Ride, die, sacrifice!
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Diana Ackerman

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Today at 01:18

Yesterday at 22:23

Yesterday at 22:05

Yesterday at 20:54

Yesterday at 20:28

Yesterday at 17:47

Yesterday at 15:28

Yesterday at 13:20


Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozShare | 
 

 Hello darling ~ Chris & Luna

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

legendás lény

⌲ Foglalkozás :
Régiség kereskedő
⌲ Hozzászólások :
3
⌲ Csatlakoztam :
2018. Nov. 28.

TémanyitásTárgy: Hello darling ~ Chris & Luna   Csüt. Nov. 29 2018, 18:30

to;Télapó


Amszterdam, Hollandi nyolcszázhatvanezernél is több lakosú fővárosa, ahol immár több hete „megbújik”. Mondjuk inkább kiismerésnek, feltérképezésnek. Mert annak ellenére, hogy céltudatosan jött ide, mégis csak van annyi sütnivaló az okos kobakjában, hogy tudja, nem lehet csak úgy ajtóstul nekirohanni a háznak. Főleg nem ennyi idő után.
Egy könyvesbolttal szembeni kis kávézóban ücsörög. A Latte gőze befurakszik az orrába, s különösen szép emléket elevenít meg. Nem az első, inkább olyan tizedik körüli évük egyik momentuma, mikor éppen önfeledten élvezték a gyér napsütés nyújtotta, parányi kis meleget. Emlékszik, hogy a hó felületén milyen különös kis játékot űztek a fények, mennyire csillogott és az miképpen varázsolta el őt minduntalan. A mélázásából egy kocsi hangos dudája rázza fel. Most, ha kinéz az ablakon, nem látja azt a könnyed játékot, mivel a magas épületek, az autó, a felgyorsult világ, minden szépséget lassacskán kiöl, mely az Ő otthonukban megadatott.
Még mindig nem hiszi el, hogy itt van. Hogy fejét leszegte, s képes volt a férfi után indulni. Úgy érzi megalkudott az ördöggel, pedig közel sem olyan veszedelmes a helyzet, mint ahogy azt ő elképzelte. Valahogy az elméjében az emberiség sokkal rosszabb volt, mindaddig míg közéjük nem merészkedett. Igaz, most is eléggé ki van ábrándulva ezekből a népekből, de lassacskán mondhatni megbékél a helyzettel. Elvégre ezért vállalt munkákat, s ezért is van egy olyan elfoglaltsága, amiben azért néha meg kell csillogtatni egy kevéske rámenősséget is.
Kortyol egy nagyobbat, szemeim megállapodnak a könyvesbolton, ahol egyre nagyobb lesz a mozgás. Ki és be egyaránt gyerekekkel érkeznek, anyukák, apukák, testvérek, nagyszülők. Nyakát kissé megropogtatva az órájára pillant. Nagyjából fél órája tarthat a könyvesbolt által meghirdetett program, ami azt illeti, hogy éppen itt az ideje megjelenni. Felemeli a poharat, direkt elviteles kiszerelésben kérte a nedűt, hogy ne kelljen pazarolnia. Azt asztalon hanyagul hagy egy kevéske borravalót, bár már amikor fizetett, akkor is többet adott, mint kellett volna. Nincs még igazán tisztában azzal, hogy mit illik és hogyan, így hát néha sikerül túlzásokba esnie. Ahogy halad kifelé, kezdeti bátorsága nem tűnik tova, sőt mi több… a boltocska ajtaját kinyitva teljesen úgy érzi, hogy bizony övé a világ. Egészen addig, míg meg nem látja Őt. S máris az az érzés kapja el, mintha a kezében lévő forró kávé szépen, lassan folyna végig pőre bőrén. Arcán a pír lassacskán kezdi felvenni ruhájának színét.
Így kissé megilletődik. Sok a gyerek, a szülő. Persze nem számított arra, hogy kettecskén lesz majd egy édesded andalgásuk, a nagy viszont látás örömére, főleg ha az egy ennyire nyílt terepen történik. Ám mégis, valahol mélyen azt remélte, hogy kevesebben kíváncsiak arra a bizonyos könyvre, ami végett most ez a kisebb rendezvény van. Vállát hanyagul neki veti a falnak, egyik kezében tartja a kis pohárkát, másikat pedig megemeli, s abban a pillanatban mikor Chrisnek van egy óvatlan sandítása, mely felé irányul, arcára kiül egy önelégült vigyor, s ujjait megmozgatva integet a férfinak, aki valaha a világot jelentette neki.



477 szó ● What about us ● Hello Édes.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
gyermekkönyv illusztrátor
⌲ Hozzászólások :
4
⌲ Csatlakoztam :
2018. Nov. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Hello darling ~ Chris & Luna   Vas. Dec. 02 2018, 17:31

Nagyon is jól tudom, hogy az emberek nagy része a dedikálásra nem miattam jöttek el, hiszen nem az én nevem szerepel a cím mellett, hanem az íróé, Adamé. Viszont egy ilyen kisgyereknek szóló könyv telis tele van különféle rajzokkal, ábrákkal, amiket jelen esetben én készítettem. Szóval végső soron elég nagy részem van a sikerben, így a váratlanul nagy tömeget dagadó büszkeséggel nézem. Talán nem is volt olyan rossz ötlet pár éve szakmát váltani, sőt.
150 év alatt volt egy két munkám, így össze tudtam szedni annyi pénzt, hogy most már tényleg azt csinálhassam, amit csak szeretnék. Tudom nagyon meglepő, de valamiért az emberek között élni drágább, mint egy fagyos kunyhóban az isten háta mögött. Persze pont amiatt, hogy több száz éven át olyan körülmények között éltem nem lettem még most sem anyagias, az távol áll tőlem.
Szeretem látni az embereket mosolyogni, főleg a gyereket. Ők még nem tanulták meg a műmosoly-művészetét. Irigy vagyok rájuk emiatt, nagyon.  Ahogy a felolvasás közben csillogó szemekkel hallgatták Adam hangját, majd mikor jöttek autogramot kérni félénken. Közben akaratlanul is eszembe jut egyszer kétszer, hogy ki is vagyok valójában, és hogy most már végre nem csak az év pár napján vagyok Télapó.  Az ilyen pillanatokban érzem nagyon jónak, hogy elhagytam északot.
Aztán vannak olyanok, amikor viszont meg tudnám magamat folytani. Ez a magányosabb perceimbe tör rám. Elég gyakran van ilyen.
De most viszonylag jól vagyok.
Kicsit elkalandoztam, amit a jelek szerint a körülöttem lévők is érzékeltek. Az egyik anyuka enyhe krákogó hangot adott ki magából, amivel gyorsan visszaránt a valóságba. Zavartan csak bólintok egyet, egy aláírást firkantok a kisfiú füzetébe, majd már is a következő gyerekre koncetrálok. Általában az ilyen aláírásokat egyszerűen le tudjuk zavarni, de néha-néha megesik egy kis hiba: ilyen például a problémázó szülő.  Rezzenéstelen arccal hallgatom a monológját arról, hogy mennyire szervezetlen ez az egész program és akaratlanul is a válla felett elnézek az emberek vizslatva.
Tudjátok milyen amikor egy kő eltalálja a fejedet? Mert csak azzal tudom leírni, amit most éreztem meg. Vagy mintha egy lavina maga alá gyűrt volna kíméletlenül.
Valamit lefirkantok a tollammal – nem is lepődnék meg, ha nem a nevemet –, majd mintha senki és semmi se számítana elindulok felé. A lépéseim rozogák – főleg az elsők – ,  körülöttem mindenki teljesen némának tűnik, de mégis ordibálás és kiabálás hangja zúg a fejemben.  
Ahogy közelebb érkezek hozzá egyre örültebbnek tűnik ez az egész. Nem mehetek most csak úgy oda hozzá… De ő a feleségem, oda mehetek. Ennyi ember előtt is? Mit kéne tennem?  
Már nem tudom végig gondolni, mert már előtte is vagyok. Pár másodpercig nem tudom, hogy mit mondjak, csak nézem. Tényleg ő az? Integetett…
– Álmodok? Mondd, hogy nem, mert … – elharapom a végét. Legszívesebb megölelném, de nem tehetem. Azt se tudom, hogy mit tehetek meg. Idegesen körülnézek, majd vissza rá. – Menjünk ki az utcára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

legendás lény

⌲ Foglalkozás :
Régiség kereskedő
⌲ Hozzászólások :
3
⌲ Csatlakoztam :
2018. Nov. 28.

TémanyitásTárgy: Re: Hello darling ~ Chris & Luna   Szer. Dec. 05 2018, 14:03

to;Télapó


Tisztes távolságból figyel, felmér és magában megjegyez. Ki akarja ismerni ezt a környezetet, hogy megértse, s belenyugodjon abba, hogy nem hiába történt az, ami.. Persze azt gondolhatnánk, hogy 150 év elteltével már senkiben sem lehet igazán harag, hiszen megannyiszor volt lehetősége arra, hogy átgondolja. Volt. Több milliószor átgondolta, letisztázta, kereste a miértekre a választ, néha talált is. Sőt, talán még olyan is történt, hogy megértette.. de aztán új nap jött. S ismét elkezdtek forogni a kerekek. Talán akkor jött igazi változás, mikor végül ő is bemerészkedett ebbe a világba. Annyi interakció érte, hogy nem volt ideje mindig agyalni, s szépen lassan lecsillapodott. Aztán.. Jött a sugallat, jött az elképzelés, mely szerint neki több minden kell, mint a vénasszonyos életmód. Ekkor pedig bizony nem másnak a képe kúszott be elméjébe, mint a felé tartó férfié.
Nyel egy nagyobbat. Szíve hatalmasat dobban, hiszen már csak a látvány is ezer meg egy emléket idéz fel benne. S ezek akarva akaratlan is melegséggel töltik el a jeges szívét.
- El kell, szomorítsalak, ha álmodozol, ez csak egy rémálom lehet – köszönés helyett inkább közönyösen közöl. Lehet, hogy Télapó azt gondolta, hogyha egyszer a viszontlátás majd bekövetkezik, akkor az habcsókos, rózsaszín felhőbe bújtatott mámor lesz, de nem.. A nőben több évtizednyi harag van, melyet nem feledtet el egy megnyerő külső. Bár azt be kell ismernie, hogy igencsak jól fest az öreg. Kifejezetten ínyére való eme megjelenés, s ha majd nem lesz ennyire zabos, akkor talán meg is dicséri érte.
- Hmm, elmenekülnél a hőn szeretet emberpalánták, védelmező tömegéből? – néz a másikra kissé meglepve. – Még sem olyan jó buli, ha mindennap találkozol velük? – szemrehányás ez, melyet nem csak hangsúlya, hanem testtartása is alátámaszt. Meg van feszülve, sőt még egy lépést hátrált is, miután a férfi megállt vele szemben, csak azért, hogy tisztes távolság legyen közöttük.
- Jó itt nekem, legalább megnézhetem magamnak, hogy miért is hagytál hátra szájához emeli a poharát és egy gúnyoros mosoly után, belekortyol a kávéba. Nem lesz könnyű eset, kicsit sem szeretné azt, hogy ez a találka egy olyan menet legyen, melyet egyes szintű pályának titulálnának a legtöbb játékban. Ugyan már.. A mézes-mázos andalgásnak majd később lesz itt az ideje, először muszáj az elnyomott frusztrációját szabadjára engedni. S ki más lehetne a legjobb célpontja ennek a kitörésnek, mint a régen látott jó, öreg Mikulás?



381 szó ● What about us ● Hello Édes.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
gyermekkönyv illusztrátor
⌲ Hozzászólások :
4
⌲ Csatlakoztam :
2018. Nov. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Hello darling ~ Chris & Luna   Kedd Dec. 11 2018, 14:29

Először olyan, mintha semmi se változott volna rajta. Mintha csak visszarepültem volna az időben egy pillanat alatt és újra az erdőben lennék vele. Még a némaság is arra hasonlít leginkább. Azt se tudom, hogy hirtelen mit is csináljak… Mosolyogjak? Lehet, hogy nem kéne. Annyi olyan dolgot csináltam már, amit nem kellett volna. Talán hiányzik az a kis hang a fejemből, ami ilyenkor rám üvöltene.
Halványan mosolygok, mintha elnyomnám.... Mert valójában tényleg elnyomom, félve és kicsit feszengve. Nem várom a viszonzást tőle. Ez nem az a mosoly, amit az emberek üdvözléskor csinálnak, hogy elérjék azt, hogy a másik fél legalább elhiggye, hogy tényleg örülnek a találkozásnak.  Ő nem örül ennek az egésznek, látom rajta.
Mást is látok rajta. Másodszorra, már jobban megnézve, már rájövök, hogy már semmit se olyat, mint régen, se ő, se én.
Több pszichológus is írt már arról, hogy hogyan kell viselkedni az exekkel, de nem hiszem, hogy bármelyik is használható lenne erre a szituációra. Mutassam ki, hogy mennyire örülök neki? Vagy legyek inkább közönyös?
Kinyitom a számat, de először egyáltalán nem jön ki hang belőle. Vissza tudnék vágni valami csipőssel, mint ahogyan azokban a bizonyos végső vitákban tettem, de nem akarok. Nem tudnék most ilyet mondani. Sőt valójában a bántásokat se hallom meg úgy igazán. Inkább csak az jut el teljesen a tudatomig, hogy beszél hozzám és nem az, hogy mit mond. Meg kell erőltetnem magamat, hogy valami értelmeset feleljek.  – Volt már részem rosszabb rémálomban is.
Persze egyáltalán nem vártam soha se, hogy majd, ha újra összehoz a sors minket, akkor boldogan a nyakamba boruljon. Azon se lepődök meg, hogy pont akkor látogat meg, amikor mások is vannak a közelünkben. Okos nő volt mindig is. Azt se hiszem, hogy csak fogta magát tegnap és az erdőt elhagyva besétált ebbe a könyvesboltba.
Minden csak egy feltevés. Semmit se tudok arról, hogy mi is történt vele az elmúlt 150 évben. Semmit se tudok róla. Ez a  gondolat hirtelen jó mélyen belefúrja magát az elmémbe, így már nem a lépése az egyetlen ok, amiatt messzebb kerül tőlem.
Támad… Hát persze, hogy támad. Meg is érdemlem. A tartalmat nem annyira, de lenyelem.
– Vagy most inkább fontosabb az, hogy nyugodtan megbeszéljük a dolgokat és nem egy tömeg mérges anya tekintetével megküzdve, akik hamarosan fel fognak falni, ha egy pillanatot is itt maradunk. – Jah, igen… Egyes források szerint nekem most éppen aláírnom kéne...Hahaha. Nem.
A humor mindig beválik. Kérlek.  
– Mással  néha jobb találkozni. – Teszem hozzá sietve.
Hátrahagytam… Igen… Nem kertel, soha se tette. A szemembe mondja  a dolgokat. Becsülöm benne ezt, igaz sokszor nem túl kellemes, mint ahogyan most se. Ő ilyen, én inkább a kegyes hazugság-típus vagyok. Az egész lényem egy kegyes hazugság.
– Nem ezért hagytalak el, te is jól tudod… – A hangom is egy kicsit megfeszül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Hello darling ~ Chris & Luna   

Vissza az elejére Go down
 
Hello darling ~ Chris & Luna
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Európa :: Európa más részei-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás: