Shi-Jin Yoo

Ma apa vigyázott rám, anyának valami dolga akadt, hirtelen megállok az egyik kirakat előtt, a tegnapi séta során is megemlítettem anyának, hogy szükségem van arra plüsskutyára, de lerázott annyival, hogy megbeszélik apával. Úgyhogy meg is rángatom a nadrágja szárát, hogy figyeljen rám.
- Anya azt mondta, ha te megengeded akkor megkaphatom ezt a kutyát. Légyszi! – pislogok rá hatalmas szemekkel, a hatás kedvéért még le is biggyesztem a számat, mint aki sírni akar. Gyanúsan méreget egy ideig, aztán a kezemben cipelem a plüsst haza, anyának pedig felmutatom, amikor meglát minket.
- Gratulálok Jin-sun ez a gyerek átvert téged. Nem lehet apáddal együtt hagyni téged, még szerencse, hogy csak ezt akartad annyira. Holnap mit fogsz kérni, egy tengeralattjárót? -
- Nem, azokért nem rajong annyira, inkább a nagyanyjára ütött. Legközelebb meg nem veszek neki semmit. -
- Aha, én meg nem vagyok nimfa. De tény és való, hogy többet örökölt a nagyanyjaitól, isten mentsen apámtól és a tiedtől. Ó, egyébként holnap meglátogatjuk Yeong Jinéket, ha egyszer felfedi magát az após előtt.. -
- Akkor mi lesz anya? – csimpaszkodom rá mire kapok egy puszit a fejemre.
- Fogalmam sincs, de az lesz a legjobb, hogy akkor nem leszünk a közelükben. Mit szólsz egy kis kimcsihez? Csak most hagyjál nekünk is. – már a konyhában is vagyok, szeretem anyafőztjét.

Lekoptatott, megint. Oké, hogy először nekem kellett eljönni a moziból, de nem tehetek róla, küldetésünk volt. A 707-eseknél vagyok, ha hívnak megyek, apámmal együtt. Újra és újra tárcsázom a számát, közben fel-alá járkálok, megint a szüleimnél vagyok, mert az egyik hormonháztartása felborult mivel a húgomat nem is olyan régen szülte meg, és a fejébe vette, hogy nem szeretem.
- Inkább hozd ide a húgodat, aztán menj, keresd meg végre a dokinőt, vagy azt akarod, hogy anyu elintézze? -
- Árész szerelmére! Hány évesnek nézel, hat? – háborodom fel, s már megyek is Eun Jungért, akit átadok anyának, kapnak egy-egy puszit, aztán le is léptem onnan.
Útközben még egy csokor virágot is veszek, nekem ne mondja senki, hogy nem vagyok romantikus, tulajdonképpen felhívtam a nagyiékat, ők viszonylag normálisan ismerkedtek meg, már ha a tetőn való lövöldözést lehet annak hívni. Kissé türelmetlenül kopogtatok be a doktornőhöz, tudom, hogy itthon van a kórházba is direkt bementem.
- Kezdjük azzal, hogy legalább ezerszer kerestelek mert tudom ma szabad vagy, másodszor hoztam neked virágot, azt hiszem ezek a kedvenceid. Harmadszor pedig nincs kedved eljönni valahova a legjóképűbb Árész leszármazottal vacsorázni? – vigyorgok rá szemtelenül, s átnyújtom neki a csokrot.
- Nincs. – azzal a lendülettel csapta rám az ajtót, legalább a virágot elvette.
- Oké, öt percet kapsz, hogy elkészülj. – megint nyílik az ajtót.
- Mit nem értesz azon, hogy nem? -
- Négy és fél perc, Bébisárkány. Türelmesen várok. – az ajtó mellé dőlve vártam legalább három órát, ne mondja senki, hogy nem vagyok kitartó.