Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Vas. Jan. 14 2018, 00:04

Pént. Jan. 12 2018, 11:23

Csüt. Jan. 11 2018, 23:30

Csüt. Jan. 11 2018, 16:22

Csüt. Jan. 11 2018, 13:40

Vendég
Csüt. Jan. 11 2018, 11:15

Vas. Jan. 07 2018, 14:48

Csüt. Jan. 04 2018, 20:35


Share | 
 

 Nice to meet you, Honey

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Nyomozó
⌲ Hozzászólások :
24
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 01.

TémanyitásTárgy: Nice to meet you, Honey   Csüt. Okt. 19 2017, 19:33

Hát nem sikerült. A terv mely arra épült, hogy szépen eloldalazok és felszívódok még az országból is, már az első órában megdőlt. Teljesen olyan volt a dolog, mintha figyelnének. A telefon a legjobb pillanatban szólalt meg, s egy kecsegtető ajánlatot lebegtetett meg a szemem előtt. Visszautasíthatatlan volt, s ennek köszönhetően kerültem bele egy olyan ügybe, mely az elmúlt 7 hetem mindennapját lefoglalta. A legjobb benne, hogy nem a korrupt vezetőséggel megáldott őrsnek kell elszámolnom. Egy régebbi ismerős kérte a segítségem, barátságunk visszanyúlik minimum 10 évet, megmentette már az életemet. Én is bevetettem magam miatta, ezért is nem kételkedem benne. Ritkaság számba megy.

Hátamat neki döntöm a hideg falnak. Két napja telepedtem le egy sötét, lakatlan ház középső szintjén, hogy a szemben lévő raktárt figyeljem. Minden héten más-más napokon szórakoztattam magam, ezzel az unalmas munkával. Az itt megforduló alakok mindegyikét felismerem, már a járásából, a ruházatából vagy a hajának állásából. Van, akinek a gusztustalan szokásai erre az életre kiégették a retinámat. Szerintem sok évnyi trauma áll még előttem, ezeknek az alpári alakoknak köszönhetően, de hát mit lehet tenni? Ez a szakma ilyennel jár, bár az egyértelmű, hogyha legalább nem egyedül lennék, akkor nem az lenne a legszórakoztatóbb tevékenységem, hogy a lábamon lévő szőrszálakat számolgatom.
Na, de hoppá. Még mielőtt elaludnék, valami itt bizony történik. Nézelődésem közepette, új arcokra leszek figyelmes. Hmm. Máris sokkal jobbnak ígérkezik a mai, mint azt remélni mertem volna. Feltérdelek, helyezkedek, hogy jobban lássak, s lám mit vélek felfedezni? Ezek bizony taktikai mozgást és helyezkedést végeznek, ami az én szempontomból, most nem a legmegfelelőbb.
– Az anyátok – fejemet ide-oda kapkodva számolgatok, s lassan azt is felfedezem, hogy bizony valaki behatolt az én kis bunkerembe is, s felfelé halad. Bassza meg. Lőni nem fogok, hiszen, ha úgy vesszük kollégák, na meg, a fene se szeretné felhívni magára a figyelmet. Így marad az apró, ám gyors termetem, amit a meglepetés erejével kombinálva vetek be, s a betolakodót a földre teperem. Száját betömöm egy pár napig hordott felsővel, kezeit az egyik radiátorhoz bilincselem, lábait összekötöm. – Egy, megérett a meggy.. – felsóhajtok, a kommunikációs eszközeit és a fegyvereket, melyek nála vannak, összekaparom. Minden beledobok a sporttáskámba, holmijaimat szépen összepakolom és túlzott lazasággal indulok neki a dolognak.
Öt termetes, kigyúrt és maszkos szadistának a helyzetét figyeltem ki, s mindegyiket szépen lassan eltüntetem a helyzetéből. Az egyik ellen altatót vetek be, a másikat benyugtatózom, a harmadikat csak kupán vágom, a negyedik kap egy kis törődést odalent is – persze a lábamtól és a kezemben lévő sokkolótól-.
Na, de az ötödik. Rohadjon meg, tuti számított rám, mert a kerekedő pocakomba beleszúr egy kést. Az arca, egyszerűen leírhatatlan. A döbbenet, a sokk, a falfehér bőr, mintha szellemet látna.. Olyan kompozíciót látok magam előtt, melyet egy festő csak alkoholos és drogos mámorában képes életre kelteni. Mennyei. S mi váltja ki belőle? Az, hogy a hasamban úgy süllyed el a kést, mintha csak a futóhomok nyelné el az áldozatát. Vér egy csepp se. Ez a majom tönkre vágta az álcám egyik fontos kellékét, melyet a rohanásban el is felejtettem levenni. – Baszódj meg – az első hiba. Indulatomban rajta olyan sebet ejtek, melyet biztosan hónapokig viselni fog. Arra odafigyelek, hogy ne legyen halálos, de az ájulás elkerülhetetlen. Rendes asszony lévén még egy nyomó kötést is ráteszek, mert hát lássák már, hogy a jó indulat megvolt.
Kezeimet összedörzsölöm, örülök, hogy ennyivel le tudtuk az egészet, s még csak le se buktam. Ám, mielőtt még az öröm táncomat ellejthetném, fegyver dörren, golyó csattan, méghozzá pont a vállamba. Hogy rohadna meg. Micsoda szép látvány lehetek itt, a mű hasamból kiáll egy fegyver, a vállamat pedig átlőtték. Azt hiszem itt az ideje elmormolni egy imát és gyorsan fedezéket keresni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
nyomozó
⌲ Hozzászólások :
17
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Nice to meet you, Honey   Csüt. Okt. 19 2017, 22:08

Az ökleim egymást felváltva, ütemesen csattannak a bokszzsákon, hiába kötöttem össze a hajamat, a kiszabadult hajszálak idegesítően tapadnak az arcomba, bár az utóbbi időben minden jobban irritál a kelleténél. Felbőszült bikaként fújtatok, az ütések egyre intenzívebbekké válnak, míg a vastag bőr megadja magát, a töltelékéül szolgáló homok pedig a földre hull. Hangosan, méregből üvöltök fel, felkapom az első, kezem ügyébe kerülő tárgyat – ami történetesen egy húsz kilós harangsúly -, röppályára állítom és beoperálom az edzőterem mászófalába. A tulaj sápadtan sétál ki az irodája rejtekéből, a háta közepére sem kívánja most ezt a pozíciót.
- Mr. West? – puhatolózó hangsúllyal kérdez, rávillantom a tekintetemet, tenyereimet a nadrágomba törlöm, sebtében szedelőzködve kapom fel a sporttáskámat.
- Írd a számlámhoz, Hugh. – távoztamban megpaskolom szegény ördög vállát, nyekkenve rogy térdre, valami rohadt kurafiról motyorékolva a bajsza alatt.
Ezen a ponton, pont leszarom. Motorra kapok és irány a meló, ott legalább elterelődik a figyelmem, amire a mellékelt ábra szerint, veszettül szükségem van.

Most ugye szórakozol velem? Sima terepmunka, azt hittem... érdekesebb lesz. Hiába reménykedem abban, mindez valami rossz vicc, a csattanó várat magára, míg rádöbbenek, soha nem érkezik el. Megerősítem a golyóálló mellény szíját az oldalamon, leellenőrzöm a fegyveremet, gyorsak, határozottak a mozdulataim, érződik az év(tizedek) rutinja. A cimpám mögé igazítom a fülest, tekintetem azután a monitorra szegezem, a szinte észrevétlenül mozgó drónok csodája ez, hogy teljesebb körben nyerhetünk bepillantást a helyszínre.
- Nyomassuk, srácok. – biccent startot az Őrszem, mi pedig megindulunk annak rendje-módja szerint.
A többiek előttem haladnak, én lassítok, éppen csak annyira szakadva le tőlük, hogy kényelmesen az utolsó utáni fedezék szerepét betölthessem. Nem árt felmérni az ellenfél erejét és képességeit, s bár fűt a tettvágy, szinte belefulladok az adrenalinba, ha nem kell, nem vetem be feleslegesen az erőmet. Itt, ebben a helyzetben nem, mert annak a vége könnyen túlkapás lenne. Felfüggesztés. Agyamra megy ez a szó és minden, amit elindított, újra meg újra felsejlik előttem Sif arca, sajnos, élesebben él bennem távozásának fagyossága, mint az, mint mikor a szerelméről biztosított. Elfojtom a fújtatásomat, megropogtatom a nyakamat, nem ártana a szituációra fókuszálni.
Ami gyászos.
Nagyon jól elmaszkolt jelenlétet érzékelek, erősen kell összpontosítanom, hogy kivehessem a történéseket, átlagemberként nem menne, de így követhetem mi zajlik. Elsőnek is megdöbbentő, aztán letaglóz a felismerés. Persze, ki más lehetne? Összepréselem az ajkaimat, tűz közelbe kúszom. Higgadt és megfontolt leszek. Higgadt… megfontolt… hagyjuk már. Amint a csapatom utolsó tagja átlépi csicsíjja ország kapuját, úgy indulok meg én is. Fegyvert előretart, célozni, ujjam finoman rebben a ravaszon, a golyó mohón fal a húsba, s fúrja át magát rajta, anélkül, hogy csontot érne. Ez csak figyelmeztetés. Még mindig szeretem a nejemet, a világért sem okoznék neki a kelleténél szükségtelenebb fájdalmat. Míg tart a golyó ütötte meglepetés ereje, kihasználom a pillanatot, nekilódulok, az utolsó két métert térden csúszva teszem meg, így veszem le a kedves feleségemet a lábairól. Szó szerint.
- Helló, édes. Rég láttalak. – inkább vicsorgok, mintsem vigyorgok és nem az örömtől, ebben annál jóval több az indulat.
Mi már csak ilyen indulatos népek vagyunk. S két fogvillogtatás közepette az öklöm is megindul a szépséges arc felé, amit most barna fürtök kereteznek. Ha nem elég fürge a kedves, monoklival díszítem fel, ha van lélekjelenléte, akkor csak a füle csenghet bele a félresiklott öklösbe. Ilyen ez a szakma, ha hátráltatja az akciót, likvidálnom kell az akadályt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Nyomozó
⌲ Hozzászólások :
24
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 01.

TémanyitásTárgy: Re: Nice to meet you, Honey   Vas. Okt. 22 2017, 12:07

- Kettő, csipkebokor vessző.. – s így tovább az ötig. A felszerelésük és a módszereik tökéletes tükörképet mutatnak. Könnyed felismerésnek leszek tanúja, szinte már epekedek azután, hogy a kedves megérkezzen, s vehemensen csapással adja tudomásomra, hogy itt van.   – Öt… Hé segíts már ki, hogy is van? – nézek a férfira, bár hiába. Egy megérett a meggy, kettő csipkebokor vessző, három te vagy az én párom, négy megcsípett a légy, öt.. – Áhh, hasad a tök, persze – s a felismerés közepette nem éppen egy tök hasadásának hangja jelzi, hogy kedves férjem itt van.  - BAZDMEG – kelleténél hangosabban kiáltom el magam. Már biztos, hogy rájöttek, hogy behatolók vannak itt. Az egész dolog fuccsba megy, mert a szőke herceg és bandája éppen ide kívánt lecsapni.
A dörrenés után nem kell sokat várni, megérkezik a drága, s lábaim szépen engedelmeskednek neki. Mindig sikerül elérnie ezt a hatást, így vagy úgy, de a lábaim cserben hagynak, s úgy heverek előtte, mint egy védtelen őzgida. A meginduló öklöt a fájdalom ellenére is sikeresen érzékelem, így a fejemet sebesen billentem el az ökle elől, s csak a fülemen érzem a becsapódást. Rohadj meg.
- Mondanám, hogy örülök a viszontlátásnak, de nem szeretek hazudni neked – nyüszögöm halkan, miközben kezem meglendül a benne lévő késsel, s a combját célzom meg. Csak felületi sérülést kívánok okozni, az artériát messze kerülöm, nehogy nekem még itt a végén operálni is kelljen.
– Húzz el, amióta elküldtél, ezen dolgozom és rohadtul elbaszod – indulatosan fröcsögök neki. Idepofátlankodik a területemre és még ő kíván kiiktatni. Hát kurvára nem lesz ez ilyen könnyű. A kést mélyebbre tolom és egyet fordítok is rajta. Remélem, hogy minimum eléri azt a fájdalom szintet, amelyet ő okozott. – És vidd magaddal a szaros kutyáid is, mielőtt még felfedezik őket – 5 ember, nem tudom eldönteni, hogy ez jelenhelyzetben soknak vagy kevésnek számít-e. Ha azt nézem, hogy én egyedül vagyok itt, maximum rádiós összeköttetésem van egy szövetségivel, akkor ők bizony sokan jöttek. Ha viszont a benti erőviszonyokat nézem, akkor hangyafasznyit sem érnek.
Amíg mindkettőnknek sikerül a meglepettségen és a viszontlátás örömének nevezhető valamin túllépni, lecsatolom a kibaszott hasat, hogy az elkövetkezendő percekben ne zavarjon. Mert tudom én, hogy ő nem lesz annyira könnyű falat, mint a barátocskái. Ezerszer rosszabb.
Édes és idilli egymásra találásunk közepette, érzékeim szerencsére nem tompulnak el eléggé ahhoz, hogy ne vegye észre a mozgolódást. A karomon lévő óra, vörös fényben kezd el villogni. Ez azt jelenti, hogy megszívtuk, ugyanis túl hangosra sikeredett a dulakodás, a megfigyelt személyek bizony olyan területre tévedtek, amire eddig nem. - Hogy rohadna meg - nem, a szép beszéd most semmit sem érne. Sóhajtok egy nagyot, nem akarok szavakat fecsérelni, de a férjem idegbeteg énjét látva azt hiszem, muszáj lesz neki állnom a magyarázásnak. - Szövetségi ügy, megkeresett egy régi, közös ismerősünk, mivel eljutott hozzá, hogy felfüggesztettek és utána felmondtam. Nem tudom, hogy a picsába sikerült éppen ebbe beletenyerelned, de szerintem te is tudod jól, hogy a pirosan villogó fény mit jelent. Kinyírhatjuk egymást vagy segítünk a másiknak, szerintem úgyse ugyanarra pályázunk - bár igyekszem higgadtan közölni a dolgokat, nem egészen úgy sikerül, ahogyan szeretném. Hadarok, még hozzá az idő szűke végett, hiszen az óra ismét jelez, közli, hogy egy újabb ellenőrző ponton áthaladtak, mely számunkra nem jelent jót. Nincsen mögöttünk senki, aki fedezné a valagunkat, s bizony azt se tudhatjuk, hogy odabentről mennyien indultak meg. Jelenleg vakok vagyunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
nyomozó
⌲ Hozzászólások :
17
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Nice to meet you, Honey   Vas. Okt. 29 2017, 21:31

Az ajkamba harapok, így egy pisszenés nélkül viselem a combomba hasító tőr okozta fájdalmat. Sosem néztem le egy percig sem a feleségem harci tudományát, ettől függetlenül meglep, mennyit erősödött az évek alatt, nem beszélve a fifikájáról. A kín lecsillapít, pórázt kötök az adrenalintól háborgó ösztöneimre, ennek köszönhetően eljutnak hozzám Sif szavai. Mind az elmarasztalóak, mind pedig azok, amik a helyzetünket hivatottak felvázolni. Élesen beszívom a levegőt, tenyeremet a combomra szorítom, figyelmemet a káosz közeledtével ügyesen kell szétosztanom.
- Legszívesebben szétcsapnám a kedves ismerősünk fejét, a tiéddel egyetemben, de a munka most előrébb van. – horkanok fel megvetően, hangosabban fújtatok a megszokottnál, fakad ez abból, hogy sérültebb is vagyok a megszokottnál.
Viszont voltunk ennél jóval nagyobb kalamajkában, miért pont most akadnánk fenn rajta? Túlságosan rég nyomjuk ezt az üzemet ahhoz, hogy holmi bűnszövetkezeti korcsok belénk marhassanak.
- Oké, legyen, mivel szépen kiiktattad az embereimet, tiéd a vezetés. El kell terelnünk a megfigyelteket erről a területről, mert nem fogok tudni kimenekíteni öt eszméletlen melákot és még téged is fedezni közben. – sziszegem, dühös vagyok, frusztrált, ám ideje cselekednünk, mert ebben az ütemben hamar a Valhallában találjuk magunkat, amit egyelőre szeretnék elkerülni.
Van elég dolgom a Földön. Kezdem azt érezni, ennél még azt is jobb lett volna hagyni, hogy Sif belekeveredjen a Lokival kapcsolatos zűrbe, ott legalább szemmel tarthatnám, így azonban a puszta létezésével alákavar minden melónak. Ami nem feltétlenül rossz, kivéve a tényt, ezt nem a szövetségesemként teszi, hanem egyfajta ellenlábasként.
- Milyen fegyvereid vannak és mennyi lőszered? Legvégső esetben itt van Mjölnir, bár azt nem szívesen használnám. – szegezem a kérdéseket a feleségemnek, közben már nézem a saját készleteimet.
Nem terveztem az épület konkrét kipucolására, és pláne nem egy személyben, ezért a muníció szűkösebb, még a kiütött legényeim fegyvereit beszámítva is. Mondtam már, legszívesebben elnáspángolnám a mellettem lévő szőkeséget, amiért ilyen mindenlében kanál?
- Gyerünk Sif, most legyél nagyokos. – noszogatom a másikat, hátamat az egyik romfalnak döntve, mert azt ne felejtsük el, a combszúrásom nem gyógyult még be, és a bordáimat sem kímélte ki a házastársi pankrátor bemutató.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Nyomozó
⌲ Hozzászólások :
24
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 01.

