Ride, die, sacrifice!
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Diana Ackerman

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Today at 01:18

Yesterday at 22:23

Yesterday at 22:05

Yesterday at 20:54

Yesterday at 20:28

Yesterday at 17:47

Yesterday at 15:28

Yesterday at 13:20


Share | 
 

 Clayton Newton

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

görög istenség

⌲ Hozzászólások :
3
⌲ Csatlakoztam :
2018. Dec. 04.
⌲ Kor :
99

TémanyitásTárgy: Clayton Newton   Szer. Dec. 05 2018, 04:22

Clayton Newton
A másik arc, amely szembe néz velünk, megnyugtató látszatát kelti annak, hogy nem vagyunk egyedül, holott mindig egyedül vagyunk.
Clay, Tony
99+
Gods
KJ Apa
Egyedülálló
Biszexuális
Keresett
- teleportálás
- regeneráció
- láthatatlanság
- látomások formájában látja, hogy a közelében hamarosan ki és milyen módon fog meghalni
- gönyörűen játszik zongorán

useri információk
Mondhatnám, hogy emlékszem rá, hogy emlékszem milyen érzés volt, amikor először magához ölelt, amikor rémálomból riadt éjjelen magához húzott... de egyik sem történt meg. Nem kellettem neki, eldobott és elfelejtett. Talán iránta táplált haragom, dühöm és lemondásom eltúlzott, de egyszerűen az évek során sem tudtam megbékélni a ténnyel, hogy nekem nincs anyám. Én nem lettem volna önző, nem lettem volna türelmetlen és követelőző, én még a kevéssel is beértem volna, de semmit sem kaptam. Okom nincs panaszkodni, apám legalább van.
A gyermeki évemet boldogságban és önfeledt hazugságban éltem le, legalábbis próbáltam elhitetni magammal olyan dolgokat, amiket nem kellett volna. Hittem és reméltem, hogy egyszer majd hármasban figyeljünk a naplementét, hogy egyik rémálmomból felébredve ott fog ülni az ágyam mellett... De ez a remény egy ideig éltetett utána már csak mérgezett. Egy örökké valóságon át várni és reménykedni nem élhető élet és előttem... tényleg ott az örökkévalóság. Apa ott volt mellettem, sok mindent megtanított és esküszöm tényleg próbálkozott, de nagyon béna volt egy-két dologban. Például baromira nem tudott adni a csajokhoz, nem is tudta mi járhat a fejükben, bár nem csodálom és biztosan a legkisebb gondja is az volt, hogy ebben segítsen nekem. Tudom, hogy őt jobban megviselte a NŐ távozása, mint engem.
Amúgy tényleg jó apa volt, sosem szólt igazán bele semmibe sem és elfogadta a döntéseimet, főleg mikor kitaláltam, hogy én egyetemista leszek. Nem ellenezte, inkább segített és próbált teregetni az utamon, egy dolog... egy dolog volt, amit sosem tudott igazán megtenni, az pedig a vigasztalásom volt a látomások után.

Szeretek zongorázni és éppen mindig akkor ülök a zongora elé, amikor valamin rágódom, de leggyakrabban anyám miatt szoktam itt ülni. Valahol mélyen belül egy... selejtnek érzem magam, hiszen a saját anyámnak nem kellek, meg hát ki is törölték a fejéből a létezésemet. Mekkora királyság, nem? Hát nem... Sóhajtva tettem le fáradt ülepemet, Dave (személyi edző) megint rendesen megdolgoztatott... Felnyitom a zongorát, imádom a billentyűket, olyan szépek és... mindegy is, imádom a zongorákat.
Kiroppantom az ujjaimat és a nyakamat, majd a billentyűkre helyezem az ujjaimat, lábamat pedig a pedálokra és bele is kezdek a játékba. A kedvencem a River Flows In You, így most is azt játszom, már a kotta sem kell, fejből tudom a számot. Már a felénél járok, amikor valaki megszólal mögöttem. - Nagyon szép zene és ügyesen játszol. - felismerem a hangot, ezer közül is felismerném, szívem egy nagyot dobban és még a lélegzetem is bennakad. Anya az... Nem igazán akarok megfordulni, még csak rápillantani sem, inkább figyeltem megdermedt ujjaimat.
- Lucifer még nincs itt, nemsokára jön. - hallom halk és apró lépteinek hangját, megfeszülnek az izmaim és végül kénytelen vagyok felállni a zongorától és rá pillantani.
- Taedra Wecht-Newton vagyok. - mutatkozik be egy kellemes és lágy, ámbár félénk mosollyal. Csak rápillantok, hiszen már ezerszer bemutatkozott és már ezerszer elfelejtett engem. Csak egy halk sóhaj szakad fel belőlem, keserű íz járja át a számat. - Tíz perc és itt lesz, addig ne nyúljon semmihez. - felelem ridegen és elindulok a szobám felé. Sosem szokott kárt tenni semmiben, mindig illedelmesen megvárja apát, így nyugodt szívvel hagyom ott őt, talán most bunkónak gondol, de hát... úgyis elfelejt, ahogyan mindig is tette.
Szobámba érve becsukom az ajtót, hátamat az ajtónak döntöm és lehunyom a szemeimet. Érzem, ahogyan ég a szemem, érzem, hogy könnyeim útnak akarnak eredni, de... nem, nem sírhatok mindig. Az ablak felé indulok, kint esik. Nézem, ahogyan az esőcseppek versenyt futnak az üvegen én mindig a lemaradott kis picikéknek szurkolok... de sosem nyernek, talán én is egy ilyen esőcsepp vagyok. Homlokomat az ablaknak döntöm, kellemes felhevült bőrömnek a hideg üveg simogatása. - Bárcsak szerettél volna...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
POTUS
⌲ Hozzászólások :
41
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D.C.
⌲ Csatlakoztam :
2018. May. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Clayton Newton   Csüt. Dec. 13 2018, 18:26

elfogadva
welcome to our family
Én személyesen érzem magam szarul, amiért kiadtam annak idején a parancsot, hogy édesanyád elméjét módosítsák. De a dédunokám vagy és nem bírtam volna végignézi egy ennél sokkal rosszabb szenvedést. De már vége a nem emlékezésnek és biztos vagyok benne, hogy a világa egyik legfontosabb részét jelented immár neki, dédunokám.
Foglalózz és szedjétek magatokat családi formációba!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Clayton Newton
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Karakter részleg :: Tagjaink :: Istenek :: görög istenek-
Ugrás: