Rayan David Mitchell

– Megmondtam Esther, ebből nem engedek, Beckett a hétvégén nálam lesz, ahogyan azt már megbeszéltük!
Kinyomom a telefont és beletúrok a hajamba. Legszívesebben minden egyes tárgyat a földhöz vágnék, csak hogy lássam, hogyan esnek darabjaikra. Mert most az én darabjaim is szanaszét hevernek.  Mikor megismertem Esthert, azt hittem működhet köztünk a dolog, egy életvidám, kíváncsi és elfogadó fiatal lány volt. Úgy éreztem, ha arra kerülne a sor az én titkomat is rá bízhatom majd. De az évek előre haladtával ez bennem megváltozott, már nem bíztam volna rá magam, nemhogy a titkomat. Esther megváltozott, az sem segített a házasságunkon, hogy Beckett megszületett. Bár akartunk gyereket, részemről volt ebben némi félelem, hogy a gyerekem normális lesz-e vajon, vagy hozzám hasonlóan abnormális.  Esther nem a friss édesanyákhoz hasonlóan viselkedett, leginkább nyűgnek tekintette a fiúnkat. Egyre többet veszekedtünk, nem értettünk egyet sem a gyerek nevelésében sem holmi apróságokban, mint hogy mit vacsorázzunk. És idáig jutottunk, válóper, gyerekelhelyezési per, közben pedig mutassuk a gyerek előtt mennyire minden ragyogóan rendben van.  Becks okos fiú, bár még csak nyolc éves nem hiszem, hogy sikerült átverni azzal, hogy ez a válás majd az Ő és a mi érdekünket is szolgálja.
Fáradtan állok fel és indulok meg a következő előadásom megtartására. Legszívesebben kimennék egy kihalt helyre és szabadjára engedném a tehetetlenségemből adódó dühömet. Mit ér egy istenség egy éjszakás kufircából származni, ha nem tehetek semmit annak érdekében, hogy én nevelhessem a gyerekemet?
Amikor belépek a nagy előadóba az első dolog, amit teszek, hogy pillantásommal megkeresem azt az egyetlen személyt, aki képes csupán a látványával megnyugtatni. Megpillantom, szinte kiragyog a sok egyforma szürkeség közül, mint valami napfényben fürdőző tündér. Vonzódom hozzá, cefetül képes elcsavarni a fejemet. Több pontot is feltudnék sorakoztatni miért nem kellene ezzel a lánnyal még csak szemkontaktust sem felvennem. Mert fiatal, nagyon fiatal, mert van egy fiam, akiről még csak nem is tud, mert egy kanos isten balkézről származó fia vagyok, és mert úgy képes elcsavarni a fejemet, hogy észre sem veszem magam körül a külvilágot.
– Jó napot!
Néhányan motyognak valamit válaszképpen, de a legtöbben magasról szarnak rám és az órámra is. Lopva egy pillantást vetek még Őrá és egy picit el is mosolyodom, majd elkezdem az órámat, de a gondolataim a lassan volt feleségem, a fiam és a lány között cikázik, akibe belehabarodtam. Elméletileg 50 perc az óra, de egy örökkévalóságig tart.
Szeretném Sofiat karjaimba vonni, hogy az illata nyugtatóan hasson rám, de nem tehetem és ezek a lopott érintések egyre kevesebbek, egyre többre vágyom. Az a kis kaland, amibe belebonyolódtunk elindított egy lavinát, amely csak zúdul és zúdul tovább és félő utol fog érni mindkettőnket. Az volna a legjobb, ha kilépnék ebből a kapcsolatból, elmennék máshová tanítani és azzal foglalkoznék, hogy a titkom továbbra is titok maradjon. Esther mellett New Rochelleben egyszerű volt az életem, de Sofia mellett minden pillanatban vissza kell fognom magam. És attól tartok, hogy a képességeim, amelyek átokként lebegnek felettem, egyszer csak úgy döntenek elegük volt az elnyomásból és ideje, hogy azzá tegyenek, akivé lennem kellene, félistenné. 32 éve próbálkozom azzal, hogy eltemessem magamban a képességeket, a valódi apám kilétét, a megfogantatásom körülményeit. De míg Beckett az a pont, ami emberivé tesz, addig Sofia az, aki szárnyalásra késztet és arra, hogy éljek úgy, ahogyan egy félistennek kellene.