Mia Lachlainn

Az ember..akarom mondana az istennő már nem is zuhanyozhat nyugodtan a börtönzuhanyzójában. Itt aztán mindig van valami, az esetek többségében az étkezde, vagy a zuhanyzó a balesetek helyszíne. Úgy látszik ma az utóbbi helyszín az esedékes, magam köré csavarom a törölközőt, pucéran csak nem kéne verekedni. Nem vagyunk mi görögök olimpikonok az ókorból, és még bré se lóg a lábunk között. Elkapom a felém lendülő öklöt, s azzal a lendülettel töröm hátra a némber karját, majd nyomom a hideg csempenék a fejét. Nekem ne vergődjön, három éve itt vagyok, ő talán két-három hónapja? A ranglétra legalján áll, én azért elég előkelő helyre küzdöttem fel magamat, ha rangokkal kéne illetnem magam, akkor királynő vagyok a börtöntöltelékek között.
- Megcsúszott a szappanon, kitörte a nyakát, sajnálatos baleset. – közlöm a tényt a fegyőrrel. Pár nap és elhúzhatok innen. Nem is olyan sokára a drága férjem megint eheti a főztömet, amit annyira imád, hogy rögtön pizzát rendel, amint meghallja, hogy csináltam bármit is. Nem is értem miért..Szerintem a szénné égett rántottának semmi baja, legalább nem megy a hasa, vagy a túlborsozott zöldséglevesem, azzal sincs semmi baj. Az ő gyomra nem bírja.
- Tényleg sajnálatos, nem akarod meghúzni magad arra a kis idő amíg itt vagy? -
- Dehogynem, hát pont ezért csúszott meg a szappanon, ugye? – vigyorgok rá, aztán rám csukja a cellám ajtaját, egy személyes, legalább a drágaságom ennyit elintézett, hogy egyedül legyek. Ha nem intézte volna el az se baj, az őrületbe kergettem volna a társaimat. Így legalább nem kell attól tartanom, hogy nem tudok nyugodtan aludni nyolc órát. Fontos a szépítőalvás, még itt is ebben a kóterban. Nem mintha szükségem lenne annyi alvásra, viszont így nem agyalok túlságosan sokat. Elég nagy gond ugyanis a fiam, aki egyszer megkerült, aztán intett, hogy csá mentem. Meg az anyja édes kispicsáját, legalább lenne benne annyi, hogy meglátogatna, vagy látogatott volna. De nem, miatta kellett elszenvednem Pwyll büntetését is. Nem ettem meg, viszont nem hitte el nekem, minek fogyasztottam volna el az újszülött kölykömet amúgy? Nem is értem, hülye szolgálók. Alig vártam, hogy megszülessen. Az biztos, több kölyök nekem nem kell, inkább legyen macskánk.
- Hé Mia! Alszol? –
- Nem, még nem. –
- Hány nap múlva szabadulsz?
- Talán négy, miért? –
- A férjed jön érted? –
- Remélem, be kell húznom neki egyet, hazáig nem várhat. – vigyorodom el csendes magányomban. – Nyugi Cassie majd meglátogatlak, ne csinálj hülyeséget, szükségem van rád, jobb az orrod, mint az enyém, ha szaglászni kell. -