TémanyitásTárgy: Re: Nice to meet you, Honey   Hétf. Okt. 30 2017, 15:56

De édes. Azt nem gondolja meg, hogy én mit kezdenék a csinos kis pofijával, azért mert, belepofátlankodott a dolgomba. Csak az lebeg a szeme előtt, hogy ő verné ki belőlem a hülyeséget, de a helyzet az, hogy vissza felé ez éppen ugyanúgy működik. Leírhatatlan dühöt érzek, mely sokkal mélyebben burjánzik bennem, mint azt eddig hittem. Azonban kettőnk kis harca, sok mindent felnyitott bennem. Bassza meg.
Nézem a villogó piros fényt, mely egyre inkább nyomja fel bennem a pumpát, s ha ez nem lenne elég, még Thor szavai és viselkedése is rátesz. Éppen úgy viselkedik, mint egy behisztizett fruska, akit a palija átvert. Tudom, hogy ez frusztráló, hiszen melyik kan bírná elviselni azt, hogy a nőjének éppenséggel nagyobb szava van? - Ígérem kedvesem, ettől még nem lesz kisebb a lomposod és éppen ugyanúgy fogom kívánni, mint korábban – miért közlöm ezt vele? Hogy ezt a szar, savanykás, szinte már rohadt hangulatot valamivel feloldjam. Tudom, hogy ő nem kifejezetten szereti, ha ilyesmivel terelek, de én éppen ezért szoktam, sokszor alkalmazni.
– Eddig is megvoltam nélküled – bököm oda neki olyan könnyedén. Több hete itt vagyok, s nem volt arra szükségem, hogy a valagamat védje. Már csak pár napot kellett volna még ezzel foglalkozni, elég anyagot leadni, felnyalábolni a pénzt és eltűnni. De nem. Jön egy skandináv isten és úgy dönt, hogy majd ő megmutatja ki a király. Kösz szívem.
– Amíg ilyen arrogáns bunkó vagy, nem fogok megosztani veled semmit. Nem, hogy még ötleteket adni arra, hogyan keveredj ki a neked köszönhető szar kavalkádból – nagyokos. Hogy kapná el a cifra fosás, amikor ilyeneket mond. Tudom, hogy ez csak apróság, de a lelkiállapotomban, minden ilyen megjegyzés éppen annyira felhúz, mintha két percen keresztül szidna.
Lassan felegyenesedem, s belső zsebemből előszedek egy távirányítónak kinéző szerkezetet. Sok mindenre fel kellett készülnöm, hiszen ilyenkor bármikor beüthet a gebasz. Ennek köszönhetően, több menekülő útvonalat és elterelést is előkészítettem, igaz azzal nem számoltam, hogy terhet is kell majd cipelnem magammal.
– A raktár másik végén beindítom a riasztókat, közben pedig a nyugati oldalon felgyújtom a lomot. A lom égésének köszönhetően be fog indulni bent a tűzjelző is, mert azok az idióták elfelejtették kikötni. Ha a tűzjelző beindul, az északi oldalon lévő ajtókon távoznak, ami nekünk egész jó, hiszen éppen a raktár déli részén vagyunk. Így van időnk arra, hogy két melákodat bevágjuk a konténerbe, kettőt abba a fehér kocsiba, hiszen azt senki se használja, mert nincs benne motor, meg se közelítik. Nos az ötödik – nézem a mellettünk lévőt, majd a tekintetem Thorra siklik. - Őt itt hagyjuk, járulékos veszteség lesz, vagy ha szerencséje van megússza, ha látják, hogy egy zsaru, akit már leszedett valaki, elkezdenek kipucolni mindent és a 15 perces kiürítési tervüket használják – pólóm alsó részét letépem, s miközben magyarázok, ellentmondást nem tűrve tekerem körbe a férjem combját és elszorítom. Istenek vagyunk, gyógyulunk, de sajnos ebben a helyzetben nem eléggé gyorsan. – Nekem be kell mennem. Meg kell szereznem egy laptopot, amin titkos szövetségi fileok vannak. Értékesíteni kívánják őket, a napokban lesz az üzlet, muszáj megszereznem – gyorsan közlöm vele az információt. Nem fogom itt hagyni a gépet, hiszen az hatalmas hiba lenne, de azt is tudom, hogy jelenhelyzetben nélküle ez nem fog menni. – A baj az, hogy azelőtt kéne bejutnom, mielőtt a riasztók és a tűz bekövetkezik, ez gyakorlatilag lehetetlen. A tetőn hárman vannak, 2 órás váltásokat csinálnak, onnan tudok leereszkedni úgy, hogy ne vegyenek észre. – felpillantok, majd a táskámat kicipzárazom. Van benne gáz, kötél, minden egyéb, ami ilyen esetekre kell. Tűzerő az csekély, hiszen nem arra készültem, hogy rajtaütés lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Nice to meet you, Honey   

Vissza az elejére Go down
 
Nice to meet you, Honey
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: Washington D.C. :: Külváros-
Ugrás: