Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Bármilyen jól ismerünk valakit. Mindig okozhat számunkra meglepetést.
Ray & Cece
A
z utóbbi időben elég sok minden másképpen alakult az életemben, mint ahogyan azt szerettem volna. Ezzel tulajdonképpen nem is lenne problémám, ha Rayan velem lenne, de nincs és ez az ami igazán bosszant. Úgyhogy vasárnap lévén összeszedtem magam és bátorságot merítettem a kora reggeli napsugarak melegségéből és taxiba ülve elindultam lakásához. Beszélnünk kell és ez a beszélgetés hatással lesz a továbbiakban mindenre. Döntenie kell végre, hogy mit akar. Hiszen én már megtettem, és Őt választottam. Őt akarom magam mellett tudni az idők végezetéig, de ha Ő nem így gondolkozik akkor az ellen nem sok mindent tudok tenni, csak annyit, hogy elfogadom. Pokolian fájna, és piszkosul átverve érezném magam, de nem tehetnék semmit. De akkor legalább nem kellene ebben a bizonytalanságban tölteni a mindennapjaimat. Az iskolában amikor csak megpillantom, hevesebben kezd el verni a szívem és azok a véletlen, lopott érintések és pillantások sokszor még a lélegzetemet is elállítják. De az isten szerelmére mit kellene még tennem, hogy Ő is felmerje vállalni azt amit érzünk egymás iránt? Tudom, veszélyes és eléggé megüthetjük a bokánkat mind a ketten, de azt hiszem ez a kapcsolat megérné a kockázatot. Miután a taxi megállt a megadott címen, majd elhajtott, vettem egy nagy levegőt, kisimítottam a gyűrődést a ruhámból és elindultam. Cikáztak a fejemben a gondolatok és mikor megálltam a jól ismert lakás ajtaja előtt hirtelen rándult görcsbe a gyomrom. Lehetséges, hogy mégsem volt akkora nagy ötlet idejönni? Mi lesz, ha azt mondja, nem akarja a kapcsolatunkat és engem sem? Neeem az lehetetlen, ez az opció nem létezik, egyszerűen nem létezhet. Szóval hajrá kislány! Meg tudod tenni, hiszen ismered és szereted, úgyhogy semmi nem állhatja utatokat. Még mielőtt újra meggondolhattam volna magam, egy újabb levegővétel után bekopogtattam az ajtón és vártam, egészen addig ameddig egy kócos, kissé álmos kis srác ki nem nyitotta nekem az ajtót. Először fogalmam sem volt ki lehet az, aztán feltűnt némi hasonlóság Rayan és közte, de nem igazán voltam hajlandó ezt beismerni, úgyhogy inkább csak elővettem a tündéri, kedves és barátságos formámat és elkezdtem vele beszélgetni. - Szia, én Sofia vagyok és a Rayan Mitchell-t keresem. - mosolyogtam rá tényleg barátságosan, miközben minden apró kis rezdülését figyeltem. - Apaaaaa! Téged keresnek. - kiabált be a lakásba, majd nyitva hagyva nekem az ajtót, visszasétált a kanapéhoz mesét nézni. Egy szempillantás tört része alatt pörgött le bennem minden és futott ki a lábam alól a talaj. Gyereke van? De erről eddig miért nem mondott semmit? Vajon a kis srác tud rólam? Na és a volt felesége? Bár azt hiszem ezekre a kérdésekre én magam is tudom a választ. Az Olimposzra, mi lesz még ebből? Hazugságok és félelem, már az elején? Komolyan mint egy szappanoperában. Bármennyire is szeretem a gyerekeket, de azt hiszem tizenhét évesen még joggal mondhatom azt, hogy nem állok készen az "anyaság" minden csodájára. Még úgy sem, ha már alapból egy elég idős gyerkőc hoz minket ilyen helyzetbe. - Azt hiszem beszélnünk kellene! - közöltem röviden és tömören amikor megpillantottam a hálóból kifelé vezető ajtón kilépni. Nem szerettem volna túlcifrázni és távol álljon tőlem az is, hogy vitába szálljak vele, pont a fia előtt viszont ezek után tényleg lesz mit megvitatnunk. Az pedig már csak a hab azon a bizonyos tortán, hogy ha most nem lenne rajtam a nagyapától kapott képesség korlátozó medálom akkor már réges-régen kitört volna valamilyen természeti katasztrófa. Nem valók nekem az ilyen stresszes helyzetek, sőt ilyenek senkinek nem valóak. Egy gyerek? Most komolyan? Calla tuti ki lesz ha ezt elmesélem neki.
Szeretném azt mondani, hogy egy koránkelő típus vagyok, akit kivet az ágy magából. De nem így van, nehezen ébredek, főleg vasárnap reggel hisz köztudott a vasárnap csak egy fél nap azt meg alvással tölteni a legértelmesebb. Kivéve, ha az embernek van egy nyolc éves fia, aki hajnal nyolckor csokis palacsintát kíván reggelire kakaóval és csokisziruppal, mert miért ne. Épp borotválkozom, Beckett pedig a nappaliban nézi a meséket miközben teletömi magát csokival. Az anyja a haját tépné, ha ezt látná, azt hiszem pont ezért engedek meg annyi mindent a fiamnak, mert szeretek borsot törni a volt feleségem orra alá. - Becks, kezdj el öltözni, anya bármikor itt lehet érted. - szólok ki a fürdőből. A fiam a füle botját sem mozdítja, mondhatni ez is megszokott. - Beckett! - Jól van jól van. - motyogja és hallom, ahogy csörren a tányér mikor lerakja a konyhában a pultra. Bemegyek a szobába és elkezdek ruha után kutatni, mert semmiképpen sem fogok éppen most keltem ki az ágyból frizurát mutatni Esther előtt. Nem mintha nem ismerne. Az ajtócsengő hangosan zendül. Esther sosem a pontosságáról híres, ha most mégis előbb érkezett azt csak az én bosszantásomra teszi, mert tudja, hogy utálom, ha túl hamar elszakít a fiunktól. Beckett csak minden hétvégét tölti velem jelenleg, amin mindenképp szeretnék változtatni, de egyelőre ezzel kell beérnem. - Kinyitom! A fiam hangosan utánam kiált én pedig amikor kilépek a szobámból szó szerint kővé dermedek. Sofi az ajtóban vár én pedig fogalmam sincs mit mondjak. Sok mindent megosztottunk már egymással, rossz, sötét emlékeket, jókat és feledhetetleneket, de a fiamról még nem esett szó. Mondhatnám, hogy vártam a megfelelő pillanatot, de azt valahogy sosem éreztem elérkezettnek. Végül is mit mondhatnék? Szia drágám, van egy fiam, hát nem nagyszerű? - Gyere beljebb. Belépek a nappaliba és kikapcsolom a tévét, Becks felháborodottan pattan fel a kanapéról. - De hát néztem! - Azt mondtam irány felöltözni fiam, nyomás. - Megint kihagysz a felnőttes dolgokból. - durcázik be és bevágtat a szobájába. Amikor meghallom az ajtaja becsapódását egy nagyot sóhajtok. Még humorosnak is találnám a fiam kirohanását, ha nem lenne a helyzetem így is véresen komoly. Beletúrok a hajamba és lehuppanok a kanapéra. A gondolataim össze-vissza cikáznak. - Van egy nyolc éves fiam. - bököm ki. Azt mondják jobb a sebtapaszt gyorsan letépni. Bár abból, hogy a gyerek apának szólított már mindent megértett. - Nem így akartam elmondani, egyáltalán nem így terveztem. Ömlenének még belőlem a szavak, de fogalmam sincs mennyivel rontanának a helyzeten. Ránézek Sofira, tudom, hogy nagy hibát követtem el, de ha ez lesz az oka, hogy elveszítem abba biztos belebolondulok. - Csak mondj valamit, bármit.
Bármilyen jól ismerünk valakit. Mindig okozhat számunkra meglepetést.
Ray & Cece
O
lyan volt az egész jelenet, mintha egy olcsó költségvetésű sorozatból származna, de jelenleg ez az életem volt. Forgott velem az egész világ és cikáztak a fejemben a gondolatok. Leperegtek a szemem előtt azok a pillanatok amiket ebben a parányi kis lakásban együtt töltöttünk és így csak még inkább átverve éreztem magam. Csalódott voltam és feldúlt amiért még csak említést sem tett a kisfiáról aki szemmel láthatóan ismerősen mozgott a lakásban, így vélhetően nem először van itt. De én vagyok a hülye, hiszen tudnom kellett volna, vagy legalábbis sejteni. Azt tudtam, hogy volt egy komoly kapcsolata amiből éppen egy elég csúfos válás van kialakulóban, de erre még csak nem is gondoltam, soha. Ahogy beléptem az ajtón és becsuktam azt magam mögött, egy egészen furcsa érzés kerített hatalmába. Ismerős, és boldog emlékekkel teli hely volt ez számomra, most mégis olyan hidegnek és kopárnak éreztem, mintha nem is ismernék itt semmit és senkit igazán. Figyeltem ahogy a két fiú összekap és akaratlanul is mosolyra húzódott az ajkam amikor végül a fia ugyan olyan durcás képet vágva viharzott ki a nappaliból, mint amilyen képet az apukája is szokott néha vágni. Tény, hogy rengeteg hasonlóság van közöttük és más szituációban még azt is mondanám, hogy szerencsés a kis fickó, de most erre nem vagyok kész. - Igen, azt vettem észre. - vetettem oda kissé csalódottan. Piszok mód dühös voltam amiért nem bízott meg bennem annyira, hogy ezt a kis részletet megossza velem. Szeretem és ezt Ő is nagyon jól tudja. Viszont ha hazudozik és titkolózik akkor nem fogok tudni megbízni benne és egy kapcsolat bizalom nélkül mit sem ér. De én beszélek? Az elején én sem mondtam meg neki, hogy még igazából kiskorú vagyok és azt sem, hogy az ügyvéd aki a válását intézi az tulajdonképpen az apám. Úgyhogy miután ezeket végigpörgettem magamban egy kicsit lecsillapodtak a bennem tomboló érzelmek és viszonylag nyugodtan végig tudtam hallgatni. - Miért nem mondtad el? Ennyire nem bíztál meg bennem? Vagy csak távol akartad tőlem tartani? - zúdítottam rá a kérdéseimet, miközben letettem a kis táskámat a konyhapultra, majd leültem mellé. Csalódott voltam és bosszús, de ennek ellenére olyan szerelmes, mint eddig még soha. Szerettem Őt minden hibájával és döntésével együtt még akkor is ha néhány azokkal totálisan ki tud akasztani. - De azt tudod ugye, hogy ezek után nem lehet több ilyen kis "Nem említettem volna még?" titkod. SZóval ha van még valami akkor azt most mond. - néztem rá megdorgálón, miközben odanyúltam a hozzám közelebb lévő kezéhez és összekulcsoltam az ujjainkat, hogy lássa nincs akkora baj, mint amilyennek először tűnt.
Már fogalmam sincs miért titkoltam el Beckett létezését. Ez sem a fiammal, sem Sofival nem volt tisztességes. Talán féltem, Ő annyival fiatalabb nálam, annyival függetlenebb, gondtalanabb, talán tartottam attól, hogy a fiam lesz az, aki akaratlan, de éket vet majd közénk. - Nincs okom távol tartani tőled, kedvelnétek egymást, sőt, ha akarnád kedvelhetnéd is, részemről rendben van. Egyszerűen csak azt hiszem, tartottam attól, hogy ez neked már sok volna. Még nekem is az lenne. Egy gyerek nem egy olyan dolog, amit vissza lehet vonni, félre lehet állítani. Nem is tenném ezt meg soha a fiammal. Az egyik legfontosabb személy az életemben amióta csak megjelent az a két csík a terhességi teszten. De Sofi is épp olyan fontos, és ha választanom kellene köztük, akkor nem tudnék. Leül mellém, megérzem bőrének édes illatát, ami átüt a parfümén. Ha most azt mondja ennyi volt, vége, az biztos, hogy beleőrülök. Sem morálisan sem semmilyen módon nem helyes hogy kapcsolatot tartunk fenn, de ha vissza kellene csinálni képtelen lennék rá. - Nincs más titkom, semmi sem, esküszöm. Úgy érzem a hazugság hamarosan az eget is a fejemre hajítsa majd, de nem fogok előállni a képességeimmel, azzal pedig főleg nem, hogy a legtöbbje róla szól valamilyen módon. Csak arra tudok gondolni, hogy ez nem más, mint érzelmek által befolyásolt illúzió. Elmosolyodom és apró, de gyors csókot nyomok az ajkaira. - Apa! Anya telefonált, azt mondta mindjárt itt lesz értem. Becks úgy kiabál mintha a szobája nem öt méternyire lenne tőlünk. Esther közeledtével a hangulatom is megváltozik. Mióta csak külön váltak az útjaink a kapcsolatunk egyre rosszabb és ezt már legtöbbször Beckett előtt sem titkoljuk. - Ha felöltöztél és fogat mostál, légyszíves gyere ide ki egy perc erejéig. Rápillantok Sofira és megsimogatom a kezét, ami az enyémben pihen. Mielőtt betoppanna a volt feleségem és hatalmas patáliát csapna amivel felkavarná a kapcsolatunk így is fodrozódó felszínét, legalább a fiam és a szívemnek kedves lány ismerkedjenek össze. A fiam megáll előttünk és hol rám, hol Sofira néz, majd szeme megpihen összekulcsolt kezeinken. - Te vagy apa barátnője? Egyenes kérdés, ezt szeretem a fiamban, nem teketóriázik. Azt hiszem egy ideje már tudta, hogy az anyja és Én nem jövünk újra össze. Azt hittem ez majd jobban megviseli, de jelét sem adja annak, hogy ez felkavarná. De mindenki máshogy dolgozza fel a szülei válását. a miénk pedig különösen nem egy barátságos elválás. - Sofi valóban a barátnőm, szeretném, ha bemutatkoznál. Beckett nagy komolyan kinyújtja a kezét Sofi elé. - Beckett Andrew Mitchell vagyok, örülök a találkozásnak. elmosolyodom. Egyértelműen rám ütött a gyerek, ha abba a korba ér annyi nő fog a nyomában loholni, hogy megszámolni sem lesz képes mindet.
Bármilyen jól ismerünk valakit. Mindig okozhat számunkra meglepetést.
Ray & Cece
E
gy jó pár évvel fiatalabb vagyok nála ez tény. Meg az is tény, hogy ha kiderülne a kettőnk kapcsolata abból iszonyat nagy botrány kerekedhetne. De mindezek ellenére én akkor is bízom a kettőnk jövőjében. Még úgy is ha időnként fel-fel bukkan egy egy kisebb-nagyobb bukkanó, mint most is. Bár egy ekkora fiú nagyságú bukkanóra életemben nem gondoltam volna. Pedig igazság szerint gondolhattam volna, mivel Rayan eleve egy olyan pasi aki után minden nő és lány csorgathatja a nyálát és amúgy is volt már házas, méghozzá nem is rövid ideig. Úgyhogy simán beleférhetett volna az elképzeléseimbe vele kapcsolatban, de valahogy nem volt szem előtt és éppen ezért kizártam ezt az eshetőséget. - Olyan buta vagy. Miért lenne sok? Ő a fiad, az életed része és éppen ezért most már az enyém is. Soha nem kérném tőled, hogy válassz közte vagy köztem. Nem lenne tisztességes egyikőtökkel szemben sem. És hidd el nekem, ha valami már sok lesz nekem arról tudni fogsz. - mosolyogtam rá kedvesen. Ekkora butaságot nem is értem hogyan gondolhatott. Tudja nagyon jól, hogy szeretem és nem érdekel semmi és senki aki ellenünk van. Akkor miért pont az ő vére lenne az ami kettőnk közé áll. Hihetetlen, hogy egyáltalán ilyen megfordult a fejében. Olyan okos, de néha akkora butaságokat tud a fejébe venni, hogy hihetetlen. - Remélem is. - mondtam mosolyogva. Ahogy rám mosolygott, szinte minden problémám és gondom tovaszállt. Egy szempillantás alatt tűnt el minden rossz és ahogy rám pillantott ugyan olyan boldogság járta át az egész testem, mint minden alkalommal amikor együtt vagyunk. A gyomromban ott repkedett vagy egy trilliónyi pillangó és a szívem is egyre hevesebben vert. Pont úgy mint egy kalitkába zárt rabmadár ami arra készül, hogy kitörje a kalitka ajtaját és szerelmesen, boldogan repkedjen az imádott szerelmével. A csókja pedig amennyire gyors és rövid volt épp annyira édes és vágyakozó. De a meghitt kis pillanatunk amilyen gyorsan életre kelt, ugyan olyan gyorsan tova is szállt a gyerkőc hangjának hallatán. Így aztán vonakodva, de elváltak egymástól az ajkaink és újra "visszatértünk" a földre. Ezek szerint akkor ma még a volt feleségével is összefutok? Hát ez igazán fenomenális lenne. Viszont jobb lesz, ha ezt a találkozót most elnapoljuk, legalábbis addig ameddig meg nincs minden a válás körül, nehogy ebből bármi baj legyen. Végtére is egy sebzett nő elég sok csúnyaságra képes. A kis srác nem jelent bajt, hiszen benne még nem tudatosult igazán, hogy mi is a helyzet és az sem, hogy mennyivel is lehetek fiatalabb a papájától. De az anyja az már egészen más tészta lenne. Ő már eléggé nagy cirkuszt tudna produkálni. Mikor Ray arra kéri a fiát, hogy jöjjön ki hozzánk, egy pillanatig furcsán néztem rá, de aztán rájöttem miben is settenkedik. Ezek szerint ezzel hivatalos lesz a dolog? Végül is erre vágytam annyira, nem? Mindezek ellenére mégis tartok egy picit attól, hogy milyen lesz a fogadtatás, ha kiderül ki is vagyok valójában. De majd kiderül, nem? Elsőre biztos furi lesz, de majd csak megbarátkozunk a gondolattal mindannyian. Amikor megállt előttünk és fürkésző tekintete minket pásztázott, tudtam, hogy hamar rá fog jönni mi is a szituáció. Már ránézésre megmondható, hogy okos gyerek, pont mint az apja. Úgyhogy én már meg sem lepődtem a kérdésén, csak mosolyogtam, miközben az én tekintetem is az apukájával összekulcsolt kezünkre vándorolt. - Nagyon örülök a találkozásnak Beckett. Engem pedig Sofia Camille Chamberlain-nek hívnak. De szólíts csak nyugodtan Cece-nek. - ráztam kezet a vele. Iszonyat aranyos és udvarias kölyök. Csak tudnám, mit örökölt az anyjától, mert, hogy ezt se tőle azt lemerném fogadni. Mindenesetre remélem jól kijövünk majd és legalább emiatt nem kell az apukájának aggódnia. - Na és mond csak, azt a rengeteg csokit mind te faltad fel egyedül? - intettem a konyhapult felé ahol ott díszelgett a reggeli maradéka és a alkotóeleme. Azt hiszem ezek után, ha Ő is ilyen csoki evő mint én is akkor Ray összes vagyona arra fog elmenni, hogy ellásson bennünket csokoládéval.
Lehetnék én ezer éves is, akkor is képes volnék olyan döntéseket hozni, amiket később megbánok. - Rendben, lehet jobb lett volna ezt már az elején letisztázni, de voltak kétségeim, megértheted. Nekem a fiam az egyik legfontosabb az életemben és pont egy válás közepén állok. Nem akartalak még téged is elveszíteni. Talán az őszinteség nem mindig a legcélravezetőbb, de nincs több titok. Azt hiszem ez csak úgy működhet, ha nem rejtünk el semmit, aminek lehet köze a kapcsolatunkhoz. Az életünk különböző pályán mozog, épp elég nehéz összecsiszolni a kettőt így is, nemhogy még titkokkal is fűszerezzük. A volt feleségem, vagyis remélhetőleg nem sokára teljesen tőlem független exem sosem volt egy szuper édesanya, szereti Beckett-et, ez kétségtelen, de sosem volt igazán Beckett számára a legideálisabb anya típus. Ebből kiindulva talán épp ezért sem szóltam Sofinak róla, Becks-et kímélni akarom a csalódások legtöbbjétől, talán ez az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetek. Szívesen nyújtottam volna még a csókot, de a fiam a legideálisabb pillanatot választotta ahhoz, hogy ezt félbeszakítsa. Udvarias bemutatkozása mosolyt csalt az arcomra, mikor megkezdte az iskolát akkor tanultuk ezt meg és azóta is rendre alkalmazza, amitől olvadoznak a nők. - Cece, ez tetszik. Én legtöbbször Becks vagyok. - jegyzi meg Becks. Udvarias kézrázásukat követően felragyog a fiam arca. Odarohan a konyhapulthoz és felemeli a csokikrémes tálat és előszed egy másik kiskanalat a tányérban levő mellett majd visszaszalad hozzánk. - Kérsz te is? Imádooom a csokiit! Az egyetlen, amivel sikerült elkapatnom a gyereket, az a csokoládé. Ezzel bármire rátudtam venni, ha hisztizett a boltban akkor kapott csokit és csend volt. Fürdésnél beimádkozni a kádba majd kiszedni onnan, ezt mind csokival oldottam meg. Esther néha rajtakapott és parázs veszekedések alakultak ki a gyerek elkényeztetése ellen és mellette érvekkel. Duda hangjára figyelek fel. - Becks, nyomás a táskádért, itt van anya. És fiam, egy szót se a mai napról. - Tudom, különben beköpsz anyunak, hogy csokit ettem reggelire. Bólintottam, Becks pedig elrohant a táskájáért. Talán gyerekes megoldás zsarolni a fiamat, de ha ez kell ahhoz, hogy Sofiról ne kotyorásszon el semmit, akkor megteszem. Férfias egyezkedés. Kirohant táskástól a szobából és szaladt is az ajtóhoz majd hirtelen megállt, visszaszaladt és megölelt majd Sofit is, ami még engem is meglepett. - Csinos vagy. - bókolt. Elmosolyodtam, már majdnem elnevettem magam, de sikerült visszafognom. - Mindjárt jövök. Szavaimat Sofihoz intéztem majd Beckettel kimentünk a türelmetlenül várakozó Esterhez. Hamar akartam szabadulni, de kétségtelenül a volt feleségem nem így tervezte. Rendesen megszorongatott, kifaggatott és miután sikerült leráznom úgy éreztem magam, mint egy üres zsák. A házasságunk nem csoda, hogy kútba esett, annyira, de annyira nm vagyunk egyformák. Ahogy becsukódott mögöttem a bejárati ajtó szembe fordultam Sofival, mást nem is tudnék elképzelni, mint hogy most a karomban érezzem. - Gyere ide. - mormoltam vágyakozva.
Bármilyen jól ismerünk valakit. Mindig okozhat számunkra meglepetést.
Ray & Cece
E
zt mind megértem, és éppen ezért nem akadtam ki annyira. Viszont nincs több titkok. Oké? - néztem rá komolyan, de mégis csupa kedvességgel. Tény és való, hogy egy pillanatra meglepett amikor kiderül, hogy van egy fia és nem is olyan pici fia. De azt hiszem egészen könnyen túl tudom majd tenni magam a dolgon, hiszen kiállunk egymás mellett akkor mindent túl tudunk élni. A nagyim is mindig azt mondja, hogy ha valamiért érdemes harcolni, akkor az a szerelem. A nagyapa és a közte lévő kapocs is csak azért szakadt meg, mert nem tudhatta meg a titkot. De minket ez a veszély nem fenyeget, hiszen mind a ketten félistenek vagyunk, így nincs mit titkolnunk. Legalábbis egymás előtt nincs, de a külvilág az egy egészen más kérdés. Jelenleg pedig még Beckett is a külvilághoz tartozik. Nem tudom mennyit fog felfogni ebből ami itt történik és abból, hogy én vagyok az apukájának a barátnője, de mindenesetre reménykedem benne, hogy addig ameddig a válás le nem zajlik, addig nem mondja el senkinek. Mert ha mégis akkor abból nagyobb baj lehet, mint azt valaha is gondolná. Mindenesetre ráérünk majd akkor aggódni, ha már meg van a baj, előtte fölösleges pánikba esni. Kedvesen mosolyogva fogadtam az bemutatkozását és tulajdonképpen így is éreztem magam. Az előbbi aggodalmam és dühöm már teljesen tovaszállt, már jó érzem magam és legfőképpen nyugodtnak. Annyira volt szükségem, hogy Rayan karjaiban legyek és érezhessem azt a szerelmet ami sugárzik belőle. - Én is igazán szeretem. Képzeld a legjobb barátnőm kezdett el így hívni, aztán végül rám ragadt. De a te nevednek is igazán jó a csengése. Olyan felnőttes. - mondtam barátkozón. Emlékszem, hogy annak idején amikor még én voltam ilyen pici, akkor mindig azzal nyaggattam apát, hogy szeretnék már felnőtt lenni. Most visszagondolva lehet, hogy butaság volt ennyire hamar azt kívánni, hogy felnőjek. De akkoriban még nem tudtam, hogy mekkora mennyiségű felelősséggel jár az, ha valaki mögött nem állnak ott minden pillanatban óvón, féltve a szülei. De ez amolyan "gyerek betegség", mert olyankor hajlamosak azt gondolni, hogy a felnőtteknek mindent szabad. A szemmel folyamatosan követtem ahogy Becks elszaladt és csörömpölt egy pár pillanatig a konyhában, majd visszatért a maszatos tányérral amin még mindig ott díszeleg egy kisebb adag abból a töménytelen csokibombából amit reggelire evett. Viszont arra nem számítottam, hogy ennyire nyitott lesz felém és ilyen könnyen összebarátkozunk. Csak aztán nehogy rosszul alakuljanak a dolgok, mert azt nehezen kezelném ezután a szuper kezdet után. - Miért is ne. - vettem el a felém nyújtott kanalat mosolyogva, majd közelebb hajoltam hozzá és odasúgtam neki. - Elárulok egy titkot. Én is imádom a csokit. - kacsintottam rá játékosan, majd gyorsan el is tüntettem a számban az addigra felkanalazott csokoládét. Vidáman majszoltuk a kis csokoládénkat, miközben mindenféle jelentéktelen kis témákról beszélgettünk. Kezdtem azt érezni, hogy akármennyire is fiatal vagyok jelen pillanatban, nekem már sikerült megtalálnom a családomat. Ott vagyok és azokkal akikkel lennem kell. De persze mint minden idilli pillanatot, ezt is sikerült megzavarni valaminek. Jelen esetben Rayan exének érkezését jelző dudaszónak. Az egész idilli pillanat egy másodperc alatt vált porrá, ahogy Becks elrohant a táskájáért. Tudtam, hogy a dudaszó azt jelenti nem fog feljönni a fiáért, ami egy kisebb megkönnyebbülést eredményezett a számomra. Nem azért mert félnék szembenézni vele, hanem azért mert az rossz hatással lenne az ügyre, amit mostantól én is személyes ügyemnek tekintek. Megkedveltem Beckettet és azt szeretném ha a továbbiakban Ő is komolyan az életem része lenne. Amit azt hiszem Ő is szeretne, hiszen búcsúzás gyanánt hozzám is odaszaladt és megölelt. ami igazán mélyről jövő melegséggel töltötte el a lelkemet. - Ez igazán kedves tőled. - válaszoltam kedvesen, miközben játékosan pukedliztem egyet. - Persze, menj csak. - mondtam megértőn, majd amikor kiléptek az ajtón odasétáltam az ablakhoz és onnan kukucskáltam. Először nem láttam túl sok mindent, de amikor a srácok leértek, hirtelen kipattant az autóból egy előkelő külsővel rendelkező, viszonylag alacsony, szőke nő. Aki már az első pillanatban látszott, hogy az én totális ellentétem. Így első ránézésre nem tudtam volna megmondani, hogy mivel is foglalkozik, de a külseje és megjelenése alapján azt mondanám, hogy valami olyan területen ami az üzleti élettel kapcsolatos. Persze ez nem feltétlenül igaz, viszont az innen fentről is nagyon jól látszik, hogy a fia és közte nincs meg a kellő összhang. Nyilván szeretik egymást, de nem úgy ahogyan azt egy anya-fia párosnak kellene. A gesztusaik és a viselkedésük alapján Beckett inkább ragaszkodik az apjához, aki ezt pontosan érzi és tudja. A hosszas beszélgetés és a fiától való rövid búcsúzkodás után végül csak elindult Beckett és az anyukája hazafelé. Rayan pedig visszafelé hozzám. Amikor belépett az ajtón én még mindig az ablaknál ácsorogtam és csak néztem a csendes kis utca feltűnően nagy forgalmát. Minden bizonnyal valahol egy lezárás vagy egy baleset miatt erre kellett kerülnie az embereknek, ami felettébb idegesítő tud lenni, ha siet az ember és még egy ilyen "akcióba" is beleszalad. Viszont abban a pillanatban ahogy bezárult a háta mögött az ajtó, már el is indultam a karjaiba. Annyira régóta vágytam már rá, hogy tényleg kettesben lehessünk és csak Ő meg én legyünk a világon. - Hát, nem pont így terveztem ezt a reggelt. - motyogtam a mellkasának dőlve, majd felemeltem a fejem és egy gyengéd puszit nyomtam a szájára.
Mikor a volt feleségem közölte velem, hogy terhes, madarat lehetett volna fogatni velem. Azt hittem, hogy minden sínen van, hogy elfelejthetem azt, hogy félistennek születtem, hogy a nyakamba szakadt ennek a terhe. Úgy gondoltam még a házasságom is megmenthető hiszen régóta vágytunk gyerekre. De még Beckett sem volt képes megmenteni egy teljesen kihűlt házasságot. Esther és Én nem illettünk sohasem össze, néha az ellentétek ugyan vonzzák egymást, de nem a mi esetünkben. Most úgy hiszem lehetek még boldog, ha a válás végre lezárul, Cece továbbra is velem kíván maradni és Beckett nem szenvedi majd meg az anyja és az én csatározásomat. - Oké. - felem elmosolyodva. Nem akarok több titkot, hazugságot, már belátom, hogy minden csak a kapcsolatunk beteljesedését hátráltatta. Bíztam abban, hogyha egyszer sor kerül Becks és Cece találkozására, akkor majd minden zökkenőmentesen alakul majd. A fiam könnyen barátkozik és úgy neveltük Estherrel, hogy udvarias legyen és kedves, ami minden ellenére, de sikerült, mert remek gyerek lett. Becks kihúzza magát a neve dicséretére és arra, hogy Cece felnőttesnek említette, bár csak nyolc éves, de minden áron felnőtt szeretne lenni. Egyszer még meg is kérdeztem tőle, hogy miért, a válasz roppant kielégítő és egyszerű volt: Csak. - Hallod apa, felnőttes a nevem, most már fent lehetek este kilencig. - Álmodban kis haver. Nevetve borzolom össze a hozzám hasonló barna frizuráját mire ellöki a kezem és kikéri magának ezt a bánásmódot. Nézem ahogy ketten csokit majszolnak és esküszöm ez az egyik legszebb pillanatom egy jó ideje, a fiam és a választottam együtt csokit majszolnak, nevetnek. Egyedül a volt feleségem érkezése az, ami kettétöri az idillt. Olyan gyorsan amennyire lehetséges lerázom Esthert, de bánom, hogy ezzel a fiammal töltött hétvége is a végére ért és most ismét öt nap áll előttem addig, amíg ismét láthatom. A lakásba visszaérve Cece látványa ahogyan az otthonomban egy tál csokival a kezében üldögél, eltörli a fiam hiánya miatti rossz érzést. Ahogy a karjaim körülötte összezárulnak máris úgy érzem haza érkeztem. - Elhiheted, hogy én sem, a kockás nadrág van rajtam, rémes. - pöckölöm meg az orrát hogy aztán adjak a homlokára egy puszit. - Szerintem nagyon jól sikerült, Becks imád téged. Nem kis büszkeséggel mondom ezt, reménykedtem ebben, de most hogy túl is vagyunk rajta, már megkönnyebbüléssel és nagy büszkeséggel gondolok vissza rá. Lehet, hogy Esther pokollá akarja tenni az életemet, de addig képtelen erre, amíg a fiam és Cece az életem része. - Örülök, hogy most itt vagy, szükségem van rád. - csókolok bele a nyakába, puha bőrének érintése az ajkamon, illata, mind megnyugtat. Nem gondoltam volna, hogy lehetek még szerelmes, úgy gondoltam túl értékelik ezt az érzést, de most én is inkább azok táborába tartozom, akik képesek hinni a szerelemben, legyen ez bármennyire is nyálas kijelentés.
Bármilyen jól ismerünk valakit. Mindig okozhat számunkra meglepetést.
Ray & Cece
N
a és most, hogy ezt tisztáztuk, hol a "Szia szívem, de jó, hogy végre itt vagy" csókom? - mosolyogtam rá szerelmesen és boldogan. Szeretjük egymást és ezen semmi nem változtathat még akkor sem, ha az emberek törvényei ezt nem tartják megengedettnek. Nem azt mondom, hogy mindezek felett állunk, csupán azt, hogy rajta, a fián és a családjainkon kívül nem érdekel senki más véleménye. A játékos cukkolás és nevetgélés olyan érzéseket vált ki belőlem amikről fogalmam sem volt és amelyekről korábban még csak nem is sejtettem, hogy léteznek bennem. Úgy éreztem, hogy mi így hárman vagyunk egy család. Egy boldog család amire és akire mindenkinek szüksége lenne - Legközelebb elviszlek a kedvenc cukrászdámba, ahol isteni finom csokis édességeket készítenek. Persze csak ha a papád megengedi. - mondtam mosolyogva, majd az említett személyre pillantottunk és szomorú, kivert kiskutya tekintettel néztük őt. - Olyan lökött vagy. - csóválom meg a fejem, mosolyogva. Néha annyira könnyed és játékos tud lenni minden együtt töltött pillanat, máskor pedig mintha a világegyetem fogna össze ellenünk. De jelenleg azt érzem, hogy a lehető legjobb úton járunk afelé, hogy végre tényleg boldogok és egyek legyünk. - Iszonyat aranyos kis srác. Szóval ha nem vigyázol akkor lecseréllek rá. - nevettem, majd játékosan még a nyelvem is kinyújtottam. Eszembe sem jutna komolyan ilyen dolog, hiszen Rayan számomra az igazi és amúgy is. soha nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar rátalálok majd arra akivel képes lennék az egész, jó hosszú életemet leélni. Aztán megjelent Ő és minden olyan volt mint egy jól irányzott villámcsapás, azóta pedig tényleg olyan mintha a fellegekben járnék. - Annyira hiányoztál. - Pillantottam fel az arcába, majd lassan odahajoltam az ajkaihoz és gyengéden csókolni kezdtem. Az egész csókunk olyan volt, mint az olvadt magma. Forró, tüzes és ami az útjába kerül azt mindent elsöpör. Vágytam rá mindennél jobban. Érezni akartam a közelségét, a csókjait, a leheletének édes cirógatását a bőrömön, az érintésének bizsergő nyomait a testemen és azt is ahogyan a hangjának kedves búgására reagálok.
Elnevetem magam, természetesen illendően köszöntöm, ahogyan megérdemli. Ugyan nem számítottam rá a hétvégén, pont azért, mert tudtam, hogy a fiam itt lesz és szerettem volna elkerülni a kínos találkozást. Ami így innen nézve már hülyeségnek tűnik. Sofia remekül fogadta a fiam létezését és ennél nem is lehetnék boldogabb. Becks és Sofi a két legfontosabb ember az életemben. Egyedül az exnejem az akadálya annak, hogy felhőtlenül élvezhessük egymás társaságát. Ha megtudja, hogy Sofi mennyi idős, nem mellesleg azt, hogy egy diákom még ha nem is közvetetten, akkor minden követ megmozgat majd, hogy Beckett csak felügyelet mellett lehessen velem. - Azt hiszem ezt megtudom érteni, remek kis kölyök és pár év múlva szédíteni fogja a csajokat, nem érzem magam biztonságban. - nevetem el magam könnyeden. Én is hasonló voltam fiatal koromban, nagy dumám volt és szinte sosem tartottam vissza a véleményem, iszonyat rossz gyerek voltam aztán pedig jött a kamasz korom és bomlottak utánam a lányok. Becks szerencsére nem örökölte az anyja rossz természetét, bár még csak nyolc éves, ez még kiforróban van. Talán a házasságom sosem állt erős pilléreken, de az apaságban nem ismerek tréfát, Beckett megkap mindent, amire szüksége lehet. - Te is nagyon hiányoztál nekem. Imádattal nézek rá, Ő a leggyönyörűbb teremtés a világon, olyan kincs, amit nézni is kiváltság. A csók olyan könnyed, légies és édes,sosem gondoltam volna, hogy egy csókba bele lehet sűríteni minden érzelmet. Sofi mellett egy igazi romantikus papucs vagyok és egyáltalán nem bánom ezt. - Szeretlek, ugye tudod? Történjen bármi, ebben az egyben sose kételkedj. Talán sosem lesz elég könnyű a számunkra, sem amiatt az átok miatt ami súlyt engem drága atyám által, sem a korkülönbség okán, de az érzéseken ez nem fog változtatni. - Szeretném, ha velem lennél a válóperes tárgyaláson. Talán őrültség, hogy az exfeleségem és Ő egy zárt térben együtt legyenek, de örülnék annak, ha ott lenne a közelemben akárhogy is alakul a dolog. Mert van esély rá, hogy mocskosul pórul járok és tartásdíj mellett még megállapítják a ház és minden vagyontárgyam átruházását is rá. Láttam már erre példát és csak remélhetem, hogy ennyivel megúszom. Más nem érdekel, a tárgyak pótolhatóak, a ház cserélhető, de ha a fiamat is elveszik tőlem, abba belepusztulok. - Sokat jelentene, ha mellettem lennél, mikor végre kimondják a válást, mert onnantól a mi közös életünk kezdődik. Elmosolyodom, jól esik kimondani, hogy közös élet, még ha sosem lesz talán zökkenőmentes. Megsimítom az arcát, majd az egyik sötét hajtincsével kezdek játszadozni. Egy pillanatra bevillan egy kép, hogy itt ülünk a kanapén, jó pár évvel később, Beckett a tévét nézi, Sofi pedig a karjaimban pihen, keze domborodó pocakját simogatja. Ez a jövőkép tetszik. Nagyon tetszik. De ne szaladjunk ennyire előre, még addig rengeteg idő van, rengeteg akadály és bukkanó. Megcsókolom a füle alatti puha és érzékeny bőrt majd lassan rádöntöm a kanapéra és fölötte megtámaszkodom. - Mondtam már mennyire gyönyörű vagy? - nyomatékosítom egy csókkal.
Bármilyen jól ismerünk valakit. Mindig okozhat számunkra meglepetést.
Ray & Cece
H
át a helyedben én sem érezném magam biztonságban. - nevettem én is vele. Mind a ketten tudjuk, hogy mennyire oda vagyok érte, és azt is, hogy az életem árán is kiállnék a kapcsolatunk mellett. Úgyhogy ez az egész nem más egy kis szurkálódáson és cukkoláson kívül. Becks egy igazán tündéri gyerek legalábbis amennyire megtudom ítélni egy ilyen rövid találkozás alapján. Mindenesetre remélem, hogy nyílik még több alkalmam arra, hogy találkozzunk és elmélyítsük a kapcsolatunkat. Én személy szerint nagyon örülnék neki, hogy létezik és itt van Rayan számára, még akkor is ha egy kicsit ijesztő abba belegondolni, hogy ilyen fiatalon már pót mamája legyek majd egy ilyen nagy srácnak, mint Ő. - Reménykedtem benne, hogy valami hasonlót fogok hallani. - mondtam mosolyogva, majd átadtam magam az érzéseimnek. Soha nem gondoltam folna, hogy egyszer majd ennyire szerelmes tudok lenni és ennyire bele tudok majd feledkezni másvalaki közelségébe, ölelő karjaiba, szeretetébe. Nyilvánvalóan nem Rayan az első férfi az életemben, de Ő az akiért képes vagyok mindent feláldozni. Tudom, nevetségesen hanngzik ez egy ennyire fiatal valakitől, mint én, de akkor is ezt érzem. Az érzéseinek pedig nem szabhat gátat az ember, mert annak előbb vagy utóbb nagyon rossz vége lehet. - Tudom, de olyan jólesik hallani. - felelm mosolyogva, majd nyomok egy gyors, szerelmes puszit az ajkaira.Belül olyan vagyok mint egy boldog kislány aki az imént kapta meg a világot jelentő ajándékát. Legszívesebben ugrabugrálnék és világgá kiáltanám, hogy szeret és én is szeretem Őt. De a következő mondata egy pillanat alatt visszaránt a valóságba. - Szeretlek Rayan, ezt tudod jól. De nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Imádom a gondolatot, hogy nemsokára nem fogja a feleséged, minden lépésedet árgús szemekkel figyelni és végre együtt lehetünk, mármint tényleg együtt, de nem hiszem, hogy ha ott lennék a tárgyaláson akkor az jót tenne. Már csak azért is nem, mert mi van akkor ha Beckett meglát és akaratlanulis is de lebuktat minket? Akkor azt még ellened fordíthatják. - hadarom el gyorsan az érveimet amelyeket szerintem hamarosan Ő is megért majd. Ismerem és tudom, hogy szüksége lenne rám, de félek, hogy csak rontanék a helyzeten. Azt azonban megígérhetem, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy kimondják, hogy szabad, az egész hátralévő életét együtt töltheti velem, mert onnantól nem fog szabadulni tőlem. Megalapítjuk a saját kis családunkat a boldog, közös életünket.Lehellete a bőrömet csiklandozza, majd az a gyengéd csók és minden érintése olyan hatással van rám ami egyre csak felkorbácsolják az iránt érzett vágyakozásomat. Vágytam rá, szerettem volna ölelni, csókolni és éreznni a szerelmét. Azt akartam, hogy legalább annyira akarjon amenynire én vágyom rá, a közelségére, a testére. - Ühmm... - motyogtam bele izgatottan a csókunkba, miközben gyakorlott mozdulatokkal próbáltam Őt megfosztani a felsőjétől.
A fiam sok mindenben rám hasonlít, a szíve a helyén van, vagány kis kölyök és tudja, hogy csavarja maga köré a nőket. Az anyja kisebb korában szinte úgy ugrált, ahogy Becks füttyentett, teljesen a rabjává vált. Persze 8 év alatt sikerült rájönnie, hogy trükközik a fia. Bár reményeim szerint Becks többre viszi, mint én, elvált férfi vagyok, tanárként dolgozom és a volt feleségem úgy fest a gatyát is lefogja perelni a seggemről. Azért ennél többet kívánok a fiam számára. Nem mindig voltam jó apja, bár igyekeztem, de azt hiszem nem teljesítettem túl jól. Most, hogy már idősebb, kissé közelebb sikerült kerülnünk egymáshoz. Most, hogy megismerkedett a jobbik felemmel, reménykedem abban, hogy Sofiaval jó kapcsolatot ápol majd, mert mindketten fontosak nekem. Nem is lehetne rosszabb annál, mint hogy a nő, akit szeretek és a tulajdon fiam utálják egymást. - Igyekszem a kedvedben járni - vigyorgok kajánul. Persze az igazság az, hogy valójában tényleg borzalmasan hiányzott. Amikor nincs mellettem van egy üresség érzetem, ilyet pedig nagyon régen nem tapasztaltam már. Teljesen a rabjává tett és ez egyszerre rémiszt meg és tölt el elégedettséggel. A gyors puszit egy csókká mélyítem el és élvezem ahogy teljesen a hatásom alá kerül. Már igazán örülnék annak, ha nem kellene rejtegetnem tovább, mit is érzek valójában. Azonban ez már nem csak a munkámba kerülhet, de ha a feleségem tudtára jut semmim sem marad, erről gondoskodna. Márpedig Sofiának a csillagokat is lehoznám, ha arra kérne. Az nem lehet, hogy ne tudjak nyújtani neki egy bizonyos alapokra helyezett biztonságot. - Rohadtul dühítő, hogy ennyire a markában tart - fakadok ki. - Elegem van már abból hogy árnyéka vagyok önmagamnak. Minden lépésemet figyeli és a legkisebb bukásra is ugrik, mint cápa a véres húsra. El sem hiszem, hogy valaha szerettem... - sóhajtok idegesen és roppantul csalódottan. -Ha nem lenne Beckett a képben, akkor már feladtam volna és azt mondtam volna, vigyen amit akar csak szálljon le rólam. Így azonban muszáj küzdenem, a fiamat nem adhatom. Remélem meg fogod ezt érten akkor is, amikor a dolgok kiéleződnek. A tárgyalás rohamosan közeledik. Minden érzékem megfeszül, a bennem tomboló erő nyughatatlanul a tudtomra adja a létezését. Nem tudom elnyomni magamban, de a vágy, amit Sofia iránt érzek segít csillapítani. A teste teljesen passzol az enyémhez, finom vonásai hívogatják az ajkaimat, hogy bőrének minden részét csókokkal borítsam el. Imádom érinteni, megízlelni, szeretem amikor teljesen elvész az ölelésemben, ilyenkor olyan sebezhető és imádom, hogy az én védelmemre van szüksége. A felső lekerül rólam én pedig lassan, szinte már őrjítően lassan hámozom le róla a ruháját. Minden nappal, pillanattal egyre jobban magához láncol és bár nem értem miért, de engem választott. - Miért én? - motyogom az ajkai közé miközben beletúrok sötét, fényes hajzuhatagába.
clothes: 
