Hell for generations to come

Tárgy: Hell for generations to come Pént. Aug. 02 2019, 19:27

Majdnem rémülten nyitom ki a szemeimet. Tartarosz karjaiban vagyok, aki még alszik. Halványan elmosolyodok az éjszaka emlékére. Úgysem fog emlékezni rá. Szerelmet is vallott, de arra biztosan emlékezni fog, hogy az ártatlanságom az övé. Drífa borzasztó mérges lesz majd, amiért hagytam, hogy megmérgezzen a közelsége, de azt a hidat már felégettem. Óvatosan fordulok meg és látom, hogy szétnyíltak a sebei. Apró, óvatos érintéssel kezdem csupán, hogy elkezdhessen gyógyulni, majd lassan, szinte lopakodva kelek ki az ágyból. A ruhámat teljesen tönkretette... Magamra veszem a kabátját, ami elég nagy rám, hogy elfedjen és a zavaromon enyhítsen. Bár, már látott mindent, igen alapos volt az éjszaka folyamán.
Lassan veszem magamhoz az eszközeimet, hogy összeférceljem. Azt hiszem lesz egy kis gondja az ébredéssel, ha erre sem rezzen meg. De összeszedtem némi önbizalmat azért, miatta... Fölé hajolok, nekisimulva és úgy hajolok a füléhez.
- A parancsnok úr hasára süt a nap...

Tárgy: Re: Hell for generations to come Pént. Aug. 02 2019, 23:05

Azt mondjuk alvás előtt eldöntöttem, hogy ezer év múlva iszom alkoholos italt. Nincs szükségem nekem a fejfájásra, meg minden egyéb hülyeségre, amivel a halandók küzdenek, kimaradt a tervezésemből az alkoholtűrés, de elég rendesen. Bár az is igaz akkor jó pár évig kerülöm Panakeiát, főleg azért, hogy ne csináljak vele semmi olyasmit, mint tegnap. Nem vagyok bolyhos kismacska, az én lelkem sötét, és kietlen, míg az övé nem, ez pedig változhat, ha mellettem marad, amit egyáltalán nem szeretnék, mármint azt igen, hogy velem legyen, csak nem ilyen áron.
Érzem ahogy felkel mellőlem, nem teszek még semmit, jelét se adom annak, hogy felébredtem.
- Az enyémre ugyan nem.. – pillantok rá félszemmel. – Muszáj volt összefércelned? Magától is helyrejön, csak pazarlod rám az anyagot. – szusszanok halkan, és félkézzel magamhoz ölelem. – Van ám az egyik ládában ruha, válogathatsz közölük. -

Tárgy: Re: Hell for generations to come Pént. Aug. 02 2019, 23:19

Teljesnek érzem magam. Hosszú, hosszú évezredek után először. Mi tényleg egymás végzetei vagyunk és nem áll szándékomban tenni ez ellen most semmit. Ismerem milyen. Főleg az éjszaka igen viharos eseményei után. Most még küzd magával. Tudom, hogy fél attól, hogy mit tehet velem a közelsége. De őszintén... eddig sem olyat nem tett velem, amit megbánhatnék egyhamar.
- Metaforikusan gondoltam. Most én vagyok rajtad, úgyhogy be kell érned velem. - szinte pimaszul vállat vonok.- Igen, muszáj volt. Halandók között vagy, fent kell tartani az álcát. Alig pár öltést tettem be. De a hátadon a csíkok nehezen fognak gyógyulni... - kuncogok kicsit és ahogy magához ölel félkézzel, úgy bújok hozzá, hogy csókot nyomjak az arcára. Évezredek alatt elnyomott érzéseket hagyok feljönni. Szeretem őt és szükségem van rá.
- Inkább hagyni fogom, hogy te válassz, láttam milyen képet vágtál a rongyaimra...

Tárgy: Re: Hell for generations to come Szomb. Aug. 03 2019, 17:04

Legalább egy ideig még tölthetek vele egy kis időt, a mai napig emlékszem arra mit mondott az öreg, aki azóta az igazak álmát alussza. De senki se tudja meddig, a nagyobb jósláshoz értő istenek is találgatnak csupán, azt meg nem szeretem. Konkrétumot kérek, amit meg még nem kaptam.
- Tudod, hogy költészet és én nagyon-nagyon távol állunk egymástól. Borzasztó, nem is tudom, hogy fogom kibírni, hogy veled kell beérjem. – vigyorodom el egy rövidke pillanatra. – Sosem látnak ing nélkül, tényleg feleslegesen pazaroltad rám az öltéseket. Ne aggódj estére nyoma se lesz azoknak a csíkoknak, pedig ügyes munkát végeztél. – nyomok én is egy csókot az arcára.
- Ezekből nyugodtan választhatsz, mert ruhák, és nem rongyok, amiktől szívesen megszabadítottalak. Nem is értem, hogy tudsz így öltözködni..-

Tárgy: Re: Hell for generations to come Szomb. Aug. 03 2019, 17:21

Ezek az élet egyszerűbb örömei. Nem a háborúk, nem az örök küzdelem egymás és magunk ellen. Hanem vele lenni, őszintén vigyorogva a szavaira. De jön még az égre nagy vihar. Lesz majd olyan dolog ami mindenkivel újragondoltat sok mindent.
- Ki tudja, lehet 700 év múlva minden megváltozik és kicsit költőibb leszel. Én sem tudom, botrányos, hogy a boszorkánnyal kell lenned. - vigyorgok vissza rá. - Engem is csak nyakig beöltözve, pedig meghalok olyan meleg van itt is. Az orvosi munka sosem pazarlás. Most kihívást hallok a hangodban vagy azt szeretnék hallani? De tényleg egészen korrektek amatőr létemre. - felvonom a szemöldököm.
- Egyszerű ruhák, mint én vagyok... Nem kenyerem a kényelmetlenebb darabok, amikben nehéz a mozgás. - odalépek a ládához és felnyitom, azzal nem is törődve, hogy semmi nincs rajtam. Kiemelek egy fekete-lila ruhát és magamhoz veszem. Szóvá tenném, hogy pontosan a méretem, ami csak egy kicsit gyanús, de inkább kérdően nézek rá, hogy mit szól.

Tárgy: Re: Hell for generations to come Pént. Nov. 15 2019, 00:29

Kissé hitetlenül pillantok rá, miért mi lesz hétszáz év múlva? Remélem nem kapok el valami betegséget, amitől költőibb leszek.
- Most jósoltál? Vagy inkább azt szeretnéd, hogy optimistább legyek? Az utóbbit nem igazán tudom megígérni, nem vagyok optimista isten. Még nem tudom, hogy fogom túltenni magam a dolgon, hogy egy boszorkány vagy. – vágok fancsali képet, de csak cukkolni szeretném. – Meleg? Szerintem pont kellemes az idő, jó majdnem elfelejtettem, hogy a családodban ott figyel Khióné és a bolond Boreász is. Pazarlás akkor, ha nem halandót gyógyítasz vele. Is-is? Amatőr, aha, nem úgy viselkedtél. – mímelem én is a szemöldökvonást.
- Nem azt mondtam, hogy hordj fűzőt meg egyéb ilyen hülyeséget. De azért ne rongyokba jár, annyira nem nehéz kérés. – vonom meg a vállamat, majd hümmögve nézek a ruhára, előtte persze rajta gyönyörködöm. – A húgod segített, egyébként biztos két számmal nagyobb ruhád lenne. Szerencsére nem a legkisebb járt itt, feltűnően nem kedvel. Pedig nem csináltam veled semmit. Egészen tegnap estig. – teszem hozzá gyorsan, és ártatlanul.

Tárgy: Re: Hell for generations to come Szomb. Nov. 23 2019, 17:07

Nem terveztem, de valamit jósoltam. Amit még én sem látok végig, mert valószínűleg érintett leszek benne. Átkozottak a próféták.
- Az előbbi szerintem, de az utóbbiban is látok bőven rációt. Nem vagy az, mégis addig szemtelenkedtél míg itt nem kötöttem ki, nem? Mindjárt megesik a szívem rajtad, de tényleg... Te akartál boszorkányt, kaptál is. - incselkedek vele. Azt hiszem most már az egész tábor tudja, hogy mire játszott valójában. - Igen, meleg... Legszívesebben nem viselnék semmit. Elképzelésem sincs, hogy lehet a normálisabbik lánya anyám Boreásznak, de legalább én lettem. Sosem tudhatod. Azt hiszem meg kéne sértődnöm, de az ágyadon a nyoma, hogy ártatlan voltam még. - kuncogom el magam.
- Hordjon az aki feltalálta! Megszoktam már ezt a fajta puritán öltözködést, másban nem nagyon tudom magam elképzelni. - dünnyögöm, majd még egyszer a ruhára pillantok. Életemben nem volt még rajtam lila. - Mivel tudtad rávenni Iaszót ilyesmire, Morosz egyik hajtincsével? Hügi egy külön műfaj. Fizikailag... Nem vakok azt hiszem, látták azt a pár szóváltásunkat ami eddig volt. - sandítok rá, majd felveszem a ruhát és kissé szégyellősen lépek elé, hogy körbeforduljak.
- Nos?

Tárgy: Re: Hell for generations to come Szomb. Nov. 23 2019, 18:36

- Optimista Tartarosz hétszáz év múlva? Ez az évezred vicce. Részegen könnyebben megeredt a nyelvem, nem tehetek róla. Szerintem is ez lenne a minimum, hogy megesik rajtam a szíved..akkor talán azt mondom, nem is vagy annyira boszorkány. Én akartam, és nincs vele problémám. – vigyorodom el egy pillanatra. – Ez a nem viselnék semmit, egyébként tetszene, de nem tetszik. Sok a férfi a táborban, nem szúrnám ki egyikük szemét se, úgyhogy marad rajtad ruha. Valami isteni csoda miatt lehet az, hogy anyád normálisabb. Pedig egyáltalán nem akartalak megsérteni, inkább fogd fel, hogy bókoltam neked. – vonom meg a vállamat.
- Nem tudom ki volt az, aki kitalálta, úgyhogy nem tudom belekényszeríteni egy fűzőbe. Megtenném. – még mindig bólintok egyet a ruhára, ez jó lesz neki.
- Nem, Morosz is itt mászkált, és a húgod is, egyszerű volt a dolog. Nem tettem ellened semmit, és a legkisebb testvéred utál..tényleg egy külön műfaj. Jó, teljesen igazad van, szóban azért sikerült megmutatni.. – kissé félredöntött fejjel mérem végig.
- Tökéletes, igazán illik ez hozzád. – húzom magamhoz egy csókra.

Tárgy: Re: Hell for generations to come Szomb. Nov. 23 2019, 19:03

- Az, hogy vicc vagy sem, az kiderül amikor letelik az idő. Mert el tudlak képzelni például békében élni és nem ilyen esetén feldugni a képed csak. Ha nem ismernél, akkor szívesen tenném a fejem, hogy nincs szívem, de nekem jutott kettőnk helyett is. De attól boszorkány maradok. Örülök, hogy megkaptad amit kértél. - mosolygok rá bájosan. - Nocsak... A hatalmas Tartarosz féltékeny egy szürke kisegér miatt, ez egészen új információ. Anyám szerintem apám miatt lett olyan amilyen, ha az öreg nem szívna fűt-fát, akkor nem lenne ő sem olyan. Bóknak is veszem, elvégre elsőre elég ügyes lehettem. - kacérrá válik a mosolyom.
- Én sem, de olyanokat mondanak a fűzőről, hogy nimfomániától kezdve mindenfélét okoz. - nevetek egyet egyáltalán azon aki ilyet mond.
- Tehát magával Morosszal sikerült ezt, mert Iaszó sem a rajongói klubod tagja. Hügi egészen más mint mi, ő benne kétszer annyi nimfavér lehet mint bennünk, vagy anyánk valamit használt terhesség alatt, nem tudom. Meg tegnap délelőtt az árnyékod már helyetted is kezdte a cirkuszt. - megállok előtte, ahogy megfordultam.
- Valóban? - pislogok kicsit, de már húz is magához és képtelen vagyok ellenállni, az ölében kötök ki, hogy viszonozhassam a csókját.

Tárgy: Re: Hell for generations to come Vas. Nov. 24 2019, 00:44

- Teljesen igazat kell adnom neked, egyszer úgyis kiderül. Azért kicsit reménykedem benne, hogy igazad lesz. Bár nekem megfelel az is, ha ritkán dugom fel a képemet, sok a dolog lent is. Ez pontosan így van, és pont elég, hogy neked van szíved. Igen, az én boszorkányom maradsz. No..te is megkaptál mindent amit kértél, nem igaz? – vonom meg a szemöldökömet. – Nem egy akármilyen kisegér miatt, hanem egy olyan miatt, akit Panakeianak hívnak. Én nem tudok sok mindent mondani a szülőmről, mert nem volt, megteremtett, kész. Nagyon helyes. – elégedetten szusszanok.
- Akkor ezért hordják a nők? – kérdezem majdnem halálosan komolyan, de sikerül elnevetnem magam.
- Azt valahogy sejtettem, hogy ő sem kedvel engem túlságosan, viszont Morosszal sikerült magamról elterelni a figyelmet. Vagy csak szimplán furák vagytok, mármint nekem, mint alvilági alaknak egészen biztosan. Néha teljesen önálló életét él, nem tehetek róla. – szabadkozom egy mosollyal.
- Nem szoktam üres szavakkal dobálózni, úgyhogy igen, valóban. – karolom át félkézzel, ahogy az ölembe kerül. – Megnézzük a lábadozó katonákat, vagy előbb ennél valamit? -

- Ki tudja, lehet nem egyszerűen vicc volt és 700 év múlva nevethetek azon, hogy optimista vagy. Én is remélem, őszintén... Nekem mondjuk több örömet okozna, ha gyakrabban láthatnálak... Eddig is így volt, én éreztem, te pedig szorgosan büntetted a lelkeket. Még ki is sajátítasz magadnak? Együtt akartuk ugyanazt, emlékeim szerint. – mímelem a mozdulatot. – Lehetne a nevem bármi is, akkor is azt érzem, hogy féltékeny lennél. Őt hagyjuk is inkább most, elég hangulatromboló. Vagy legalábbis úgy hangzott és úgy éreztem, hogy roppant módon élvezed te is, hogy nem akarok ártatlan maradni. – simítok a mellkasán végig.
- Tartarosz... – ingatom meg a fejem egy mosollyal, de elnevetem magam én is ahogy nevetni kezd.
- Egyedül én vagyok hármunk közül aki a környékeden ilyen nyugodt, sőt felvállalom, hogy kerestem is néha a társaságod. Te is fura vagy nekem, ne aggódj. Igen és engem akar fogdosni. – vonom fel a szemöldököm.
- Ennek örülök. – kis mosollyal bújok hozzá, ahogy átkarol engem, kicsit át is ölelem őt. Szeretem az átkozottját. – Természetesen a katonákat kell megnézni először.

Tárgy: Re: Hell for generations to come

» HELL! or HELL?
» Hell or Heaven
» Hell Gate - Lucifer és Constantine FRPG