszélgetésben. Figyelek, mielőtt hozzám ne vágná, hogy nem. De nehéz, ha éppen ilyen tekintettel vetkőztet. Engedem, hagyom, fürdőzök figyelmében, tudom, hogy neki is jól esik. Ennyi nap nélkülem? Őszinte leszek, fogalmam sincs ilyenkor mi mehet le benne, mikor egyedül van, de az újra találkozás örömei kimondottan tudnak élvezetesek is lenni. Vele mindig, legyen akár fájdalomba, haragba, megvetésbe bújtatva is. Elfeledteti a tényt, hogy majdnem egy halandóval vagyok egyenlő. De eljön az idő, mikor újra régi dicsfényemben fogok pompázni, abban, akit igazán megszeretett, ezt neki is akarom bizonyítani.
- Igenis, mylady - jegyzem meg szórakozottan, és a fáradtság kezd elillanni szememből. Határozott mosoly ül ki az a arcomra, ilyenre hazajönni egy élmény. Tekintetemmel követtem, ahogy kiszakad karjaim közül. Királynői eleganciával ringott csípője, suhant utána a ruha, és bennem csak annyi fogalmazódott meg, hogy kell. Nem engedhetem el. Birtokolni akarom újra, újra és újra. Nem csak testét, hanem gondolatait, beszédét, lelkét. Színesítse napjaim, akár tányértöréssel is.
Peregnek a percek, a víz duruzsolása eljut a fülemig. Izgatott várakozás, ilyenkor hirtelen milyen jelentős is az idő, aki nem vált tempót a kedvemért. Majd újra megjelenik, mire csak jóízű mosoly jelenik meg arcomon. Uram... A szóra felizzott tekintetem, tartásomba változás állt be. Dominancia. A vad, aki észreveszi a prédát.
Boszorka. Mivel csapott engem az ég? Hogy ilyen készségesen vetkőztetsz. Szinte felmordulok, és bármilyen lazító is lenne a fürdő, az ágy egy kicsivel jobban vonzott. Kitérő? Oh, nem is kell.
- Jobb? - nyaltam meg ajkamat. Ízlelgettem a szót. Jobb... Csak jobb? - Drága feleségem - húztam magamhoz, mielőtt még elmenekült volna előlem. Újabb végtelen mélységű csókban forrasztottam magamhoz, amibe mindent belesürítettem. Érezze, mire készülhet testileg, lelkileg. Majd ahogy magamhoz rántottam, úgy is engedtem el - váratlanul, mintha kilépnék az egész életéből.
- Várlak. - A szónak súlya lett hangomtól, leült kettőnk közé, csodát ígérve, mindent ígérve. Kitöltötte a levegőt, ott lebegett közöttünk és mindketten jól tudtuk a jelentését.
Kellemes meleg megcsapott, ahogy beléptem a fürdőbe. Végre nem a sós óceán illat, hanem egy kis változatosság. Forrósága hatott. Megkönnyebbült sóhaj, ahogy a feszültség felengedett, izmaim fellazultak, a problémák porszemmé gömbölyödtek. Pedig csak egy fürdő, mégis mintha kiáztatta volna belőlem a kavaros, értelmetlen gondolatokat. Sosem voltam az a jellem, akinek lelke olyan, mint egy nyugodt tóé - teljesen sima. Inkább egy tornádóé - zavaros, kaotikus, pusztító.
A pillanatnyi lebegés sem tartott sokáig, ahogy Nepthüsz megjelent, mitől minden érzékszervem mintha kiélesedett volna, szívták az információt róla, és hatottak minden részemre.
Játszasz velem, asszony? Figyelem, ahogy a köntös, majd a hálóing is lekerül. Ha nem ő, én szedtem volna le, de akkor lehet el kell köszönnie azoktól a daraboktól. Áhítattal figyelem kecses alakját, miközben egyre több bőrfelület szabadul fel. Végignézem íves nyakától, domborulatain át egészen lábáig. Akárhányszor is látom, örülök, hogy ez a látvány az enyém lehet, nem pedig bátyámé. Azzal, hogy eszembe jut testvérem, Ozirisz, megint kedvem támad feldarabolni. Sehogy sem tudom kiverni a fejemből a tényt, bármennyire is akarom. Mikor volt már az? Mégis örök kísértetként jár velem.
Nepthüszre pont olyan sötét, izzó pillantást vetettem, mintha menten képes lennék felfalni. Nem képes kikerülni belőle, és nem is fogom hagyni. Gyere szépen hozzám, újra meg fogom mutatni, hogy tudlak lerombolni, függővé tenni, és örökké védelmezni, összetartani.
- Kimondottan örülnék neki - döntöttem oldalra a fejemet, egy pillanatra sem véve le róla a szememet, amikkel mint a röntgen, vizslatom. Hogy a mai napig képtelen voltam rá unni, fogalmam sincs, minek köszönhető. De mindig van benne valami új, vagy amit újra csak felfedezhetek. Olyanok vagyunk, mint az ág és a levele. Együtt élünk, együtt növekszünk, néha elválunk, majd újjászületünk.
A vízszint megemelkedik, ahogy beleereszkedik, legnagyobb sajnálatomra, egy részét elfedve előlem. Nem mintha menekülhetne, nem fogom hagyni, ahhoz túl közel jött. Szembe ült velem, mire elkapom egyik lábát, végigzongoráznak ujjaim talpán, és finoman masszírozni kezdem. Igen, képes vagyok ilyenre is, de csak olyannak, aki megérdemli.




_______________________________


1249  – remélem jó, ha nem pm Smile de lesz jobb  -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
Diplomacy, Housewife, Queen of Necropolis...
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
around my beloved man..
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Do I wanna know? - Seth & Nepthüsz   Szomb. Okt. 14 2017, 04:00

Nem tudom mit csinálhatott napokig a parton és sejtésekbe sem szeretnék bocsátkozni ezzel kapcsolatban. Valószínűleg rossz felé gondolkodnék, az pedig arra késztetne, hogy ostobaságokat kezdjek beszélni, ő pedig csak a szemöldökét vonogassa. Mégis nem tudom visszafogni azt, hogy aggódom érte. Nem azért, mert most éppen nem az az istenség aki egykoron volt, hanem azért, ami az elméjében dolgozik és készteti néha gyors és meggondolatlan lépésekre. Nem estem a fejemre, annál már régebb óta élek vele, hogy tudjam, nem fogja sem szó sem bosszú nélkül hagyni mindazt, amit vele tettek. Hogy őt, a káosz istenét meggyengítették, elvették tőle hatalmát és csupán öröklétét tarthatta meg, semmi mást. De én..én örülök, hogy nem kiláncolva szenved valahol. Nem, hisz hatalma, ereje akkor olyan végletekbe menne, mely talán nem csak néhány istent kívánna elpusztítani. Eltemetne mindent. A világot, hogy megmutassa ki ő, miben rejlik igazi önmaga. A vad, a mértéktelen, a zabolátlan. Az, akinek lénye előtt már évezredekkel ezelőtt porba hullott a szívem. Én gyönyörű, gyönyörű istenségem. Mondd, mégis mit akarsz? Mit tervezel? Mi jár a fejedben mikor eltűnsz mellőlem és nem adsz hírt magadról?
- Igen, őket. - hangom nyugtató, csitító. Ismerem a véleményét másokról, a többiekről, azonban mindig én voltam a lassabb, az ésszerű kettőnk között. Talán mert az én természetem a halotti világhoz köthető, ott pedig nem divat sietni. Minden megy a maga megszokott útján, ahogy ment eddig is. A halál állandó és mindenütt jelen van. Senkiét nem siettetem, noha megtehetném. Ó igen, mennyire, hogy megtehetném. A halandó macáival, akiknek a nevét sem tudja, mégis használja őket. Nem érti, hogy miért vagyok dühös érte. Mert a gondolata annak, hogy más nőt érint ajkaival, mást becéz érintéseivel csiholja bennem annak tüzét, hogy megkeressem és megöljem mindet. Azért, mert ahhoz érnek ami az enyém. Mert nekem ő a tökéletes, az imádott. És magamba akarom olvasztani, kisajátítani. Mégsem teszem, mert nem tehetem meg. Most is itt van, velem van. Hozzám jön haza és erős karjai engem ölelnek. Tökéletesen metszett ajkaival engem csókol. Biztosan tudom, hogy ilyenkor nem jár más nő a fejében. Bár a legjobb ha más sem, csak én. Egyedül én. Ó, önző vagyok, önző mód szeretem és követelem a figyelmét. Ismét szemöldökét cirógatom. Talán az, hogy találkozni akarok más istennőkkel nagyobb súllyal bír, mint az, amit halandó világban szeretnék csinálni. Édes egyetlen Seth, még ennyi idő után sem mindig ugyanattól tartunk lépésben. - Bízz bennem kedvesem, nem szoktam rosszul lépni. - pillantok kéklő szemeibe és ez a mondatom egyúttal azt is jelenti, hogy egyetlen pillanatra sem bántam meg azt, hogy vele maradtam. Vonásai enyhülnek, változnak és kisimulnak. Mennyi változás egyetlen röpke másodperc alatt! Olvasok belőlük, de még mindig lenyűgöz. Ez a fény, ez a vonzás nem halványul. Ő a Napom és örök vonzásában élek. Nem is voltunk eddig túl sokat távol egymástól. - Elárulom majd. - sóhajtom kettőnk közé, hisz nem is áll szándékomban titkolni előle mi az, amit kitaláltam. Valami ami nekem újszerű és kicsit le is foglal. Hisz nem bűn az, ha építenék valamit, játszadoznék valamivel egy kicsit. Tudom, hogy nem az. Akkor sem, ha talán mégsem lesz érte annyira odáig.
Elég látnom perzselő tekintetét, a tűz mely mindig lobog bennem iránta, egyszeriben vágyik égetővé, sürgetővé. Tegyek, tegyünk valamit, hogy csillapodjon. Az ing sajnálatosan még fedi előlem, de bőrének egyetlen látszó csíkja is elég ahhoz, hogy végignyaljam ajkaimat. Vacsora, mi? Az enyém tálalva van, bár még rajta van a csomagolás. Fürdőt ajánlok, igen. Szeretném kényeztetni, törődni vele. Lenni vele. Tudom, hogy tekintetével követ. Akarom is, hogy kövessen. A fürdőszobai ténykedés azonban engem juttat levegőhöz. Kilépve elégedetten szólalok meg. Megvillanó tekintete azonban ingatja a magabiztos csábító oszlopait. Nagyot nyelek, torkom is kiszárad. Pillanat töredéke csupán, míg minden megváltozik. Hirtelen már vadászónak hat a tekintete, pedig nekem állt szándékomban megtenni vele ugyanezt. Nem! Nem drágám! Ma én irányítalak. Ma éjjel az enyém vagy. Ezt hagyom kiülni arcomra. Követelőzőbb leszek. Vetkőztetem, mert a semmis anyagok elrejtik előlem. És elégedett sóhaj röppen ajkaimról. Testének melege lágyan cirógat, mégis belülről perzsel. Ajkaimat szíve felé fektetem, csókot lehelek rá. Olyan nagyon finom és sosem elég belőle. Mindig kell a több, a több.
- Sokkalta jobb. - fukarkodom a bókkal, pedig megveszek érte és testéért nem kevésbé. Nem akarok neki teret adni, ellépnék mégis visszahúz, magához, magába ránt. Ajkaink összeforrnak. Tenyereim hátára simítanak, ajkai közé nyögök. Kibillent, mégis képes lenne maga alá temetni. Nehéz vele eltervezni, előre kiszámítani lépéseket, hisz mint most is, olyan könnyedén tud módosítani a felálláson. Majdnem meghajolok, majdnem felajánlom, hogy ne foglalkozzunk holmi fürdéssel, csak fektessen hanyatt és szeretkezzünk. De erősítem az elhatározásom. Nem eszik olyan forrón! Mi még nem végeztünk ma éjszakára az én körömmel. Dobogó szívvel válnak el ajkaink egymástól, már szomjazom is az újabb csókra. Menjen, menjen a fürdőbe. Egyetlen szó. Felé pillantok, elfúló lélegzettel iszom magamba látványát. Egyetlen szó, tonnányi érzelem, megannyi jósló folyamati vég. Elveszek.
Beléptemkor meglehetősen nehéz ellenállnom látványának, főleg mert tudom, hogy teljesen meztelen. Épp ezért vetkőzöm neki háttal. Ne kihívásnak vegye, bár valahol az. Figyeljen. Akarjon. Kívánjon. Imádva fürdöm tekintetének fényében, minden szégyenlősség nélkül fordulok felé és teszem fel semmis kérdésemet, ő pedig? Hasonlóan könnyed választ ad. Kimondottan. Kimondottan örülne. Lassan mosolyodom el. - Kimondottan.. - lépek bele a kádba és lassan bele is ülök. Noha nem vagyok görög vagy éppen római, de a fürdés nálam is valamiféle rituálé szerepét képes olykor betölteni. Nem véletlen, hogy a kád sem picike. Farkasszemet nézek vele a habok között. A víz melege és az ő jelenléte boldogságot lop szívembe. Békét. Mély sóhajjal támasztom hátam a kád szélének. Bőrünk összeér a víz alatt és ez elönt a földöntúli örömmel. Ő meg én összetartozunk, öröktől létezők vagyunk, és oly régóta egyek. Kinyújtott lábam kezei között landol. Kérdőn pillantok felé. A masszázs..a varázslatos ujjai, ellazítanak. Sóhajtva döntöm hátra a fejem. - Klubot csinálok. - kezdek bele, bár hangom nem az igazi, mert mintha egészen máshol, sőt mindenhol simogatását érezném. - Csak a felső tízezernek. Csak VIP listával. - mesélek - Változó helyszín, egyetlen cím. És önfeláldozó, készséges lányok, akik bármit megtennének. Mindezt név nélkül, álarcban. Ahogyan egykoron. - emelem fel a fejem és ránézek végül. Mondjuk így kimondva, nem hangzik ez olyan rettentően borzasztóan, bár a felső tízezer tekintetében, őt is meg kellene hívnom. Talán meg is fogom és leszek én az a roppant készséges nő a közelében. Maszkban. Vagy nem. - Segíthetlek is vele. Az információk hozzám futnak, ha olyanok. Kössünk üzletet. - kihúzom a lábam a kezei közül és térdeimet magam alá húzva négykézláb kúszom felé a vízben, teljes testemmel hozzásimulva végül. - Még az is lehet, hogy téged is felraklak arra a listára. - nyomok futó csókot az ajkaira, két karommal pedig a kád szélére támaszkodva, felnyomom magam, lábai mellett állok fel. Pimaszul mocskos belátást kap ezzel de nevetséges lenne azt mondani, hogy nem látott már mindenféle szögben, helyzetben, hogy nem ízlelt mindenhol. - Csússz előrébb. - adom ki a kérésbe ágyazott parancsot és ha megteszi, mögötte ülök fel a kád végére, lábaim közé vonva vállait. Elveszem a kis tálat az asztalról és belemerítve a vízbe, kevés vizet csorgatok a hajára. Ujjaimmal fejbőrét kezdem masszírozni, lágy mozdulatokkal. Felülről pedig csodálom arcának vonásait. - Tudja uram, hogy észveszejtően megkapó? - súgom halkan, már-már játékos színezettel. Elnyúlok a fürdőolajért és csorgatok a kezembe is. Hajáról lecsúsztatom kezeimet vállaira, nyakára. Lágyan cirógatom, akár a szobrász, aki élete remekművét formálja éppen. Csak köztem és a szobrász között az a különbség, hogy én tudom, ő mennyire remekmű.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
♛ Vállalatvezető ♛
⌲ Hozzászólások :
14
⌲ Tartózkodási hely :
♛ don't have to know ♛
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Do I wanna know? - Seth & Nepthüsz   Szomb. Okt. 14 2017, 16:54



Do I wanna know?
Seth & Nepthüsz
_________________________
Drágam, mégis mi a fenét szórakozol velem? A nyugodt este kezdett átcsapni lassan valami másba. Éreztem, érzékeltem a hangjából, a gesztusaiból, pedig mikor hazaértem... De mire is gondolok? Nepthüsz nem az a meghajló személy volt, aki csak várja a férjet, és behódol minden szavára. Oh, nem. A szeretete határtalan, mégis meg van benne az a kalandosság, hogy ne legyen monoton az életem, hogy igenis tegyek azért, hogy elnyerjem kegyeit, még akkor is, ha férj és feleség vagyunk. Pont ez az izgalmasság fűszerezte meg a kapcsolatunkat, mert nem egy egysíkú jellem volt. Rétegzett, összetett, akit nem lehet csak úgy hülyére venni. Okkal szerettem belé.
Most is a csendes elképzelés szertefoszlott. Éreztem, hogy vezetni akar, és hajlandó voltam is addig követni, amíg kedvem és türelmem adta, azonban nagyon is játszott. Egy olyan játékot, amiben neki eggyel több lapja van, mint nekem. Mintha hagynám nyerni, mintha lenne egy kevés esélye is... Ismerlek, te gyönyörű asszony! És bármit is el akarsz érni, nem biztos, hogy hagyom. Egy játékot ketten kell játszani, de felboríthatok mindent, hogy elvessz a káoszban, ahol csak én leszek, lehetek a biztos pont. Istennőm, feleségem biztos vagy benne, hogy folytatni akarod? Mert szembe kell akkor nézned azzal, hogy nem fogok megkegyelmezni neked és mindenedet birtokolni fogom.
Érinteni, érezni, kitölteni akarom, hogy ajkain csak az én nevem szerepeljen, veszítse el minden józanságát, hogy majd együtt kereshessük meg.
Rossz ötlet volt ez a fürdő, az ágyra kellett volna szegeznem, már tudom, akkor talán nem játszik a tűzzel, de nem figyelmeztetem, hadd lelje örömét benne addig, amíg meg nem égeti magát.
Klubot? Az ötlet nem kicsit lepett meg, ami akarva-akaratlanul ki is ült az arcomra. Klubot. Honnan jött ez neki? Bár nem mondom, megvan neki a hívogató alapja. Információszerzés, ha véletlenül valaki elkotyogna valamit. A felső tízezerben könnyű, csak éppen az nincsen figyelembe véve, hogy a falnak is füle van, néha a legtöbbet nem a legrangosabb, leggazdagabb ember tudja.
- Készséges lányok, akik megtennének bármit? - ismételtem utána. És ebbe te hol is lennél? Máris lepörgött előttem ez a készségesség, amibe Nepthüsz is részt vesz. Nem. Egyértelműen nem díjazom ezt az ötletet ismerve az embereket, akik mindenféle-fajta élvezetnek élnek. A készséges lányok pedig bármit megtesznek... Ezt, hogy a fenébe sikerült kitalálni? Meg akarsz büntetni? Mert nem vagyok olyan hűséges hozzád? Azt hiszed hagynám? Pedig ezt a beszélgetést nem egyszer lemeccseltük már, és csak az idegeimen való sétálgatásnak éreztem, ha felhozta. Nem akarok osztozkodni, én uralom, és a helyemet nem veheti csak úgy senki más át. - Drágám, és te milyen pozíciót töltenél be benne? A koordinálót, vagy éppen a dolgozót is? - Hangom karcossá vált, érezze, hogy jól gondolja meg, mit válaszol, különben elfelejtheti, hogy nyugodt fürdőzésünk lesz, mert addig fogom ütni a vasat, míg számomra is megfelelő választ nem hallok. Ezen már csak rontott, hogy vadmacska módjára közeledett. El akarod vonni a figyelmemet? Nem tűnt fel, hogy a nekem kialakított csapdádban te is benne vagy, és mindjárt lezárhatom a kijáratot mindkettőnk számára?
Morgás tört fel a torkomon, ahogy hozzám simult, testünk összetapadt, éreztem rezdüléseit. Ahogy én ismerem, úgy ő is engem, tudja, hogy akarom, és még így is szórakozik. Rossz lottóra tettél fel, drágám. Lesz ennek még következménye rád nézve, hogy így irányítasz.
- Csak lehet? - Szúrós tekintettel figyeltem. A dolognak meg volt a maga bája. Információ, kapcsolatok, lehetőségek, viszont nők... Ha ő is ott van ilyen készségesen, elvonja a figyelmemet. És egyáltalán?! Más férfi figyelmét is el akarod vonni? Hányadán is állunk, drágám? Kezem derekára siklott, le akartam húzni, magammal akartam rántani. Meleg, puha bőrén örömmel siklottak ujjaim, és még tovább is, ha nem állt volna fel, így kezem lassan lecsúszott róla. Elégedetten csüngtem alakjának szegletein. Egy titkos mosolyt engedtem meg magamnak, hogy ilyen nyíltan itt áll előttem. Ravasz egy nő, de attól, hogy imádom a testedet, nem jelenti, hogy vele teljesen az ujjad köré is csavarsz. Nem nyúltam utána, tudtam, ha akarja, ha nem, akkor sem érintem, pedig, ha csak kicsit is sejtenéd, mennyire akarom csókolni minden porcikádat, és itt lenne a lehetőség: csak megragadni, lerántani az ölembe és el nem engedni. De díszelegj még egy keveset, hidd, hogy teljesen befolyásoltságod alá kerültem, mert annál nagyobb lesz a káosz. Lecsorgott bőréről a víz, végiggördültek a cseppek, követve teste vonalait. Vadító. Izgató, én akarok a víz helyében lenni, körbevenni, simogatni.
Szemöldököm megemelkedett, és még parancsolsz is? Ki az úr a háznál? Nincs kedvemre a felállás, de tudom jól, hogy csak jót akar. Vagy legalábbis nagyon is remélem.
Előrébb csúsztam, így kikerült a látószögemből. Kellemes sóhaj csúszott ki ajkamon. Ez a kényeztetés, de hol a vége? Mit akarsz ebből kihozni? Mert valami felé vezetsz. Áradt testemből a hő, a vágy, ostromlom, még ha nem is nézek rá. Nem kell ahhoz pillantást, érintés, hogy éreztessem vele, igen is kell. És tudod ezt te nőszemély, pont ezért húzod a mézes madzagot előttem. Meddig bírom elviselni? A türelem nem az én képességem, de van, amiért érdemes várni. Ahogy az istenek hatalmának megdöntésére, úgy Nepthüszre is általában. Legszívesebben fordulnék szétnyitott lábai közé, hogy elérjem, ne beszéljen, csak édesen nyöszörögjön. Viszont, még itt ez a játék, amiből nem szeretnék kiesni. Nem fogsz nyerni, nem hagyom, de még lépés előnyben vagy. Lassan meg kell mutatnod minden lapod.
- Hölgyem, maga látványosan flörtöl velem - döntöttem hátra a fejemet egy kicsit, hogy ránézhessek. - Ez nem csak rám igaz - jegyeztem meg elismerően, pofátlanul kaján mosollyal. Kinyújtottam kezem, beletúrtam barna fürtjeibe, megcirógattam arcát. Íves ajkára csúszott ujjbegyem, amit eddig csókoltam és amit még akarok az est folyamán. Drágám, mosolyogj még így, mert nem sokáig fogsz, ha így ráncigálsz a madzagon - sugallta tekintetem, hogy a vad rá fog ugrani a prédára. Mit ki tudsz váltani belőlem.




_______________________________


1099 – remélem jó, ha nem pm Smile de lesz jobb -

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
Diplomacy, Housewife, Queen of Necropolis...
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
around my beloved man..
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Do I wanna know? - Seth & Nepthüsz   Hétf. Okt. 16 2017, 08:53

Érzem a felszín alatti vibrálást. Azt, mely izgatóan kiabál érte, hogy engedjem teret nyerni, érjem el a gazdájánál, hogy kiengedje. Dárga Seth, még mindig hatalmas vagy és csodás. Ez nem csupán képesség kérdése. Istennek születtél, az is vagy. És én provokállak, játszom veled, mert akarok valamit és mert napokra magamra hagytál! Valójában sosem merészkednék arra a terepre, hogy igazán provokáljam őt. Annál fontosabb nekem, minthogy kicsinyes játékokat játsszak vele és mert be kell vallanom, képes rá, hogy meghajlítson az akarata előtt. Mindig is képes volt rá. Magamat sem sorolom az egyszerű esetek közé, az viszont tény, hogy ő gyakorolta rám mindig is a legelemibb hatást. Büntessen bárki, amiért a magam módszereivel kívánom előtte feltárni a jövőbeli terveimet. Ahogy mindig mondtam neki is, minden az időzítésen zajlik. És a fürdőben ellazul, mert vele leszek. Imádni akarom, szeretni. Az sem baj ha átlát a dolgon, hogy nem csupán csak ennyi a szándékom. Igazán élvezetes amikor vívjuk a magunk kis játszmáit. És bele fog menni, hiszen kíváncsi. Ki tudná maga is húzni a válaszokat, de megadja a teret. Vagy mert tényleg nem tudja mire számítson.
Nehéz nem elolvadni tőle, már annak gondolata is, hogy izgatóan tökéletesre faragott teste jóformán sóhajnyi távolságra van tőlem. Masszírozó ujjai ellazítanak, minden porcikámban érzem őket. És vallok, elmondom mit szeretnék. Szemeibe mondom, nincs értelme az alakoskodásnak, sem más ilyesminek. És várom, hogy eljusson hozzá, pontosan mit akarok. Kérdésére bólintok, jellemző, hogy a legtöbb férfi ezt hallaná ki az egészből. Mégis aljas mosoly játszik ajkaimon.
- Pontosan. - bólintok újra - Fűzőkben és álarcban, magasra tornyozott frizurákkal állnának rendelkezésére minden exkluzív figyelmet élvezhető vendégnek. Mindegyik csupán álnéven futna és senki nem látná az arcukat, nem tudnák, hogy kik ők. Persze a diszkréció fontos, ezért erre ügyelni kell. - mesélek bár tekintetéből kifolyólag, ő valahol máshol jár ebben a mélységben. Csak nem valami csúnya gondolat árnyékolja be elméjét rólam és mindenféle idegen férfiról? Felé kúszom a vízben, hangja mégis megtorpant egy másodpercre. Megrezzen energiám. Az én isteni birtokló férjem. Valószínűleg zavarná ha erre nem neki tetszően válaszolnék. - Édesem, senki felé nem mutatok készséges nőiséget, csakis feléd. - búgom neki rezonáló hanggal, igaz ez nem teljesen a kérdésére válasz, mert jósnői képességem nincsenek és nem mondhatom, hogy soha nem lesz rá példa, hogy nem fogok megjelenni egy-egy eseményen, hogy nem láthat fűzőben valaki oldalán. Na de én, hogy mindenféle halandóval lefeküdjek? Édes drágám, hát minek nézel te engem?
- Azt amit szükséges. De jobb szeretek irányítani mint szolgálni. - simulok neki élvezettel. Testének melege körbeölel, szeretnék ebbe a melegbe belebújni, megmerítkezni benne mint egy puha takaróban. Erős, védelmező karjai közé vágyom, az ajkai után, lénye után. De mást is akarok tőle. Üzletet akarok vele kötni, a szavát kell adnia, hisz ha megteszi, nem táncolhat vissza. Mert nem engedem meg.
- Nem tudom engednélek-e. - ismerem el, mert noha vannak akik kettőnket nem tudnak az emberi világban összerakni, mások szemében nagyon is nyilvános a házasságunk, lévén nem szégyelljük egymást. Sőt, a nyilvánosság előtt soha nem lépnénk félreérthetően a másik ellen. Mindig is támogatói félként jelentem meg az üzlettársai előtt is. A szép, a kedves, a szellemesen okos feleség, aki csüng férjének minden szavain, tudja mikor kell csendben lenni és nem rendez soha jelenetet. Ez azonban most kicsit más. Nem mondhatja el senkinek, nem tudhatják kit fog rejteni a maszk és az álnév. Jaj Édes, kell a szavad, az igened, hogy tudjam támogatsz.
Felállva magamon érzem tekintetét, ez kell, akarom is. Szeretem ha néz, ha tekintetében látom fellobbanni a vágyat. Hisz az azt jelenti, hogy nem un, hogy nem akar igazából mást. Az övé vagyok már nagyon nagyon régóta, mégis néha játszadoznom kell vele, hogy ne vegyen magától értetődőnek. Ne higgye, hogy nekem nem kell a figyelme, a törődése. Hogy nem kell a vágya.
Előrébb csúszik szavaimra, végre hozzáérhetek. Ilyen ez, ha a közelemben van. Hozzá akarok érni, mindegy milyen formában. Lehet ez csak annyi is, hogy fogjam a kezét. Nem számít, csak kapcsolódhassunk össze. Lételemem, szükségem. A függőségem. Függő módjára szeretem őt. Ujjaim selymes bőrén siklanak. Elnézve, ránézve pedig nem tudom nem kimondani, hogy szemtelenül jóképű, már-már bűnösen az. Elmosolyodom.
- Nem bírok magammal a közelében uram, elismerem bűnösségem. - súgom vissza, szakadó sóhajjal élvezve hajamban játszó ujjait, melyek simítanak arcomra, ajkaimra. Csókot lehelek rájuk. Szóval tetszem? Jobb vagyok mint a kis szórakozásaid? Felkelteném-e a figyelmed ismeretlenül is a tömegben? Tennél-e azért, hogy megkapj?  - Hmm, mintha bókot hallottam volna az imént.. - csúszom be mögé a kádba, lábaimat dereka mellett nyújtom ki két oldalt. Arcom hátához simul, ujjaimmal végigrajzolom gerince vonalát. Ó, édes mondj nekem igent. Mondd, hogy támogatsz és segítesz, hogy ez megvalósuljon. - Szükségem van a segítségedre. A névlistára, hogy dönthessek, kik érdemlik meg. Vagy kiket kellene szemmel tartani. Ez csupán egy kis játék az emberi világban. - nyúlok előre, hogy mellkasát cirógathassam - Megadom neked a belátást és..cserébe kérhetsz valamit. - szívom ajkaim közé bőrét, csinos kis foltot hagyva lapockáján, nyelvemmel simogatva el az esetleges fájdalmát - Kössünk alkut.
Kicsit hátrébb dőlök újra olajat csepegtetek tenyerembe és lassú mozdulatokkal kezdem hátába dörzsölni, mert attól, hogy éppen tárgyalni próbálok vele, még nagyon is fürdést ígértem neki. És kényeztetésének bizony ez is a része.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
♛ Vállalatvezető ♛
⌲ Hozzászólások :
14
⌲ Tartózkodási hely :
♛ don't have to know ♛
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Do I wanna know? - Seth & Nepthüsz   Kedd Okt. 17 2017, 18:02



Do I wanna know?
Seth & Nepthüsz
_________________________
Gyönyörű ez a nő, amit vétek lenne üvegvitrin mögé zárni, bármennyire is néha felmerül a gondolat, hogy jobb ha ott marad. De eddig nem csalódtam, ahova jött, igazán sziporkázott, tudta, hol a helye, mit kell tennie. Mégis, sosem merült el az én terveimben, nem akart részesük lenni, tisztában volt vele, hogy ezek az én csatáim, és nem állt az útjukba. Noha tudom, csak az én gondolatom az Istenek fölötti hatalom, ő jobban élvezi a mostani, hogy egyenlőek vagyunk, már akik egyenlőek… De támogat, ami máris több, mint bárkitől.
Most mégis, nincs kedvemre a gondolat, hogy a saját feleségem akar velem alkut kötni. Mióta lettünk mi üzlettársak, minthogy hitvesek? Még ha arról lenne szó, hogy kik fordulnak meg alattam, hagyján, de most itt munkáról van szó. Beakarsz segíteni? Hol van itt a csavar? Miért érzem, hogy ez az ötleted, nem ennyiből áll? Információ nekem, és a többi? Kapcsolatfenntartások neked, de kikkel? Milyen úton jársz, te nő? Hogy most nem látok gondolataid közé? Mit titkolsz, aminek nem örülnék, hogy így kell tálalnod? Húzod a mézes madzagot, igyekszel hatni rám, és erre egy tökéletes időpontot választottál, fürdőzés, ahova te is jössz. Rafinált asszony vagy, de túl régóta vagyunk együtt, hogy nem érezném meg. Ujjad köré akarsz csavarni, hogy azzal csald ki belőlem a számodra megfelelő választ. Ha azt mondom nem? Mit vetnél be? Ebben a játékban nem csalunk, már pedig te azt teszed. Csak kapjalak el, és százszorosan átgondolod, biztos, hogy saját férjeddel kellett játszanod…
- Fűzők és álarcok? – kérdezem lesújtva. – Milyen elit borbélyt akarsz nyitni? – válogatom meg szavaimat, hogy sértő ne legyen. Ugyanarra gondolunk? Nagyon is sejtelmesen beszél, hogy belekavarodjak. Fűzős lányok és közöttük a nejem? Most csak viccel velem? Ilyenre tőlem ne várjon választ. Lehet, hogy nincs erőm, de egy poharat is tökéletesen tudnék használni, ha bármilyen hímegyed vágyakozva merne hozzányúlni. Ő az enyém! És ezen nem kell tovább szaporítani a szót. Ennyi. Pont. Még ha azt mondja, hogy senki felé… Meglehet, bízom benne, de ahhoz nem ad egyenes választ. Nem mondja ki, hogy csak irányít. És ez felbőszít. Kavarog bennem a képzeletem szüleménye, lehet, pedig túlzás. Nem akarom ott látni fűzőben, álarcban, magasra pakolt frizurában. Megvesznének érte, és ezt tudom. Túl szép, túl szenvedélyes, túl rejtélyes, ahhoz, hogy egy egyszerű ember szeme ne kerülje ki. Hogy fordulhatott meg ilyen az okos kis fejedben? Mégis miből gondoltad, hogy valaha is megfordul fejembe, hogy én erre áldásomat adom? El lehet felejteni, mert nem akarlak szemmel tartani, figyeltetni, mert a maradék szabadságodat is elvesztenéd, ami van, mert egy gyenge „istenhez” kötötted magad. Ennyire más síkon látnánk a helyzetet? Más út is van, hogy hatalmam megkerüljön, nem kell ahhoz ilyen „szépeket” tenni.
Még ha hozzám bújt is, hatott minden részemre, akkor sem. Erre nem lehet igent mondani. Te nő, és még itt simulsz hozzám meztelen? Ha tudnád, milyen kegyetlen leszek hozzád ezért, míg minden gondolatodat ki nem töltöm, addig foglak szenvedtetni egész éjszaka. Testedet fogom használni, gyönyörödet fogom nyújtani, szívedet fogom még jobban hozzám láncolni. Kapcsolatunk ilyen, hullámzik, mint a tenger, egyszer ő, egyszer én vagyok fenn. És, azt kell, hogy mondjam, bármennyire is játszik velem, még ha ilyet is ajánlott, haragudni nem tudok, ahhoz túl sok mindenen estünk át. Csak megadja a pikantériát, mielőtt szokványos estébe fulladna napunk.
- Nem bír magával, hölgyem? Öröm hallani – bólintottam elismerően. Édes, és megkostolnám már, annyi bizonyos. Egyszerű, akár emberi, akár isteni ösztön – oly mindegy -, elkapott, az élet hozzátartozója, hisz mind társaslények vagyunk. Zsigeri érzés, hogy már pedig akarom. Most és akár itt is, ha a fürdőszobának áznia kell, hát ázni fog. A Sors már elrendelt, csak éppen mi nem látjuk. A levegő fülledt a köztünk vibráló szenvedélytől, melynek még mindig nem adtuk át magunkat, csak húzzuk-vonjuk egymás tűrőképességét, ki adja fel előbb?
Végigsimítottam combján, ahogy beült mögém. Kár, hogy mögöttem van, nincs rálátásom, hogy reagál akár egy apró mozdulatra is, pedig a vonásai között néha úgy lehet olvasni, mint a nyitott könyvben. Hogy reagál az érintésre? Mi játszódik le benne, hol van az a határ, ahol elenged mindent, és csak én kellek már neki, nem ez a beszélgetés? Hmm, meg kéne keresni.
- A segítségemre? – Milyen szépen csomagolod szavaidat, hogy úgy érezzem tőlem függsz, pedig mennyi ennek az igazságtartama? – Játék az emberi világban? Elfelejted, hogy nem emberekre van szükség elsősorban. Bábuk csak, akik kieshetnek. – Drágám, egyre kuszább, mit is akarsz kihozni ebből, de nem kéne feledned, hogy egyes üzletekben nem ismerek alkut. Nem kötöm orrára, meg fogja ő még tanulni ezt, ha eddig nem sikerült.
Élvezem ujjainak érintését, feloldja a maradék feszültséget, amit a meleg víz nem oldott fel. Kellemes, ha adná a helyzet, akár örökké is eltudnám ezt viselni. Csak mi ketten, senki más… Hmm, túl unalmas lenne, azonban ebben a pillanatban megfelelő. Senki nőnek nem hagytam, hogy így érjen hozzám, mint ő, a többin maximum uralkodtam, kihasználtam vágyaik, hogy sajátjaimat is oldjam, de Nepthüsz… Megéri keresni kegyeit, megéri megismerni gondolatait, összetettségét, megéri mellette lenni. A káoszban is van valami, ami stabil.
- Kérhetek valamit? Kössünk alkut? – jegyzem meg komoran. Billeg a meghitt idő, amit együtt szándékozunk tölteni. Ez nem játék már, ez üzlet, amit nem szeretek könnyelműen elfogadni, csak azért mert csábító és mert a feleségem ajánlja. Beveted a tested az üzletbe? Oh, asszony, ha tudnád ez mit jelent…
Féloldalt fordulok, elkapom kezét, mielőtt még újra hozzám érhetne, mielőtt még újabb lépést tehetne, hogy józanságomat elvegye. – A feleségem vagy, nem egy üzleti partner. Nincs alkukötés – jelentem ki, hogy már pedig nem szeretnék apellátát, noha tudom, hogy a beszélgetés nincs ennyivel lezárva. Nem lenne a feleségem, ha ilyen könnyen behódolna minden szavamnak. A kezénél fogva magamhoz húzom. Milyen eszközt is használtál, drágám? Karján felsimítok egészen vállig, lehet istennő, de nő csak velem szemben. Egy csodaszép, csábító amazon, akire per pillanat vágyom. Megcsókolom vöröslő ajkát, mielőtt megszólalhatna. Hagyd el ezt most, add át magad és kapaszkodj meg bennem, mielőtt még kitörök. Szenvedélyesen ízlelem, mert magam is akarom, és mert tudja meg milyen, mikor ő vet be ilyen csalfa eszközöket ellenem. Szenvedj drágám, és még kérned sem kell, megváltalak. Magamnál tartom, kapcsolódjon testünk, engedjen nekem, érezze, ami bennem tombol, és látni akarom, amit ő akar. Simogatom, cirógatom, húzom magammal, hogy feloldjam gátjait, hogy ajkán már csak az én nevem szerepeljen.




_______________________________


1050 – remélem jó, ha nem pm Smile de lesz jobb -

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
Diplomacy, Housewife, Queen of Necropolis...
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
around my beloved man..
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Do I wanna know? - Seth & Nepthüsz   Kedd Okt. 17 2017, 21:36

Nem tudom tudja-e, hogy ha arra kerülne a sor, vele együtt vállalnám a végleges halált is. Mindig is mellette álltam, akkor is amikor minden szép volt és tökéletes és akkor is, mikor nem. Feleségeként ez a dolgom, valamint ő az a férfi akit szeretek. És nem akarok mást. Ha nincs, ha nem létezik én sem akarok. Ez a véglegességben ennyire egyszerű. Ha él, ha tudom, hogy él és hazatér hozzám nyugodt vagyok. Engedek neki mindent, bár nem mondom, hogy nem fáj a halandó ribancainak a tudata. Azé, hogy gyönyörű ajkai mást csókolnak, másnak nyújtanak élvezetet míg én itthon várok rá. Ezért kell valami. Valami, hogy ne ebben teljen a körforgásom. Noha megtehetném, hogy ha itthagy egyszerűen elmegyek máshová, másik országba és szintén kiszórakozom magam. Végtére is honnan tudná meg jelenleg, hogy mi történik? Mégsem teszem. Nem, mert vezeklek fivérünk miatt még ennyi idő után is. Megbántottam, megsebeztem és ezért nem tudom elégszer azt mondani, hogy sajnálom. Elhagyhatott volna, egyszerűen kizárhatott volna az életéből és mégsem tette. Fukarul bánik vallomásaival de tudom, hogy szeret. Még mindig szeret. És mindig is szeretett. Ez a hatalmas istenség. Néha nem is értem..nem mintha problémám lenne az önérzetemmel, de a világ minden nőjét a lábai elé térdeltethetné. Mégis velem van. Tudom, hogy szeretsz. Tudom. És kellek neked, ahogy te is nekem. Engedj egy kicsit és légy nyitott!
Mégis felvont szemöldökkel figyelem sármos vonásait. Mintha nem rajongana az elképzelésért. Pedig semmi rossz nincs a finom erotikában. Ne most legyünk erkölcsösek szerelmem, mert kifejezetten furcsán fogok rád nézni. Nem értem hol van itt a probléma.
- Ugyanmár drágám, mire ez a tekintet? - mosolyodom el - Mintha nem lenne minden férfi fogékony a női vonalakra és némi titokzatosságra! - szívem megdobban. Féltékeny? Féltékeny lenne pont ő? Valahol illene felháborodnom, hogy mégis miket feltételezhet rólam, amikor tisztában van vele, hogy flörtöknél tovább senkivel nem szoktam lépni. Nem szeretném még egyszer megtapasztalni annak hozamát, hogy mi történne ha másik férfit engednék az ágyamba. Legyen akármilyen jelentéktelen halandó is. Bár hazudnék ha azt mondanám, hogy nem érdemelné meg amiért nekem élnem és léteznem kell azzal a gondolattal, hogy bezzeg ő kikkel feküdhet le, hányszor és hol, mégsem lépem meg. Miért hajszoljak kétséges kimenetelű aktusokat, ha egyszer megtaláltam azt, akivel megegyeznek a vágyaink és olyan mesterien tud csúcsra juttatni, mint senki más. Ha itthon van az, akinek tökéletes testének minden porcikáját szeretem érinteni, csókolni. Ha itthon van Ő, akire vágyom. Ezért nem tudok hidegen tárgyalni vele egy asztal két végpontjáról figyelve egymást. Mert szeretek hozzáérni, hozzá kell érnem. És ha tesszük ezt minél kevesebb ruhában, nos az annál jobb. Az sem érdekel ha jelenleg hátsó szándékot sejt cselekedeteim mögött, hisz bevallom van is némi. De nem kérnék nagy dolgot. Sőt, igazán apróság. Hallgatása azonban gyanús. Gyanús, mert remélem nincs valami rossz az elméjében. Nem hiheti, hogy szeretőket akarok hajszolni! Az pedig úgy vélem neki sem árt, ha néha más közegben is találkozunk, nem csak itthon. Nem csak abban a tudatban, hogy ha akar figyelmen kívül hagyhat a saját szentélyébe rejtőzve mégis ha úgy dönt, akkor megtalál a falakon belül és mellém bújhat. Azonban nem kell ezt az egészet túlbonyolítani, hisz annál egyszerűbb.
- Az önuralmam nem végtelen uram, de egy ideig kitűnően türtőztetem magam. - ismerem be, bár az nem teljesen igaz, hogy túlzottan sokat lennénk külön. Azt is megszokta, hogy én sem jelentem be előre, hogy hova megyek. Nem, mióta tudok a nőiről. Bár összezavarsz édesem, hisz sosem fordul meg a fejedben, hogy mással vagyok időközben. Mi más most mégis? Mi az, ami változott? Pedig érzem a vágyaid illatát, édes és részegítő. Nyiss nekem és légy a partnerem is ne csupán a párom. Mondjuk ezt lassabban nem ártana végiggondolni, mert ahogy én nem kívánok a birodalmában tündökölni, úgy a saját projektjeimet sem szívesen osztanám el, de hiszem, hogy lehet ebből jót kihozni. Hiszem, mert akarom is. És ne fossz meg tőle!
Érintése végigszalad rajtam, apró és izgató kisüléseket okozva bennem. Igen, ha simogat, ha cirógat dorombolok is neki, kéjenc módjára fekszem ujjai alá kérve és kívánva a többet, a szerelmét. Mindenét. Zsigereimből kívánom őt, mióta csak belépett a hálószobába. De most épp beszélgetünk, még ha érintem is. Még akkor is ha vágyakozását akarom. Szavait, hogy azt mondja akar engem és legyek az övé. Sóhaját futni bőrömön. Mondj igent és mindenem a tiéd drága egyetlen Seth!
- Igen, a segítségedre. - bólintok - Nem az számít édes, hogy kieshetnek, hanem, hogy te is ténykedsz közöttük míg én nem. Így némileg korlátozottak az ismereteim a neveket, személyeket és fontosságukat illetően. Legtöbbször ahogy bemutatsz egyet, el is feledem. - ismerem el, hisz oldaladon leginkább a kiegészítőd, a másik feled vagyok, nem valamiféle üzlettársad akit kimerítő bemutatásokkal próbálsz eltántorítani, ám ha szükséges oda tudok figyelni. Ha látok bármilyen lényeges komponenst az illetőben, képes vagyok érdeklődően befogadni.
A komor hangszín azonban nem túl sok jót jelez előre. Pedig tudom, hogy élvezi az érintésem, hogy jól érzi magát velem, a kezeim között. Én vagyok neki az otthon, a család. Mi egy tőről fakadunk és kiegészítjük egymást. De ha ilyen hangnemben kezdi...sóhajom bőrén koppan. A férfiakkal néha nagyon nehéz. Vele pedig főleg. Mert konok és szerintem imád nemet mondani. Sőt biztos, hogy imád. - Igen, pontosan. - hevítem hátának bőrét szavaimmal. Imádnék vele alkudni és még oly sok mindent tenni. Ha szükséges szabályokat is hozunk, hisz csupán kérésemre nem adja be a derekát. Annál erősebb személyiség. Ezért is szeretem sok minden más mellett. Mert olyan hajlíthatatlan sokszor, mint a legerősebb, legvaskosabb fa a Földön. Viszont nem is akarom ezt a fát kivágni. Hanem óvni, vigyázni és szeretni szeretném. A vízszint mozdul. Felnézve arcára pillantok. Felém fordul félig, kezem fogva. Határozottan nem jelent jót. Szavai ezt meg is erősítik. Még, hogy nincs alku! Terveznék egy elmés és ellenállhatatlan érvet felhozni, de magához húz és ajkai enyémekre találnak. Csókja szenvedélyt szít bennem. Úgy csattan belém, hogy akaratlanul is ajkai közé nyögök. Aljas! Végtelenül aljas! Nem tudok és nem is akarok az érzéstől vagy épp tőle szabadulni. Nő vagyok karjai között, ki egyszerű. Érez és szeret, szereti ha szeretik. Azonban egyetlenem, drága szerelmem amíg én vagyok mögötted, nem fogok elveszni. Ujjaim állvonalad simítják, majd nyakadra csúszva húzlak magamhoz, tartalak a csókban és kiélvezem ízedet. Még akkor is, ha tudom, csupán a beszélgetést akarod befejezni és lépnél tovább. Ajkaim közé szívom alsó ajkad, levegőért kapnék. Fullasztóak a vágyaim, a jelenléted, a lényed. Felfalnálak, izgatóan kicsi falatonként. - Seth... - súgom neved ajkaidra, hangomból csepeg a vágyakozásom, a szerelem amit irántad érzek, te aljas csábító! - Mi még nem végeztünk. - dőlök hátra, hátam szinte fájóan hűti a kád vége. Pupilláim vágytól tágultak, ajkaim csókunktól vöröslenek. Kevés időt hagysz nekem, olyan keveset! És menekülhetnék most, megadva annak tudatát, hogy nyertél és meghajoltam akaratodnak. Fürdőolajat nyomok tenyerembe és először karom bőrébe masszírozom, majd ujjaimat csúsztatom nyakamra, onnan melleimre, közben téged figyelve. - Segítenél szerelmem? Egyedül nem megy.. - biggyesztem le ajkaimat ártatlanság módjára, a valóságban azonban némileg több bújik itt meg. Óh igen, elcsábítasz, de nekem is megvan a magam eszköztára életem. Újra a fürdőolajért nyúlok, várakozón feléd tartva. Nyújtod-e a tenyered vagy sem..bár remélem, hogy igen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
♛ Vállalatvezető ♛
⌲ Hozzászólások :
14
⌲ Tartózkodási hely :
♛ don't have to know ♛
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Do I wanna know? - Seth & Nepthüsz   Szer. Okt. 25 2017, 21:49



Do I wanna know?
Seth & Nepthüsz
_________________________
Van a pillanat, amikor már semmi sem érdekel, se munka, se nők, se hatalom, amikor már semmivel sem akarok foglalkozni, csak a drágalátos feleségemmel. Kiélvezni az általa adott gyönyört, játszani észveszejtő testével, csókolni ajkát, míg már beszélni sem tud, szeretni… Azonban nem engedi, mindenképp be akarja fejezni velem ezt a beszélgetést, pedig én már jó ideje pontot tettem rá, ő mégis… Mégsem adja fel, és ezért képes bármilyen eszközt bevetni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy bánom, hiszen szórakoztató figyelni, ahogy próbálkozik, ahogy igyekszik elcsavarni fejem, ami majdnem-majdnem sikerül. Túl sok ideje ismerlek, hogy ne venném észre a jeleket még pasi létemre sem. Nagyon akarod azt az igent, sajnálatos, hogy nem, nem fogom megadni egyelőre. Okos, értelmes, mégsem tudja, hogyan is kell üzletelni, ajánlani kell, nem pedig ajándékozni rögtön, már pedig a testedet most adtad ide ezzel a kecsegtető fürdővel. Kezemben tartalak, de te nem ijedsz meg, nem hátrálsz meg, hanem tovább vered azt a vasat. A fáradtság, ami eddig környékezett a hosszú, hűvös napok után, elillan szememből, kíváncsian figyellek, hangolódom mozdulataidra, miközben csak egyre jobban el akarom hagyni a beszélgetést.
A szúrás akár találhatott is volna, azonban már rég elengedtem fülem mellett az olyan megjegyzéseket, amikkel „szeretőimre” utalhatott. Tisztában vagyok, hogy nem akarja megérteni ezt a fajta tevékenységemet, hogy egyszerűen levezetem rajtuk a feszültséget, és uralom őket. Sosem merült fel bennem egyszer sem, hogy halandót szeressek meg, nem is sikerült, ahhoz ők túl egyszerűek. Saját világukba gabalyozódott áldozatok, akiket önmagukon kívül senki sem érdekel. Érzelem… Hagyjuk már, olyan rövid ideig éreznek bármit is, és el sem tudják képzelni az örökkévalóságot. Pillanatok, amik kitesznek egy egészet egyszer, függnek az időtől, ami ránk nem hat, és hogy ez jó vagy rossz? Ők többet akarnak, mi meg hozzászoktunk. Míg a legnagyobb problémájuk, hogy ki mikor mosogasson el, addig nekünk isteneknek sokkal összetettebb feladataik vannak, amit már nem tudnak ép ésszel felfogni.
Továbbra is csak meredten néztem rá. – Legális prostitúciót akartál mondani, ugyebár – helyesbítettem ki. Lehet ezt bárminek is nevezni, de attól még így volt. Nőket kirakni kirakatba, hogy információt, és egyéb értékeket szedjenek össze… Ezzel nem is volt baj, az volt a bökkenő, hogy az én feleségem is ott randalírozna. Lehet, hogy jószándékkal, de köztudott, hogy a Pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Makacsan ellenálltam, hogy emberi kezek között lássam a nejemet. – Miért ez jutott eszedbe? – döntöttem oldalra a fejemet. Bármit csinálhatna, de tényleg bármit, erre egy borbély asszonyának lenni. Elmélyedtem a gondolatok között, hogy ha valóban megnyitna, akkor milyen reakciókat szülne. Mi van, ha hagynám? Ha valóban információk jönnének? Azonban elmém ezen túlfutott már, újabb és újabb gondolatok szülték egymást. Nem vagyok egy Loki, azonban Nepthüszt is helyre kéne tenni a puzzleben, ha nem is akar úgy segteni nekem, hogy konkrétan harcba szálljon, még felhasználható tudta nélkül is. Oh igen, drága feleségem, ha tudnád, hogy most készülök igent mondani a káoszra, amibe te is belekeveredsz, és csak én leszek, aki kihúzhat onnan, biztos ezt akarod? Édesem, te drága, biztos ezt? Halvány, elégedett mosoly jelent meg ajkamon az ideára. Akár lehetne nem is rossz kimenetelű, azonban az téged is kockáztatna… Dilemma, mmi kell nekem jobban, te vagy a hatalmam…
- Egy ideig… - vetettem rá izzó tekintetet. Könnyen játszasz, de ha én is játszok veled? Bedobjam az értékes lapjaimat, miközben neked eggyel több van? Izgalom kellemes bizsergéssel töltött el, no meg persze az előttem ülő amazon is, aki reagált az érintésre. Édes, mikor ilyen, mikor ilyennek láthatom, mikor érzem, hogy ő is megküzd a saját démonaival, hogy ne engedje át magát nekem. Miért nem? Nem engedhetnénk el és beszéljük meg holnap?
- Neked más feladataid is vannak – húzom tovább, mint a rétestésztát. Nem, valóban, újra nem mondtam teljesen nemet neki már, mert ott az a csábító lehetőség, amit ő ad nekem tálcán.
Élvezetes, ahogy átadja magát nekem, ahogy keze a nyakam köré fonódik. Én vagyok neked, csak én! Én tudok teret adni neked. Istennő vagy, de az én feleségem is. Sűrűsödik bennem a vágy, ahogy hozzám simul, ahogy megadja nekem magát, még ha röpke időre is. Nem vagy te kőből, és alig bírod visszafogni magadat, mégis, most hátra dőlsz a kádban, pedig arcodról lerí minden. Ajkad, ahogy elnyílik, tekinteted, amit rajtam felejtesz, és tested, mely már vár és készen áll. Add meg magadat nekem, és talán enyhülök, talán hagyni fogom, hogy holnap reggel fel tudj kelni, mert hogy ezért az húzásért még velem számolnod kell, az is bizonyos. Amilyen nyugalom rajzolódik ki vonásaimon, testem csak úgy sugárzik a visszafogottságtól, a türelemtől, amivel még hajlandó vagyok hallgatni. De meddig? Mikor szabadul ki belőlem a nyers erő, hogy összedöntse falaidat, hogy a vágyott beteljesülésig hajszoljalak. Lehetek emberi hatalomra bűnhődött, de sosem szűnök meg isten lenni.
Mosoly ott játszik ajkamon, aki elégedett helyzetével, mintha minden az ő keze szerint alakulna, mintha drága nejem is csak úgy forgatja a lapokat, ahogy én akarom.
- Tapasztalatlanul lepaktálni? Akár a saját férjeddel? Kissé kockázatos… - leülepszik közénk a szó, hagyom, hogy megeméssze, hogy felfogja, hogy átrágja magát a dolgon, hogy elbizonytalanodjon. Tudom, hogy nem fog, ha meg is inog, de nem enged, de csak el kell hinteni a gondolatot, ami gyökeret ver, majd elburjánzik, mint valami parazita. Tartani fogja magát, nem fogja meggondolni, visszavonni a saját ötletét, bízik hogy figyelmem úgy sem lesz elég. Dehogynem, főképp irántad, Nepthüsz! Csak nem gondolod, hogy hagyom, hogy annyiba ezt, ha bele is megyek… Pláne nem úgy, hogy úgy szeretnéd, ott ne derüljön ki a házasságunk. Ahogy én fogok felháborodni, úgy te is, magammal húzlak, mint mindig is, mert kellesz nekem, mert a feleségem vagy. Hozzám tartozol!
Átveszem az olajat, a játék izgalma teljesen felpezsdít. Ravasz nőszemély, de ki irányít kit? Minden mozdulatot lelassítok, ahogy lassan, szinte óvatosan érintem meg. Mintha csak porcelánbaba lenne, pedig kibír ő sok mindent. Ujjaim végig siklanak domborulatain, olyan szép. Nem csak testileg, de lelkileg is, bár annyira már nem ártatlan, mint megjátssza, van benne bőven szenvedély, és hevesség, amit úgy szeretek benne.  Bőrébe dörzsölöm, kebleit masszírozom kihasználva érzékeny pontjait. Megbánod te még, hogy kezembe nyomtad ezt az olajat… Tekintetem hol arcára siklik, hol vissza, miközben nem hagyom abba a kényeztető mozdulatokat. Édes, akarsz még beszélni?


_______________________________


1009 – remélem jó, ha nem pm Smile de lesz jobb  -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
Diplomacy, Housewife, Queen of Necropolis...
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
around my beloved man..
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Do I wanna know? - Seth & Nepthüsz   Hétf. Nov. 27 2017, 18:40

Jól ismerem Seth természetét, a hajlíthatatlan oldalát. Valószínűleg a maga részéről már régen túllenne a velem való beszélgetésen és koncentrálna az események azon részére, melyben élvezetét lelhetné. Persze, amennyiben én is pontot teszek rá. Mert amennyire ismerem őt, legalább annyira ismer engem. És én még úgy érzem, hogy nincs vége. Még nem hallottam azt a választ, amire szükségem van. Ó, persze, mondhatnánk, hogy istenként annyiszor változtatja a véleményét ahányszor csak akarja, azonban mindketten tudjuk, hogy esetünkben az isteni mivolt nem tényező. Bár be kell vallanom, sosem készültem még vele alkut kötni. Most sem tenném, de a merev ellenállása erre az ösvényre vezet. Drágám, miért nem bízol bennem egy kicsit, mikor én melletted állok mindig mindenben?
És hiszem, hogy ebben amit mondok, nincs semmi rossz. Sem bűnös. A halandók és a halhatatlanok egyaránt rabjai a testiségnek. Kitűnő példa mindjárt pont ő. Tudok a szeretőiről, a feltételezésekkel ellentétben nem kezelem vakon, bár ettől függetlenül én nem csalom meg, egyszer tettem kivételt, de akkor még..nem ismertem ilyen jól. Persze ha tudtam volna mi történik, vagyis nem is azért csináltam, mert más férfire vágytam. Csak a vigaszra. A tény azonban tény, én ezerszeresen kapom vissza és szerencséjére egyet sem látta. Egynek a nevét sem tudom. Szerencséd, szerelmem..
- Ah, mindig ezek a görcsös definiálások. - forgatom a tekintetem - Nevezd aminek szeretnéd én felső tízezres vendéglátásnak hívom. - felelem lágy hangom, voltaképpen meg vagyok győződve az igazamról és a saját érdekében jobb lenne ha igent mondana, amint kiejti az istenien metszett ajkain azt az egyetlen szót, végre átadhatom magam a jelenlétének, a vágynak amit iránta érzek. Addig pedig? Szeretek fürdeni. - Mert szórakoztat már maga az elképzelés is. Valóban megvezethetőek-e a halandók pusztán a csacskának és többnyire süketnek hitt női bájak kavalkádjában? Ha pedig igen, úgy miért ne lehetne hasonlót kivitelezni a halhatatlanoknál? - csillan fel a szemem - Te vagy a káosz istene, én azonban mindig is diplomatikusabb utakon jártam. Egy kis csalás még nem bűn. - vonom meg vállaimat - Attól tartasz, hogy lefekszem valakivel? - kérdezem meg végül nyíltan, nem szükséges kerülgetni. Bár a női csábítási játék része, hogy féltékenységet csiholjunk a férfiak elméjében, Sethnél jobb ezt nem eltúlozni, mert hajlamos első felindulásból cselekedni. Emellett területféltő is. Viszont ha nem ezt pörgeti az elméjében, akkor nem tudom mi egyéb kifogása lehet. Vagy a játékra gondol, melyet vele tervezek lejátszani? Hogy nem nevezhetne a feleségének ezeken az eseményeken? Nekem ez inkább izgató, semmint zavaró. Bár én női aggyal gondolom végig, ő pedig férfi aggyal, talán ennyi különbség elég ahhoz, hogy két vágányon menjenek ezek a történések. Ez csak egy kis fűszer, szexivé tenné az egészet. Már ha hajlandó lenne végiggondolni...
- Pontosan, csupán egy ideig.. - lehelem halkan; úgy vélem tisztában van vele, hogy miként reagálok rá. Hogy mennyire eszelős és erős a vágy mely felé tol minduntalan ha látom. Ő az enyém. Nekem rendelték és nem is áll szándékomban semmilyen ribancnak hagyni, hogy megfosszon tőle. Addig nem, míg élek. Ja, hogy örökké élek? Kellemetlen valakinek ez a kis információ bizonyára. És tudom, hogy akar. És szeretném, azóta szeretném őt magamban érezni, hogy besétált az ajtón. Szeretni akarom, a nevét sikoltani a szoba csendjébe. Annyira nagyon..
- Úgy véled nem látom el megfelelően a feladataimat drágám? - kérdezem csábos hanghordozással, mert gondolhat itt akár az istennői feladataimra, de akár a házastársiakra is, bár megharapom ha utóbbira mer panaszkodni, mikor ő hagyott most is egyedül. Én pedig hagytam, noha meg tudnám találni, bárhol jár a világban, de így, hogy hatalmától megfosztották a Loki eset miatt, azért én is igyekszem visszafogni a nem emberi megnyilvánulásaimat. Példának okáért bólintottam magam is, hogy legyünk az Államokban, pedig az erőm otthon tud kiteljesedni igazán. És  hiányzik Egyiptom, minden egyes nap. És ő is, ha nincs velem. Még ha szavakkal tudok is hazudni bárkinek, a testem felel neki. Nem tudom megjátszani, hogy nem kívánom, hogy a vágy nem lüktet fel bennem csókjának ízétől. Mindennek eljön az ideje édes, ne terelj le az útról, ne csábíts. Előbb az igent akarom. Vagy csupán mondjuk azt, hogy a jóváhagyását. Jó felesége vagyok, nem megyek szembe az akaratával, de az indokolatlan határhúzgálásokat nem szeretem.
- Ki mással tenném, ha nem a férjemmel? - kérdezem kíváncsian - Megteheted Seth, hogy nem támogatsz, hogy nemet mondasz. De miért akarnál kimaradni belőle? - a kérdésem pedig az üzletembernek szól, nem a férjnek. Mert azért kalkuláljunk egy picit arra is, hogy ha ki akar maradni belőle, akkor a meghívókat sem fogja megkapni, így nem eshet be váratlanul. Nem szeretném kihagyni, vagyis egyáltalán nem gyártottam le olyan forgatókönyvet, hogy kimarad belőle. Hmm, mellette mindig újra kell terveznem. - Kockázatosnak tartod magad kettőnk üzleti kapcsolatát tekintve? - mosolyodom el - Ezt jó tudni drágám.
Visszaillesztem magunkat a játékba. A figyelmét akarom. Azt, hogy én motoszkáljak a fejében. Fordítsa felém a vágyait. Erre szól az olaj is, bár saját magamat is csapdába ejtem, hisz engedem, hogy megérintsen. Ő pedig teszi, ujjainak minden izgató érintésével együtt. Sóhaj hagyja el ajkaimat. Nehéz úgy határozottnak maradni, ha közben minden idegszálam és gondolatom aköré kezd csoportosulni, hogy folytassa amit csinál. Hogy mutassa meg, hiányoztam-e neki. Sűrűsödnek sóhajaim, mely nyilván számára is jelzés, de...de. Ráfonom ujjaimat csuklójára. - Elég. - nyitom ki a szemeimet és jól is hallja ez nem épp esdeklés, sokkal inkább utasítás. Önérzetért én sem megyek a szomszédba. Készen állok rá. Akarom őt. A várakozás viszont tud nagyon édes is lenni. Előrehajolva lágy csókot nyomok ajkaira, magamban mantrázva, hogy nem szabad elmélyítenem ezt a csókot, mert a végén itt leszek az övé a kádban. Orrommal végigcirógatom álla vonalát és mosolyogva állok fel, hogy kimászhassak mögüle, már ha hagyja. Amennyiben igen, úgy kilépve törölközőért nyúlok és szándékosan nem pillantva rá aprólékosan lassú mozdulatokkal megszárítkozom. Elnyúlva a kis semmis köntösért belebújok, élvezve, hogy a selyem átölel. Derekamon lazán kötöm meg és lepillantok a férjemre, fogva a másik törölközőt. Kecses mozdulattal térdelek a kád mellé, sugározva az alázatot, bár ha szemeimbe néz, inkább vágyat láthat. - Tehetek önért még valamit uram? Vagy elégedett a fürdőjével? - búgom halk hangon - Én akarlak megtörölni. - jelenik meg egy ártatlannak nem nevezhető mosoly arcomon. - Mi a válaszod? - ezt viszont értheti a tervemre, az előbbi mondásomra és sok minden egyébre is. És ha jót akar, akkor egy nagybetűs Igent fog kiejteni a száján.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Do I wanna know? - Seth & Nepthüsz   

Vissza az elejére Go down
 
Do I wanna know? - Seth & Nepthüsz
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Kipp-kopp Seth kopog (Seth -Eric)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: New York :: Belváros-
Ugrás: