Chemical bitch

Őrült vagy. Ezt már akkor tudtam, mikor először megpillantottalak az egyetemen. Ott ácsorogtál egyedül a szekrényed előtt, és ott ült az arcodon egy különös és beteg mosoly, amivel fürkészted az embereket, miközben a kezedben szorongattad a könyveidet. Mégis ki csinál ilyet?! Meg kell hagyni, hamar felkeltetted az érdeklődésem, így elkezdtelek figyelni. Egészen addig csodáltalak csak távolról, mígnem összetalálkoztunk egy órán. Szép lassan megismerkedtünk, s bár te nem voltál annyira barátkozós típus, hamar egymásra hangolódtunk. Betekintést nyertem a felszín alá, s rá kellett jönnöm, hogy Te, ott mélyen, legbelül valójában... Tényleg kibaszott őrült vagy. Nem véletlenül érdekelt téged annyira a kémia, hiszen imádtál kísérletezni. Nem csak tárgyakkal, hanem emberekkel is. Persze, én voltam oly' kedves, hogy eltakarítottam utánad, hiszen függetlenül attól, hogy rettentően okos voltál, sokszor sültek el balul a kísérleteid. A személyes kedvencem megmondom őszintén az volt, amikor az egyik kis ázsiai kísérleti patkányodba isten tudja mit fecskendeztél, de az úgy ahogy volt, szétrobbant, beterítve az egész labort. Volt szerencsém nekem is ott lenni, és rohadtul hálás lehetsz, hogy segítettem eltakarítani a húscafatokat, és lemosni a vért a falakról. Ez persze egy a sok közül, ám az biztos, hogy közel állunk egymáshoz. Nekem bármit elmondhatsz, hiszen tudod, hogy előttem nem kell semmit sem titkolnod, mert megértelek. Én sem vagyok jobb, hullákat pakolok ki és takarítok el, szóval a halál - és az azt körülvevő dolgok - eléggé össze tudnak hozni két embert. Az már csak rajtunk múlik, mennyire közel, és mennyire betegesen...

***
Bármilyen háttérsztorit, PB-t, csoportot szívesen látok, szóval nagy szabadságot hagynék a hölgyeménynek. Ne fogd vissza a fantáziád!