Dr. Bree Torres

Iaszó és Hügieia játszanak a parton nagy kacagásokkal, én odébb, a homokos parttól kicsit messzebb az erdő határán szedek gyógynövényeket. Pár fányit megyek csak beljebb, mikor felpillantva meglátom az egyik ágon Moroszt üldögélni és a semmibe révedni.
- Hogy néz ki ma a Végzet? - szólítom meg, amire ő szinte csak unottan pillant le rám.
- Hát a tiédről inkább nem nyilatkoznék, a saját érdekedben, ne vedd bántásnak. - von kicsit vállat.
- Felőlem aztán... A tiéd a parton labdázik. - utánozom a mozdulatát egy picit cinikusan, amire ő csak nagy szemeket mereszt rám, én pedig otthagyom őt, mint eb a...
- Mi? Ezt magyarázd meg, Pana! - kiált utánam, de én csak intek neki. Imádom nézni, amikor a Végzet vaksi.

Szabályosan elcsúszok egy lefelé szakadó szétfagyott fa útjából, hogy el tudjam kapni a baj fiatalka kis forrását. De ő pánikol, tombol, én pedig segíteni akarok neki.
- Drífa! - szólítom meg és nyújtom felé a kezemet óvatosan. Most már látja rajtam, hogy nem akarok ártani neki, nem vagyok gonosz, nem lennék képes őt bántani soha. A karjaimba zárom őt és hirtelen abbamarad a jeges örvénylés. - Jogod van ahhoz, hogy szeressenek, hogy szabad légy és boldog, hogy tanulj, fejlődj, kibontakozz és meghallgattass.
Elgyengülnek a térdei, én pedig letérdelek vele a hóba. Halkan énekelek neki, amíg meg nem nyugszik és ki nem sírja magát.
Egészen addig nem adatott meg nekem az anyaság öröme, de Drífát lányomként neveltem fel utána. Szerencsétlen gyermek...

A skót függetlenségi háború első évét írjuk. Ahogy belépek a tábori kórházba, úgy kap el a hányinger. Megszédülök és megkapaszkodom egy sátorcölöpben, ahogy a szemeim lehunyva, majd felnyitva minden másként néz ki. Le kell ülnöm, mert olyan mintha...
Akinek a birodalmára gondolok, az lépdel oda most hozzám.
A kérdés életem végéig fog kísérteni. Hibáztam? Vajon ezt nem akarta velem közölni Morosz? Hogy egyszer bele fogok szeretni Tartaroszba és fiút szülök neki...? Hogy utána ne is láthassam őket?

Csak távolról figyelhettem Éogan cseperedését... Persze minden követ, sziklát és hegyet megmozgattam érte, ha már az apja olyan szépen visszaszivárgott az Alvilágba. Drífa persze igyekszik jó nővére lenni az öccsének, de olyan a fiú, mint én. Kívülről is. Alig telt el olyan éjszaka, hogy ne sírjak Tartarosz után, hátha meghall... hátha érdekli őt mit hagyott maga után. De elveszítettem őt is.
Vesztes vagyok.

Meggondolatlanul adtam annak idején áldásomat egy viking származású félistennőnek, aki pontosan úgy nézett ki mint én és sosem tisztelte az északiakat, hanem nekem és anyámnak imádkozott csak. Össze volt törve a szívem, amiért Tartarosz megkörnyékezte, de a gyógyítók a mai napig az én nevemre is esküdnek, én pedig sosem hagyok cserben senkit, aki segítséget kér. Én voltam az oka, hogy belehalt Drífa szülőanyja a világra hozásába. Annyira segíteni akartam, hogy végül átvettem tőle az anyaságot és egy félistennőt meg tud ölni egy istennő megszülése. Én bennem is folyik Khioné vére. De ő halott, a lányom pedig a következő télistennő a sorban.

Fáradt tekintettel ülök az Ovális Irodában, körülöttem zsibong Kratosz, Nüx, Hádész, Kronosz, Thot, Maat és a három Tanács végrehajtó. Pontosabban az egyszem isten közöttük ugyanúgy csendben figyeli az eseményeket, a félvérek tele vannak ötletekkel, amiket a nagyok szinte azonnal kontráznak, hogy miért nem működhet. Hatalmas kakofónia az egész, bennem meg csak a férjem hiánya tátong és a fájdalom, hogy az apja foglya. Én keltettem fel akkor, mert megéreztem, hogy Rheia bajban van, de egyértelmű csapda volt. Otthon vár rám a két legkisebb, rájuk most a menyem vigyáz, mert Éogan illegalitásba vonult, hogy a lent sínylődő hét Őrzővel mit lehetne tenni. De amekkora őrült, le fog menni és a saját kezével rendezi őket. Az apja felszíni megfelelője, én pedig... a férjem távollétében betöltöm az ő szerepét is. Kissé frusztráltan rakom keresztbe a lábaimat és úgy tekintek fel a zajos csapatra.
- Előnyünk vagy sem, hogy a férjem koronája most az én fejemen landolt, de nem ülhetünk a babérjainkon. A fiam most lépett le az apja birodalmába, hogy végezzen a héttel. Vagy összeszedi mindenki az ötleteit vagy én megyek le és a saját kezeimmel csinálom meg a munkátokat. - a hangom fagyos, kimért, érzem, hogy le is fagyott a szoba a szavaimra. De én csak felkelek és úrinősen távozom az irodából. Rosszul viselem a távollétét. Nagyon.