Lady of Flame

A lándzsám húst ért, tudom, hogy átszakítottam, pont a gömbízület alatt, ha ember lenne belehalna. De nem ember. A földön Széth fekszik, oroszlánvigyorral nézek rá.
- Mondtam, ha Rét akarod elkapni először engem kell megölnöd. Megint nem sikerült, gyenge vagy, testvér. – csavarom meg kissé a fegyvert, hogy érezze a törődést, egy-két napig biztos nem fogja használni a karját, mondjuk pont nem érdekel. Örülhetne, hogy nem téptem le rögtön. Azt is megérdemelné egyébként, vagy találhatná ki más dolgot amivel az agyamra megy, rém unalmas Rét védeni állandóan, na nem mintha az öreg nem tudna magára vigyázni, mégis inkább minket riaszt Básztettel. Valószínű nem akarja megölni az egyik fiacskáját. Nem tudhatom mire gondol a Fényességes.
- Egyszer elkaplak, Szahmet.. -
- He? Teli van a szád vérrel, nem hallom. – húzom ki belőle a lándzsámat, majd elsétálok, ugyan már, ha eddig nem tudod még egy karcolással se megajándékozni mit akar? Megölni? Hamarabb keljen fel, talán még előnyt is adok neki.

Puffogva lépdelek apám templomába, a Nagy Csatának vége, ő meg egyszerűen odaadta Széthet annak a pöcs Tartarosznak.
- Mégis mi a jó fenét gondoltál? Komolyan a görögökre bízni? Még mindig félsz tőle?-  szegezem neki a kérdést minden félelemérzés nélkül.
- Nem félek..rettegek. – vallja be, miközben rám se néz.
- Ptah szerelmére! Sosem hagynám, hogy bántson téged! – lépek elé, hogy a szemébe tudjak nézni. – Nem azért viselem el a hülye fejét akárhányszor találkozom vele, mert nem akarlak megvédeni. -
- Szahmet, hallgass egy kicsit. Te sem védhetsz meg mindig, és előbb vagy utóbb, de elfogadom, hogy végleg leáldozott nekem. - hirtelen nagyon öregnek látszik az apám.
- Ré vagy! A fényed örökre ragyogni fog, mert nem hagyom, hogy bárki is végezzen veled! – én vagyok Ré szeme, a tűz istennője, az oroszlán. Bárki, és bármi jön velem szemben azt elpusztítom.

- Elárultál minket Ptah. Tudod mi jár ezért. – nem nézek, nem érdekel, hogy fogja a ruhám szélét, ami jelen pillanatban fehér, aztán suhintás hallatszik, a kézfogás ernyed, s a porba hull. A férjem halott, én végeztem ki a testvéreim szeme láttára, csupán Széth hiányzik.
- Kiszabadult. – hallom Ozirisz hangját. – Szahmet..hallasz engem? – sután fordulok felé a fegyver, amivel megöltem Ptah-t kiesik a kezemből. – Széth kiszabadult, ideje lesz üdvözölnöm őt..- mosolyom kissé idegtépőbe fordul át.

Nem telt sokba, hogy megtaláljam, sőt kezdem azt hinni el se akart nagyon bújni. A hullákat, amiket maga mögött hagyott el se akarta rejteni. Ma fegyver nélkül jöttem.
- Astarte Lione. – foghegyről vetem oda az utánam futó titkárnőnek, megállítana, hogy nem szabad zavarna az urat. Urat? Majdnem felnevetek. – Higgye el nekem nem fog nemet mondani. – lököm be az igazgató úr ajtaját, és rácsapom a nőcire. – Milyen sápadt vagy, bátyus. Ki kéne menned a levegőre, és napozni se ártana. -