Dustin Choi

Egy vigyorral nézek a nővéremre, akinek leesett, hogy egy éves se vagyok, így ha esetleg megállapodnék nem ő kérkedhetne azzal, hogy a családban őt kérték meg tök fiatalon. Nekem is elmehet az eszem négy éven belül és enyém az a bizonyos korona.
- Tökre ráérsz házasodni, csak úgy mondom. – szinte könyörögve néz rám, mire röhögök egyet.
- Ebben kivételesen egyetértek, mennem is kell. – adom át a konrollert Shi Jinnek, aki a héten nálunk tanyázik, mert szabadságot kapott Tsugumi meg nem ér rá, és úgy döntött várost lát, mondjuk nem tudom, hogy fog Death Stranding közben felfedezni, de nem is érdekel.
- Már megint hova mész te átkozott kölyök, és miért kellett felnőnöd, én még erre nem vagyok felkészülve.. – jelenik meg anyám, most már látszik rajta, hogy jön a húgunk.
- A belvárosban nyílt egy új szórakozóhely, muszáj meglátogatnom. – nyomok egy csókot az arcára, nem is értem mit aggodalmaskodik értem. Nem tehetek róla, hogy a testvéreim egyből megállapodtak, nekem meg eszem ágában sincs. Jesszus mindennap ugyanaz az arc nézne rám. Kinek kell az? A nyuggereknek a szobában.
- Miért, ott lesz Sayo is? – lép be a nappaliba apám, és mögötte Árész, amire csak szemforgatok egyet.
- Kéne, hogy érdekeljen hol van? Nem. – vonom meg a vállam.
- Hm..a mai napon is tanult, mellettem volt, este meg biztos megy valahova, tuti az új helyre, Des se bír a seggén ülni. Sok sikert öcskös. Döntsd már meg, vagy valami. Félvér vagy, ugyanazt érzed, amit én Murad iránt, vagy mint Shi Jin a sárkánya iránt. Apa meg isten lett, de hát testvérünk lesz úgyhogy.. – hajol félre, mert az említett éppen egy párnát vág hozzá. Én meg inkább lelépek, ezt a hülyeséget. Komolyan, miért kéne egy sótlan törpével foglalkoznom? Megcsörren a mobilom, a kisebbik Ingram az, lendületből nyomom ki, nincs is már kedvem elmenni.

Halkan sziszegek, anyám egyszerűen lenyom a székre, amikor hajnalban hazaesem, miért is nem alszik hajnali fél négykor?
- Komolyan..inkább nyeltelek volna le. – húzza össze a szemét, és nekilát annak, hogy letisztogassa a sebeket az arcomon, cseppet se kímél. Hagyom magam hamarabb szabadulok, amúgy sem kell tudnia arról, hogy eltört vagy két bordám. Miután végzett velem úgy csoszogok a fürdő felé, nagy szemekkel pislogok Shi Jinre, és az ördögien vigyorgó apámra.
- Ne..könyörgöm, ne.. – nézek hatalmas szemekkel az öregre.
- Öt percet kapsz, és megyünk az edzőterembe, utána meg a lőtérre! - azzal a lendülettel csap a hátamra.
- Eltörte a bordáit…–
- Tudom… Tán a te apádat érdekelte, ha eltört esetleg a karod? -
- Dehogy… Kefetizedest akkor is tudtam használni. – röhög hangosan. Meg fogok halni.