Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Kedd Szept. 19 2017, 18:02

Kedd Szept. 19 2017, 14:30

Kedd Szept. 19 2017, 14:21

Kedd Szept. 19 2017, 14:11

Hétf. Szept. 18 2017, 22:02

Vas. Szept. 17 2017, 20:30

Vas. Szept. 17 2017, 20:10

Vas. Szept. 17 2017, 19:39


Share | 
 

 King & Lionheart

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
▲ Detective (DSI), profiler
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
▲ New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 15.

TémanyitásTárgy: King & Lionheart   Szomb. Márc. 04 2017, 21:02


Noah & Kate



But there was no sound, there was only me & my disgrace.



Amikor visszatértem az őrsre, majdnem instant agyvérzést kaptam, és ennek okozója nem kisebb személy volt, mint az egyetlen, kedves fiam nője. Mint utólag kiderült, sajnálatos módon nem az én hatáskörömbe tartozik a kisasszony hölgyemény, ugyanis csupán ittas vezetésért-, és gyorshajtásért hozták be a járőr kollégáim. Habár pontosan tudom, hogy mivel foglalatoskodik Snezana Volkova – vagy, ahogyan én megismertem, Erisz -, még soha, SOHA nem sikerült tetten érni, vagy bármit is rábizonyítani.
Most sem tehetek ellene semmit, már csak azért sem, mert nem az én dolgom felügyelni őt. Ellenben hallom a hangját, ahogyan bestiálisan nevet a zárkában, és azt hangoztatja, hogy tisztában van a jogaival – jogában áll hallgatni, csak éppen a képessége nincs meg hozzá -, és azonnali hatállyal telefonálni akar. Nem, mintha nem tudna csak úgy elillanni a sivár kalitkájából, ahová bezárták őt, és megölni minden halandót-, vagy kevésbé halandót az őrsön, majd felgyújtani az egész kócerájt – mert megtehetné.
Nem tudja, hogy momentán osztozunk az épületen, fogalma sincs róla, hogy itt vagyok, én pedig nem járultam a színe elé, nem adom meg neki azt az elégtételt, hogy kárörvendő, kaján derű legyen úrrá rajta. Gyanítom, ez az egész számára csak móka és kacagás, nem jelentett volna számára semmit sem, ha a patetikus előadása során megöl valakit – még, ha csak merő véletlenségből is. És nem érdekli más, csak, hogy bemutathasson nekem, azok után, hogy egyrészt, ellopta a fiamat, megmérgezte, elvakította, elcsábította, másrészt pedig, hogy újra, és újra, és újra szembeköpi a törvényt, és nem tehetünk ellene semmit sem.
A ruszki kutyái helyett azonban valaki más fut be az őrsre.
- Áh – még az előtérben futok össze a fiammal, miközben én éppen visszafelé tartok az irodámba -, füttyentett a kedves barátnőd, és szófogadó öleb módjára már ugrottál is, édes fiam? – hangom hűvös és metsző, miközben felvonom egyik szép ívű szemöldökömet, és úgy méregetem Noah-t.


Words: 300 ▲ Music: Wolf ▲ Note: With love ♥
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Építész - maffiózó
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Tartózkodási hely :
New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 03.

TémanyitásTárgy: Re: King & Lionheart   Szomb. Márc. 04 2017, 21:05

Kate & Noah

A hömpölygő tömeget fürkészem az ablakból. Szinte mindig ugyanez történik minden egyes nap. Néha megfűszerezve egy-egy balesettel, összeeső halandóval, akin a többi könnyedén lép át, mintha nem is létezne. Az emberi nemtörődömség lassan, de biztosan a kipusztulás felé sodorja saját magát. Aztán mi marad? A megkeseredett letűnt korok istenei, és mi félemberek, isteni genetikával. Vagy senki sem maradna, ez is egy lehetséges opció. Gondolkodásomat a telefonom csörgése szakítja meg, az ötödik csengés utána morcosan szólok bele. Elfelejtettem lenémítani ezt az átkozott vacakot, pedig a szokásos elmélkedős időben mindig megteszem.
- Volkov. Az oldalbordádat lecsukták, gondoltam szólok. – ó, igen nagyszerű, ha van az őrsön is egy-két cimborád. Snezana, vajon mit csináltál most? Ha gyilkolt volna biztos nem ilyen hangja lenne ennek a pöcsnek.
- Kösz, azonnal megyek. – nyomom ki a telefont, ah ez a némber egyszer a sírba tesz. De hát pont így szeretem, ennyire kiszámíthatatlannak, és őrültnek. A tudat viszont, hogy akár összefuthatok az anyámmal nem éppen tölt el örömmel. Nem azért, mert nem szeretem, hanem a szokásos csevelyhez nincs kedvem. Még mindig azt hiszi, hogy Erisz megmérgezte az elmém, pedig nem. Csupán a szerelemnek nevezett dolog talált meg, egy jó pár évtizede. Magyarázhatom neki, ám süket fülekre találok mindig.
Persze, a sejtésem be is jött, rohannék elintézni a papírmunkát, meg sűrűn elnézést kérnék, csakhogy nem így történt. Még a hűvösségére se húzom össze magam, kedves mosollyal pillantok rá.
- Nem, anya, nem így történt. Köszönöm azért a feltételezést, azt hittem ennél jobban ismersz. Vannak ezen a helyen, akik kevésnek tartják a rendőri fizetést, pár zöldhasú bankóért pedig azonnal jeleznek, ha probléma üti fel a fejét. Márpedig Snezana most galibát okozott. – vonom meg könnyedén a vállamat. Azt azért nem fogom elárulni neki, hogy melyik alkalmazottja a sáros, csak rájön, hát tőle örököltem az eszem.
- Egyébként nem unod még utálni? Fogadd el, szeretem őt. Ha pedig megmérgezte volna az elmém, akkor nem lennék építész. Illetve a jogokat is szembe köpném, és azt nem teszem. – döntöm félre a fejem. Illetve néha igen, amikor Snez birodalmát akarják rajtam keresztül piszkálni, van, amit nem tolerálok.

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
▲ Detective (DSI), profiler
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
▲ New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 15.

TémanyitásTárgy: Re: King & Lionheart   Szomb. Márc. 04 2017, 21:09


Noah & Kate



But there was no sound, there was only me & my disgrace.



Módfelett bosszant, hogy az egyetlen fiam, az én gyönyörűséges fiam, Noah, azt az utolsó, bajkeverő, számító, gonosz némbert választotta. És, félreértés ne essék, nem azért nem kedvelem-, hovatovább nem szeretem, megvetem és gyűlölöm Erist, mert nem én kaptam azt a gyalázatos aranyalmát – ’A legszebbnek.’ -, mert erről szó sincs. Mindig is úgy véltem, hogy az emberség, a bölcsesség, az ész, a szív és a lélek sokkal, klasszisokkal fontosabbak és többet érnek, mint a szépség. Azért vetem meg Eriszt, mert ő egy gonosz, éjfekete istenség, egy alvilági alak, aki nem ismer se embert, se istent, aki képes volna bármin és bárkin átgázolni, ha azzal megszerezhetné azt, ami kell neki. Gyanítom, ez alól Noah sem kivétel. Ő is ugyanarra a sorsra fog jutni, mint előtte már oly’ sokan. Ha Eris megunta a játszadozást vele, könnyű szerrel megválik majd tőle, eldobja őt. Most persze a fiam nem lát egyebet, csak a rózsaszín ködöt, amivel az a szuka behálózta őt.
Nem értem, hogy mi ez az erős ragaszkodás kettejük között. Talán, ha érteném, megérteném a fiamat is.
Noah elnyújtott ragadozóléptekkel szelné át az előteret, és haladna a fogda felé, ahol a rácsok mögött megtalálná a szívszerelmét, aki talán most is az őrökkel-, vagy más hűsölőkkel flörtöl éppen. Persze, nem tudhatom. Az is lehet, hogy már nincs is itt, mert elillant. Nem érdekli semmiféle törvény, se az isteneké, se az embereké. A saját szabályrendszere szerint él – helytelenül, galád, gyalázatos, megvetendő módon.
- Csakugyan? – kérdezek vissza hitetlenkedve, kissé jobbra biccentve a fejemet, a feltételezést hallva, miszerint bizony, bizony az őrs falain belül egy darab tégla biztosan van, de tovább megyek a feltételezés mezsgyéjén: ha egy van, több is lehet. Ha a fiam igazat mond, akkor ez nem maradhat így. – Oh, nem mondod? Galibát okozott? Valóban? Azt hittem, a járőrök poénból hozták be. Egyébiránt ért máshoz is a te drágalátos nőd, a törvényszegésen kívül...? – sokatmondóan vonom fel egyik szépen ívelt szemöldökömet.
- Megvetem őt, minden egyes kibaszott idegsejtemmel – blazírt képpel közlöm a tényt, hanghordozásom nyugodt és rezignált. – Ha nem csavart volna téged az ujjai köré, akkor most nem lennél itt. Hagynád, hogy maga oldja meg a dolgait így, vagy úgy. Nyilvánvalóan törvénytelenül, mert másképpen nem megy neki. Hovatovább, ha nem köpnéd szembe a törvényt, akkor emitt sem lennének olyan ismerőseid, avagy embereid, akik fülest adnak neked ilyen-olyan apropóból. Mert bizony ez sem törvényes, és, ha kiderül, a kedves munkatársak repülnek innen, még mielőtt annyit mondanának, ’tizenkettes körzet’ – rideg érzéketlenség, rezzenéstelen arc, farkasszemet nézek a fiammal, miközben beszélek, és nem eresztem a pillantását.


Words: 415 ▲ Music: Wolf ▲ Note: With love ♥
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Építész - maffiózó
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Tartózkodási hely :
New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 03.

TémanyitásTárgy: Re: King & Lionheart   Vas. Ápr. 02 2017, 01:10

Kate & Noah

Azóta próbálom anyámat meggyőzni arról, hogy Erisz kivételesen nem rongynak használ, amióta megtudta ki is a szívem választottja. Több, mint száz éve. Igazán beletörődhetne a dolgokba, mert úgysem fogok mást választani. Ha pedig mégis úgy járok, hogy el leszek dobva, felállok. Nem arról vagyok ismeretes, hogyha pofon ér, akkor a földön is maradok. Mindegy milyen évszázadot írunk, s az is mindegy, hogy mit dolgozom éppen. Mert voltam bíró, ügyvéd, és minden olyasmi, amiben a jog szerepet játszott. Nem tagadhatom le, sőt nem akarom letagadni, kinek a fia vagyok. Még akkor sem, ha a kapcsolatunk sosem volt olyan fényes, mint a Sarkcsillag, vagy akár az Északi fény. Felnevelt, és ennyi, megkaptam a kellő anyai szeretet, ezt sem fogom sosem vitatni. Csak aztán eltávolodtunk egymástól, ez a helyes kifejezés. Bármennyire vagyok felnőtt, érett férfi, anyámra néha szükségem lenne, de a kurva makacsságom miatt sosem kerestem fel, amikor aggályaim támadtak.
- Csakugyan. – mímelem a mozdulatát halovány mosollyal. Miért hazudnék? Pont neki? Olyan, mint egy élő hazugságvizsgáló. Na meg annyira nem vagyok szemét, hogy ne tájékoztassam mi is van a szeretett helyén. Takaríthat, ha úgy tetszik, mertnem fogja eltűrni, a téglát, téglákat. – Ugye tudod, hogy a szarkazmusod, és a cinizmusod egy fikarcnyit sem érdekel? Persze, ért, részletesen elmeséljem milyen az ágyban, vagy ne untassalak a részletekkel? – a halovány mosoly hamar kinövi magát a szokásos cápa vigyorrá.
- Rém unalmas lehet utálkozni, fordíthatnád ezt az időt másra is, menj el futni. – engem sem lehet olyan könnye felbosszantani, higgadt, és keményfejű vagyok, pont, mint az előttem álló nő.
- Rendben van, akkor törvényt szegek én is. Mert néha tényleg azt csinálom, csupán annyi a különbség köztem, és a többi bűnöző között, hogy én ismerem a jogaimat, és a törvényeket is kívülről fújom. De még mindig az építészet az, amiért élek, nem pedig a kétes üzletek, azt ráhagyom arra, aki ért hozzá, és jelent pillanatban egy cellában ücsörög. Repülnek, és jönnek majd ugyanilyenek, ezeket nem tudod kiirtani azonnal. Sőt lehet sohasem, a halandók már csak ilyenek. – tartom vele a szemkontaktust, ettől azért több kell, hogy rohanjak haza, és a takarót a fejemre húzva várjam mikor is nyugszik meg. Abból az korból már réges-régen kinőttem.
- Szóval, hogy vagy a jobb napjaidon? Vagy mindegyik ilyen rémesen, unalmasan, és utálkozással telik? – vonom el az egyik szemöldököm. Ó, igen, ha kell akkor nagyon gyorsan, hamar felcsapom anyám agyvizet az egekig. Max felpofoz, vagy faképnél hagy, a sarokba már nem állíthat, s kukoricán sem fogok térdepelni, mert rossz gyerek vagyok.  

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
▲ Detective (DSI), profiler
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
▲ New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 15.

TémanyitásTárgy: Re: King & Lionheart   Hétf. Ápr. 10 2017, 20:18


Noah & Kate



But there was no sound, there was only me & my disgrace.



Soha nem állítottam magamról azt, hogy jó anya vagyok, mert ez szemen szedett hazugság. Nem vagyok jó anya. Hogy is lehetne valakiből jó anya, aki valaha azt fogadta meg az istenek színe előtt, hogy szűz marad, míg világ a világ?
Eleinte hibaként tekintettem a gyerekeimre – mind a kettőre. Noahra és a lányomra is. Ettől persze nem szeretem őket kevésbé, hiszen az ember-, épp úgy, mint az erényeitől, a hibáitól ugyanúgy lesz egész. A hibáink is formálnak minket. És, ha tetszik, ha nem, a hibák, amiket elkövettünk, a mieink. Magunkkal, magunkon, a szívünkben, a lelkünkben, a bőrünk alatt, a vérereinkben, minden egyes kibaszott idegsejtünkben hordozzuk őket.
És, valahol, mélyen legbelül – ha nem is szeretjük-, de elismerjük a hibáinkat, és igyekszünk jobbak lenni.
Nem vagyok jó anya, de az akartam lenni. Veszettül igyekeztem.
Nem érdekelt, hogy mit gondolnak az olümposzi istenek. Mert minden észérv, minden fogadalom, minden elítélő, becsmérlő, lenéző, csalódott, megvető pillantás dacára, melyek osztályrészül jutottak számomra – megszültem Noah-t, felneveltem Noah-t, szerettem Noah-t. És máig szeretem. Mindennél jobban.
Soha nem fogom elfelejteni, hogy milyen volt őt először a karjaimban tartani, ahogyan azt sem fogom elfelejteni, hogy milyen kétségbeesetten, milyen fájdalommal sírt, ordított. Gyanítom, érezte-, hovatovább már akkor tudta, hogy a ballépésem eredményeként jött világra.
Sajnálomsajnálomsajnálom.
Sajnálom, hogy hibaként tekintettem rád – gondolom, és sokszor, rettentően sokszor gondolom ezt, de soha nem mondtam ki. Habár nem is éreztettem azt a fiammal, hogy valaha hibaként volt számon tartva részemről. Az én szememben, abban a pillanatban, amikor megláttam, amikor a kezeimben tartottam, amikor rám nézett, amikor magamhoz öleltem, bizonyossá vált, hogy az én fiam nem hiba.
Szeretlek.
Szeretlekszeretlekszeretlek.

Ezt sem mondtam túl gyakran.
Feleletére rövid biccentéssel reagálok. A besúgók és a téglák már nem sokáig lesznek itt, erről kezeskedem, és mondanom sem kell, hiszen Noah úgyis tudja. Ismer engem.
- Kár – válaszolok első kérdésére, a következőre pedig a szemeimet forgatom. – Oh, ugyan, kérlek... ne idegesíts – mert az a célja, és éppen ezért nem veszem fel pimasz szavait, e helyett megőrzöm nyugalmamat és hidegvéremet. – És nőj fel végre – értem ezt arra, hogy ne szórakozzon azzal a fekete kis füstfelhővel, hanem keressen magának valaki mást. Valaki olyat, aki megérdemli. Mert, mint, ahogyan azt említettem is: nem vagyok jó anya; de ettől még a legjobbat akarom a fiamnak, és ez a jelző pont nem illik a hölgyeményre.
Erisz ugyanis a legjobb legrosszabb választás mindközül.
- Jól van, látom, félreértettél – állhatatosan vájom opálszínű íriszeimet fagyos, acélkék lélektükreibe. Az én világom egy kiállító terem, melyben minden egyes nő, és minden egyes férfi egy-egy festmény. És én, általánosságban, szeretem a festményeket; nem mindet, csupán azokat, amelyek megfognak. De az már teljesen mindegy, hogy milyen színekkel festették meg, hogy mit ábrázolnak, hogy hogyan vannak komponálva – hogy az a festmény férfi-e, avagy nő. Erisz egy olyan festmény, ami nem ad nekem semmit, csak egy matt fekete, végtelennek tetsző, kopár táj, melyet tűz éget, és, melyen egy hamuba és pernyébe csavarodott hurrikán söpör végig. Soha nem tenném a szobámba, de még csak a lakásomba sem vinném. – Itt nem Eriszről van szó, nem arról, hogy hogyan viseltetek irányába. Megvetem, igen. De nem pazarolnám erre az energiáimat, ha nem rólad volna szó – nem mondok többet, hiszen eléggé nyilvánvaló, hogy sokkal dominánsabb a védelem, az aggodalom, amit Noah iránt érzek, a bajkeverő istennő révén.
- Ezért vagyok itt – mutatok rá a tényre. – Hogy féken tartsam az ilyen halandókat, a bűnözőket. Azokat, akik értenek hozzá, és a többit is – szívem szerint még marasztalnám az istennőt, de a probléma az, hogy neki is vannak jogai a halandók világában, és ezek a jogok azt mondják ki, hogy csak gyors hajtás, és ittas vezetés miatt még nem csukhatom évekig börtönbe. Sem a Földön, sem az istenek világában; mind a bíróságon, mint az Olümposzon ujjal mutogatva körberöhögnének, ha ilyen indokkal vinném eléjük Eriszt. És ezt Noah is pontosan tudja, máskülönben nem lenne itt.
- Mintha érdekelne... – mert nyilván nem. – Fizesd ki az óvadékot, amiért most itt vagy – vagy inkább, akiért most itt van. Mert, bizony-bizony, mindketten tudjuk, hogy nem hozzám jött. – Azért jöttél, nem? – kérdőn vonom fel egyik szép ívű szemöldökömet.


Words: 676 ▲ Music: Wolf ▲ Note: With love ♥
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: King & Lionheart   

Vissza az elejére Go down
 
King & Lionheart
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: New York :: Belváros-
Ugrás: