HELL! or HELL?

Tárgy: HELL! or HELL? Csüt. Feb. 13 2020, 13:37

静けさの中にこそ　真実が在った

Már Tokióban vannak a fiúk is, köztük apám is, de meglepő módon nem ő írt rám először ahogy landoltak. Sun Jin küldött egy üzenetet KakaoTalkon először, pedig vele nagyon ritkán beszélek. De azt írta, hogy szüksége van a tudásomra, élet és halál kérdése a dolog. A dédapámtól tudom, hogy ki lett múlt héten képezve, apától meg, hogy teljesen magába reccsent a srác valamiért. Nekem persze nagyon erős gyanúm van, hogy mi lehet az oka. Pörög a naptár, Ran lassan felemelkedik és soha többé nem térhet vissza, már az utódját is kiképezte teljesen az együttesbe. Meg küldött két hete egy komplett dalt, ami nem Roselia, hanem RAS. Sosem írt a másik bandának, mert én akartam, csak elhavazódtam. De kapott tőlem Sun Jin egy kávézóhoz koordinátákat, hogy itt találkozunk. A másik fele néha csacsi és pont úgy kéri a kávét ha iszik, ahogy Sun Jin issza, úgyhogy meg is tudtam rendelni neki. Kábé egy perccel később jön, én pedig meghajolok felé. Ah, jó munkát végeztek vele, az utolsó zsigere is a Samjang lett most, Árészfiaknak szánt erővel. Helyet foglalok az asztalnál.
- Meg kell mondjam, meglepett, hogy engem kerestél fel. Hadd találjam ki. Megtudtad, hogy elveszíted márciusban Rant örökre és meg akarod állítani, hogy megtörténjen. Jó helyre jöttél. – koreaiul beszélek hozzá, majd ahogy megkapjuk a kávét azt japánul köszönöm meg a pincérnek. – Két hete pánikrohamában írt egy szombaton egy dalt, azóta is ontja a dalokat magából, gondolom közöd van hozzá. A kérdés az, hogy belátod végre, hogy szereted őt és hajlandó vagy megmenteni vagy hagyni akarod a szerelmed örökre elveszni mindenki elől.

POTUS

Tárgy: Re: HELL! or HELL? Kedd Feb. 18 2020, 23:45

Szükségem volt a segítségre, ezt még nekem is be kellett látnom, és elfogadnom, főleg miután a legkisebb halálfival kerültem összetűzésbe Ran miatt. De egyik halálos alak se tudott volna nekem segíteni, így maradt Ye Jun 2.0, más japán istent, vagy istennőt nem látogatta volna meg. Amúgy is bőven elég istennel találkoztam egy időre, ott volt a hétvége, ami a végére egészen másba fordult át, démont is ölni kellett, aztán elintéztem Leylat is, mert messziről került, rajtam kívül csak ő tudja mit is érzek, mi is megy most bennem végig. Úgyhogy örülök, nagyon, mert nem küldött el melegebb éghajlatra Kouichi, hanem rám ér. Meghajolok felé én is, nem vagyok udvariatlan paraszt, ahhoz túl sokat lőttek belém. Leülök vele szembe.
- Nem az én ötletem volt, de két halálfi is téged ajánlott, Ye Jun, de rajta nem lepődtem meg, a másik meg Kyung Tae,na rajta már azért felugrott a szemöldököm. Neki is van néha normális ötlete. Pontosan ez a tervem, kerül, amibe kerül. – örülök, hogy a nyelvemen beszél, nem mintha nem tudnék japánul, viszont most jobb a koreai. – Ha hagyni akarnám veszni szerinted reménykednék benne, hogy várandós? – szusszanok fel halkan, és kibököm, ami a hétvége óta motoszkál a fejemben. – Teljes szívemből szeretem, ha nem akkor messziről elkerültem volna apámékat, meg a nagybátyámékat. De voltak szép időnk is, nemcsak üvöltés, amit ti láthattatok. -

POTUS

Tárgy: Re: HELL! or HELL? Szer. Feb. 19 2020, 00:31

静けさの中にこそ　真実が在った

Ami nagyjából egyértelmű számomra csak az elmúlt két évet tekintve, hogy a fonál, ami 12 éve felbukkant kettejük között, az köszöni szépen, él és virul, Benzaiten a dédanyám, látom az ilyesmit. Hallottam apámtól, hogy Kyung Tae-vel félholtra verték egymást, mert utána látta őket Deok Suhoz vonszolni magukat, hogy rakja őket rendben. By proxy elég sok mindenbe van belelátásom azért. Lehet nagyon is a bushido vezeti a tetteimet, de pont most van szüksége az őszinteségemre, a becsületemre és a tudásomra is, mert mi sem akarjuk Rant elveszíteni. Csak egy félvér vagyok, nem túl sok érzelemmel, de a dédapám kardjára, fájtak akkor és most is. Nem lett volna becsületes nemet mondani és megoldásra van szüksége. Vagyis inkább arra, hogy tudja, hogy a végzetük egy és ugyanaz, csak nem látta a jeleket. Elmosolyodom kicsit a meghajlására.
- Apám nem meglepő, ismer, ugyanazok vagyunk pepitában, Kyung Tae... na igen, ő a fekete ló, aki egy kegyetlen állat, de a feje a helyén van attól. Nagyon helyes, mert hiába kisebb vagy nagyobb lázadás Amaterasu ellen, de szükséges. Te sem élnéd túl, de ő sem. - ez túl kényes téma, hogy japánul beszéljük meg, szerencsére van bennem koreai vér is éppen elég. - Most megnyugtatlak, várandós tőled, ő valamiért nem érzi még, Yukko, anyám és én viszont nagyon is fel tudjuk kapni a fejünket egy szerelemből lett várandósságra, ráadásul ikrekre. - keverem meg a kávém, majd kortyolok belőle. - Afelől semmi kétségem, Daegu például, igaz? Anyám égre földre kereste Rant, de a lobbiban érezte meg, hogy tulajdonképpen randevúra mentetek. Emlékszel az ígéretedre, amit Inari előtt tettél az Atsutai nagyszentélyben és előttem? Hogy ha felnőttök elveszed, ő pedig igent mondott neked? Kisujjesküvel pecsételtétek meg, ami itt isteni eskü. Hét éves kora óta a menyasszonyod, amire Inari adta áldását, ő pedig Ōkami, én pedig a szentély kannushijaként voltam a tanú. Csak az elég lett volna, mert ahogy összefontátok a kisujjaitokat megjelent a végzet vörös fonala kettőtök között, ami ugyan összegubancolódhat, de el nem szakadhat soha. Te pedig ezt nem tudva, apád fiaként azt akartad, hogy gyermeketek legyen, így lesz is. A regáliák csak tisztán, fonál nélkül kerülhetnek fel, így Ran nem lehet az. Inari gondolom dolgozik már egy másikon. - kortyolok még egyet.
- Kicsit sok információ volt ez így egyszerre, hagyom hogy feldolgozd és utána válaszolj.

POTUS

Tárgy: Re: HELL! or HELL? Szer. Feb. 19 2020, 23:19

Mindenki szenvedett miattunk, már két éve is, most csak egyre rosszabb az egész. Minden kiderült, és nem fogok ezzel egyetérteni, mert nem. Engedjen egy kicsit a főistennőjük, de nagyon gyorsan, a nemet most nem fogadom el, amúgy sem. Vajon rosszul hajoltam meg? Ami képtelenség, mert az öregék tanítottak engem rendesen, mindegy is nem azért vagyok itt, hogy megtanuljam, hogy kell helyesen hajlongani.
- Igen, a feje a helyén is maradt. Nem lenne elég, ha valaki elmagyarázni mit cseszett el? Mármint nem olyan tag, aki a testvére, vagy a közeli leszármazottja. Persze, hogy nem élnénk túl, már most érzem, hogy legszívesebben meghalnék, mert nem bírnám ki. – a következő mondatára mondjuk majdnem megfulladok a kávétól. – Várandós? – kérdezem úgy, mintha nem hallottam volna jól, pedig felfogtam, rögtön. – Daegu volt az első ilyen, utána tényleg a két-három hete történt hétvége volt olyan mintha világéletünkben házasok lennénk. Nem, nem emlékeztem teljesen tisztán, a kisujj eskü sem esett le, amikor azt mondta volt valakivel, sőt még akkor sem akartam elhinni, amikor a nagynéném majdnem szó szerint kirángatta belőlem az emléket. Attól reccsent meg ő is, azt hiszem. Amint meghallottam, hogy talán azért nem kerül fel, mert gyereke lesz, eldöntöttem, hogy elveszem, és gyerekem is lesz tőle. Arra mondjuk nem gondoltam, hogy rögtön ikrek, viszont elnézve a családfámat már nem lepődöm meg. Remélem, hogy Inari tényleg dolgozik egy másikon, mert nem szeretném, ha az egész Ranon csapódna le, nem tudom mennyire elmebajos a főnökötök. – válaszolom neki pár perces csend után, mert szükségem volt arra, hogy összerakjam fejben a hallottakat.
- A koncert után összeszedem magam, most már értem miért kellett a hétvégét is kibírnom az őrült családommal, mert ők is láttak, amit mi nem. – szusszanok fel halkan. Örülök, mérhetetlen módon, mert azt jelenti, Ran itt marad velünk. – Kaphat egy normális családot.. -

POTUS

Tárgy: Re: HELL! or HELL? Csüt. Feb. 20 2020, 00:44

静けさの中にこそ　真実が在った

Három éve indult el a lavina kettejük között, de az csak egy koncert volt, a pontot az i-re a turné tette fel két éve, amikor ott voltak egymás közelében és végig lehetett érezni a kimondatlan érzelmeiket egymás között. A rajongást egymás szemében, amikor a másikra néztek. Ilyenkor szeretnék kicsit nem félvér lenni, hogy valaha is tapasztalhassak ilyet.
- Nem kell ennyire mélyen meghajolnod nekem. Nem vagyok fontos alak. - kicsit megrázom a kezeim is, csak egy közönséges DJ vagyok.
- Hallottam, hogy nagyon csúnyán összeverekedtetek, azt is, hogy Deok Su bácsikámnak kellett titeket összerakni. Arra egy valaki lenne képes, de évszázadok óta nem nyílik meg az igaz szerelmének sem. Még én is érzem, mind a kettőtökön, pedig nem vagyok az érzelmek mestere. Öreg klisé, de azt mondják, hogy ilyen az igazi szerelem, meghalni a másik hiányában. - szusszanok, majd pislogok, ahogy félremegy a kávé benne. - Igen, a reményed és az álmod valósággá vált. - bólintok a kérdésére, tudom, hogy értette elsőre is, csak a sokk vicces tud lenni. - Ahhoz képest, hogy "utáltátok" egymást, akkor is már nagyon is odaadóak voltatok egymással. Tehát akkor lettek az ikrek is... de ha volt előző életetek, akkor is biztosan gyermekként szerettetek egymásba és együtt voltatok mindig. Fránya memóriablokkok, gondolom a fonálon keresztül érintett téged is, amikor Rant kiképezték, hogy a legerősebb isteni fegyver legyen, a te hétvégéd ahhoz képest parki séta, neki a személyisége nagy része lett törölve, ami melletted állt részben vissza. Szóval azóta is volt köztetek yubikiri, nem csak akkor, csak fontatok még egyet a fonalatokra. Pedig el kellett volna hinned abban a másodpercben, de megerősítem, ő a menyasszonyod, gyűrű helyett pedig a karkötőt viseli mindig ösztönösen jegygyűrű helyett. Leyla pedig nem egy gyenge akaratú nő, remélem nem akar a menyasszonyod fejébe menni, mert megsemmisíti ha látja mit tett vele Amaterasu, hogy távol tartson titeket egymástól és a küzdelmét maga ellen, hogy nem regáliához méltó a viselkedése, csak szeret téged, de egyikőtök sem vallott. Merész ötlet, de Árész és Dalnim vére is benned van. Édesanyád iker, Inari és Benzaiten is ikrek, mindkét oldalról ott volt a pakliban, korai még de egy fiú és egy lány Yukko szerint, Kannon Bosatsu pedig csak tudja. Aznap szerintem mikor eljegyezted, akkor megkezdhette a munkát, nem véletlenül ontja a technikát magából, csak akkor ilyen, ha valami hatalmas nagyobb projektje van. Amaterasu? Elmebajos, elég rendesen, de nem teljesen reménytelen. - tényleg olyan vagyok mint apám, nem fosom a szót, de ha igen, akkor tanítok is egyben. Ha az én dolgom, hogy összerakjam a kirakósát, akkor összerakom, mert ő belehalna, Rinko teljes depresszióba esne a legjobb barátnője nélkül és mindkettejük családja összeomlana, amiben a zenekarjaik is benne vannak, mert ők heten és a lányok öten a végletekig összetartanak.
- Helyes. Ran találkozott a nővérével, aki valami hasonló beszélgetést ejthetett meg vele, csak Hathor kedvesebb nálam, nem ilyen nyers, úgyhogy ő is figyelni fogja, hogy miket írtál neki, te is tégy hasonlóan és két számot írt a RAS-nak is pluszban. Több szem többet lát egyébként is. - elmosolyodom kicsit. Látom, hogy végre nem a sírás kerülgeti, hanem az öröm önti el teljesen minden sejtjét. Aminek ideje volt amúgy. - Mindig is te voltál a világegyeteme közepe, Sun Jin, mindegy hol vagytok, ti már egy család vagytok. Ezen pedig semmi változtathat.

POTUS

Tárgy: Re: HELL! or HELL? Vas. Feb. 23 2020, 01:09

- Ahh, szóval az a nagy helyzet, Ran elárulta a titkod. Az pedig nyílt titok, hogy melyik két játék áll elsőnek a listámon, a zene miatt is. – szusszanok egy aprót, nem is lehetett hozzám szólni akkor, amikor megjelent a Metal Gear, vagy a Death Stranding.
- Igen, neki, mert szerencsére nem volt ott a nővérem, akkor még ő is összevert volna bennünket miheztartás végett. Tényleg csak ennyiért tette tönkre gyakorlatilag Rant, mert nem képes megnyílni? Bár ismerős érzés, szerencse, hogy nálam nem sok évig fog tartani ez az állapot. Természetfelettieknél biztos nem klisé ez. – csak sikerül félrenyelnem, a szerencsétlenségem azért nem tűnt el a hétvége alatt, és enyhe sokkot is kaptam. – Nemcsak az enyém, az övé is, csak még nem tud róla. – ingatom meg a fejem, Ran sem marad egyedül. – Azért volt, amikor mindenki azt hitte még én is, hogy kinyírjuk egymást, mert a lélegzése is zavart, de igen próbáltunk egymásra figyelni, ami sikerült. Igen, akkor…erről meg csak a Végzetünk tudna nyilatkozni, és hiába hírlik úgy, hogy szeret pletykálni, meg mesélni, nem hiszem, hogy felfedné előttem, előttünk milyen előző életünk volt. Parki sétának annyira nem mondanám, átlagos hétvégét akartak az öregék, démonvadászat is lett belőle, egy idő után már nem számoltuk őket. Igen, kötöttünk egy másikat is. Igen, így utólag belegondolva mindig rajta van a karkötő, amit nekiadtam a templom előtt. Nem, arról lebeszélte az idősebb kiadása, meg a bátyja, de nélküle tényleg nem indultam volna meg a helyes úton. Árésznak is ott van a normálatlan ikertestvére, úgyhogy nem egy ikerpárra számolok, több lesz, reményeim szerint. Nem kételkedem a szavaiban, fel kell készülnöm arra is, hogy nálam normálisabb párt fogjon ki magának a lányunk, az sok fejfájástól megszabadítani mindenkit. Ha te mondod én elhiszem, tényleg remélem, hogy nem reménytelen eset. – szükségem volt erre a beszélgetésre, ahogy arra is, hogy Kyung Tae-val szétverjük egymást, de így legalább visszakaptam a reményt, ami még a hétvégén csak pislákolt. Sőt nemcsak én, mert Rinko is egyre sötétebb aurát hordozott magával az utóbbi időben, ő tudta azt, amit én csak pár hete.
- De amíg Rannal bejön Hathor unikornosos szivárvánnyal megszórt temperamentuma addig nekem szükségem van a nyersre. Ó, az egyik RAS szám miattam lett, a másikat nem tudom. Még egy klisé, ami igaz lett. – engedek meg magamnak egy mosolyt. – Most már tényleg nem fog, nem is hagynám. Lesz egy új regália, és minden helyre jön, elvégre ez az Arany Évezred, amiről Árész beszélt a hétvégén, a maga cinikus módján. -

POTUS

Tárgy: Re: HELL! or HELL? Hétf. Feb. 24 2020, 12:41

静けさの中にこそ　真実が在った

- Meg sem lep, hogy bemószerolt igazából, de gondolom arról egy büdös kukkot nem szólt, hogy ki gitározott meg hegedült és hallani sem akart arról, hogy egyáltalán a zenészek között álnéven legyen. - ingatom meg a fejem egy kis mosollyal, az egy dolog, hogy az életem a zene, de nekik a játék is, amíg van kinek írnom soundtracket, fogok is.
- Akkor szerencsétek volt vele, nem sok halálba szorult gyógyítóerő is, a nővéred meg anyád másolata és ő sem bőkezűsködik a gyógyítással. Nagyon röviden, igen, leginkább arra koncentrál, hogy véletlenül se eshessen folt a renoméján, miután sikeresen elveszítette Kusanagit egy fogadásban. Így is tart már pár éve, ahogy hallottam, úgyhogy épp ideje lesz felszámolni a kínzást lehet. Természetfelettieknél nem, főleg, hogy a kötelék a halál után is megmarad és gyakran követi az egyik a másikat a halálba miután odaveszett. - szusszanok egyet, legalább az érzései megvannak, ha már a kávéval meggyűlik a baja. - Szerintem nagyon is gyanítja, lehet csak egy terccel jobb nálunk félvéreknél az érzések ügyében, de nem buta. - akármennyire teper a bisento, hogy megtegye amit a főnökasszony akar, nem ide tartozik már régóta a japán panteonhoz lélekben.
- Olyan mérges voltál, hogy nem figyeltél, de amikor levert lábról, akkor sakkozott mindenki fejben, hogy letepered vagy megölöd, ám derült égből villámcsapás volt minden a semmiből előjött üvöltözésetek is, utána meg a vak is látta, hogy a buszon rajta aludtál már, úgyhogy üdítő lehetett a sok mérgező tett után egy kis odaadás. Van olyan akiknél jobb nem tudni, de déja vuként manifesztálja magát ha kereszezi egy régi és egy jelen életút magát. Hm, akkor nem unatkoztatok az biztos, kellett neked is a démonvadászat, mint Rannak a beugró Agrona. Az már nem számít, hogy miért kötöttétek, de erőt adtatok az elsőnek vele. Klasszikus zenei versenyeken is állandóan rajta volt, hiába kérték a bírák, hogy vegye le. Ennek örülök, hiába vagyok kis taknyos én is, még én is format C-t kapnék, pedig nem volt olyan háború amibe ne ártottam volna magam amióta élek. Most, hogy szabad vagy a blokk alól, csak te tudod őt is az utatokra terelni. A családomban tabutéma Árész ikertestvére, de hordozzátok mindketten a nagyobb esélyt rá, viszont már is a többit tervezed, egy évvel ezelőtt ha ezt mondod, magadat röhögöd ki. A termékenység, a biztonságos gyermekszülés és a kegyelem istennőjében itt senki sem kételkedik amúgy sem, de arra nem tudsz felkészülni, hogy a lányotok kit szemel ki majd magának. Egy ideje húzódik már, hogy visszatérjen a normális kerékvágásba a főnökasszony, úgyhogy eljön a napja hamar. - nem hiszem, hogy másnak így megnyílt volna ebben az ügyben, de örülök, hogy valaki legalább bízik bennem ennyire és visszaadhattam neki az elveszettnek hitt reményt. Vannak dolgok amikről nem beszélhetek másoknak, csak annak akit érint, de látom a magam környezetében is a sötétséget és a félelmet amit ez az egész okozott.
- Ellentétes dolgokat éltetek át eddig, tehát pont úgy is kellett észhez téríteni benneteket, téged hercegként neveltek, ő meg 11 évesen úgy lett már képezve, hogy a nagy tóhokui földrengés és cunami is amiatt lett. A másik dal is. - csak a szövegét veszem elő a Takin' my Heartnak, ami talán a legőszintébb vallomása annak, hogy nem akar szánalmasan elveszni és egy ima is egyben, hogy ha mégis megtörténik, akkor az érzései elérik őt. - Én pedig hiszek a sikerben vagy olyan vakbuzgó optimista vagyok, mint apám. Az Arany Évezredek...a többesszámot lehagyják mindig. A teljes jóslat egyébként nagyon hosszú, de a lényege az, hogy amint Zeuszt kivégzi Kratosz, onnantól a világ újra meggyógyul és beköszönt a harmónia, istenekre és halandókra egyaránt. -

POTUS

Tárgy: Re: HELL! or HELL? Vas. Ápr. 12 2020, 00:13

- Ahhoz ő túlságosan is szerény, hogy akár álnéven is ott legyen bárhol egyébként. De ha nem a játékra koncentráltam volna jobban, hanem a zenére biztos észreveszem, hogy ő is mögötte áll. – szusszanok egyet halkan, jobban kéne figyelnem, bár már mérföldekkel jobbak az érzékeim a hétvége óta.
- Jó párszor megkapom, hogy szerencsés vagyok, de nem tagadhatom, ha ő nincs ott kicsit lassabban jövök helyre, anyámnak el se árultam, megint rám szabadította volna az inkvizíciót is. Minek ment tátott szájjal a faszerdőbe? Legalább az anyósom jó arc. Igen, tényleg tart, legalább két éve már. Nem is bírnék ki nélküle kis időt, ha halandók lennénk, inkább utána halnék. – igen, szerelmes vagyok, és igen be is ismerem most már mindenkinek. – Leendő nejemről van szó, még szép, hogy nem buta, de az érzéseivel neki gondjai vannak, nem is olyan sokáig. –
- Mert, ha én alszom akkor ő is tud normálisan aludni, bár kétlem, hogy ő annyit tudna aludni, mint jómagam. Nem mintha annyira nagyon tudni szeretném az előző életeinket, maximum a kevésbé rosszakat, mármint remélem nem voltunk tücskök, vagy valami hasonló rovarok. Esküszöm kibírtam volna a démonvadászat nélkül, nem vicces, ha két félvér is úgy néz rád, mint anyám, és a nővérem az apám által készített kimcsire. Azért kicsit meglep, hogy Agrona is ott volt Rannál, mármint nála szeszélyesebb istennőt alig ismerek, pedig nem kell messzire mennem. Majd kap egy rendes gyűrűt a karkötő helyett, aztán azt leveheti, bár van egy sanda gyanúm, hogy akkor se fogja. Szerintem attól a szenvedéstől, amit átélt mindenki azt kapna. Fogom is, nem engedem fel, nem érdekel mennyire fog hisztizni az itteni napocska, Ran hozzánk…leginkább hozzám tartozik. Minden családban vannak tabutémák, meg se lepődöm, és nem is kezdek értetlenkedni miért az a némber a tabutéma. Egy évvel ezelőtt a nem családos bandatagok egymást is kiröhögték volna, meg magukat is, erre tessék én is legalább négy gyereket szeretnék egymás után. Nem tudok felkészülni, de azért reménykedhetek, hogy valami normálisabbat talál magának, és nem fog annyit szenvedni, mint mi az anyjával. A főnökasszonyotok eléggé sáros sok mindenben. – jegyzem meg, viszont nagyon is örülök, hogy hallgattam a halálokra és felkerestem Kouichi-t, nélküle kicsit elveszve lennék még mindig, látom a fényt is, szerencsére nem dudál.
- Hercegként…jó, az a csoda, hogy nem ezüstkanállal a számban születtem. Vidám dolgokat csinált 11 évesen…Oh. – csodálkozom kicsit, majd bólintok is egyet, ahogy átfutom a szöveget, nem akarok mindent lespoilerezni magamnak.
- Néha elgondolkodom, hogy Ye Jun mit szív, hogy állandóan vigyorog, aztán csak egyszer kellett látnom Yeom-rat és mindent megértettem, szintén állandóan vigyorog. Húsz éves vagyok, számomra egy évezred is nagyon, nagyon hosszúnak tűnik, a nagyapám még félinformációkat ejt el nekem is, mintha legalább húsz évet lehúztam volna nála a seregben és értsem meg rögtön. Ez azért nem rossz, mármint eleget hallottam tojáshéjas létemre is Zeuszról. Tényleg ideje meggyógyulni a világnak, apát néha elég nehéz kibírna, ha nosztalgiázik, és kicsit siránkozik mennyire is jól érezte magát ötszáz éve…Elég sokan meg fognak halni ahhoz, hogy a világunk fellélegezhessenek, de még mindig jobb mintha minden halandó meghalna. -

POTUS

Tárgy: Re: HELL! or HELL? Vas. Ápr. 12 2020, 11:21

静けさの中にこそ　真実が在った

- Te ismered őt a legjobban, úgyhogy megerősíthetem, hogy ez pontosan így van. Most pedig az öcsém új projektjének a főhősnője lesz, amiért évek óta könyörög neki, de bizonyos téged is érintő feltételekkel mondott most igent. Szokás szerint a zene az én reszortom, a betétdalok pedig Rané. - mosolygok kicsit a szusszanására, Hideo tud olyan világokat álmodni ami magába szippant és el nem ereszt.
- Légy büszke a szerencsédre és a családodra. Nem mindenkinek adatik meg az, hogy a családja olyan szinten támogassa, mint téged. Gondolod, hogy nem rakta össze a képet édesanyád? Egészen biztos, hogy rájött, hogy mi állhat a háttérben, attól, hogy nem mondta ki kerek-perec. Ha tényleg ott szaladgált volna, egészen más helyzetben élnénk és ti is. Kanon-sama egy valódi kincs, nem el kéne ásni alapú, de ezek szerint találkoztál vele már. Tehát a turnén fordult komolyra kettőtök kapcsolata tényleg. Most sajnos kénytelen voltál a turné előkészületek miatt és a szóló dolgai miatt, bepánikolt, hogy úgy hagyja el a világot, hogy nem hagy maga mögött semmit, amivel emlékezhetsz rá. Ha fordítva lenne a dolog, ő is utánad veszne biztosan, már beteg a hiányodtól. - biccentek egyet arra, hogy végre valahára elismeri, hogy szereti, nem is kicsit. - Én nyugodt vagyok afelől, hogy megoldjátok, ő nem merte neked és másoknak bevallani az érzelmeit irántad, te pedig szembenéztél most már velük, úgyhogy szerintem innentől se isten, se kami nem tudná azt mondani, hogy nem kelhettek egybe végre. -
- A Nap és a Hold szimbiózisa vagytok, együtt nőttetek fel, nem lep meg, hogy aludni is veled bír csak, mostanában amennyire tudom nulla órát aludt. Ha figyelembe veszem milyen erős a fonalatok, kétlem, hogy ne együtt éltétek volna le az előző életeiteket is, mint egy pár. Gondolom tudod, hogy mit jelent a démonok jelenléte a beavatásodon, úgyhogy őszintén remélem, hogy készen állsz az elkövetkezendőkre. Mi olyan meglepő? A szüleid is ott voltak, mindenkit elvert mint szódás a lovát. Úgysem fogja levenni, még ha jádét adsz neki akkor sem, mert akkor adtad mikor hivatalosan is a menyasszonyod lett. Sajnos, az nagyon is valószínű. Egymáshoz tartoztok már születésetek előttől kezdve, ezzel nem fog tudni most már vitatkozni sem. Mondhatjuk, hogy minden család szekrényében vannak csontvázak, a miénk ez lett. Ugyan, halálfiak, a halálfiak pedig általában gyereket akarnak előbb-utóbb. Négyet hirtelen? Az szép, akkor ezek szerint mindenre is elszántad magad, amikor elé állsz. Reménykedni mindig lehet, én is reménykedem, hogy a szüleim is végre rendesen egy pár lesznek. Ó, ha tudnád... - szusszanok egyet, Amaterasu maga a sár, nem csak sáros egyszerűen.
- Elég nagy névvel és komoly szülők gyermeke vagy, tehát... Ilyen az élet bisentoként. - visszaveszem a szöveget egy bólintással. Most már nagyjából sejti, hogy mi a helyzet.
- A reménytelen optimisták családja vagyunk mi, akik ha kell örökké várnak az álmaikra. Én 200 vagyok, de nekem is soknak tűnik ezer év. Ah, a híres Árészi modor. Egyszer úgyis félszavakból fogod majd érteni őt. Már elkezdődött, de ide még nem jutott el a dolog, most pedig a nyakunkon. Ha rántottát akarsz enni, fel kell törnöd pár tojást... -

POTUS

Tárgy: Re: HELL! or HELL?

» Hell for generations to come
» Hell or Heaven
» Hell Gate - Lucifer és Constantine FRPG