Yuna Seo

Hümmögve pillantok fel, még egy katona esik be hozzám. Természetesen a férjem szakaszából. Néha tényleg egy állat tud lenni, ahogy a nagyapja is. Mármint Árész, Kratoszról nem tudok nyilatkozni.
- Legalább a futást kibírtad? – nézek rá szinte szánakozva, pedig egyáltalán nem ez a célom. Bár sántít, úgyhogy nem hiszem.
- Az utolsó kétszáz métert már nem, asszonyom. – fájdalmasan fintorog, laza mozdulattal lenyomom a székre, és megcsóválom a fejemet.
- Tessék itt egy nyalóka, ne aggódj cukormentes. – néha tök olyan vagyok velük, mint a nem létező gyerekeimmel. Aztán persze kapok a fejemre, ne anyáskodjak már annyit felettük… - És mondjuk szeretnélek két múlva látni. Addig persze pihentesd a lábad. -
- Két hét? Ki fog nyírni az őrmester. – szörnyülködik, mire összehúzom a szemem, és finoman megpöckölöm a fájó részét.
- Szerintem az sokkal rosszabb, ha én nyírlak ki, és küldd be szépen a következő pácienst. Tehát két múlva pont ilyenkor. – intek utána egy anyás mosollyal. Mi lenne, ha figyelnének futás közben? Biztos nem menne ki a bokájuk.

Óvatosan teszem le a kulcsokat a szekrényen található edénykébe. Nem mintha bárki is lenne itthon, talán egyetlen férjem is hazaér ma, és nem megy a plázába..
- Jézusom, te sosem tudsz kopogni, vagy üzenni, mint a normális istenek? – nézek a kanapén terpeszkedő Árészra. – Amúgy is mit keresel itt? Tudod, hogy tabuk vagyunk, még. -
- Jól van már, nekem érik a keresztre feszítés nem nektek. Amelia nemrégen hívott, hogy még egy unokám életben van. Szóval, ha egy mód van rá ne a katonaságban kössön ki. Hamarosan találkozó lesz, és amilyen mázlista vagyok még a végén titeket küldenek. Elég lesz csak Jin-sun és te, az öcsköst későbbre tartogassátok. Nyugi, Lia is tartja a száját. Még valamit, hamis papírok, egy kis pénz. Kb. 5 perc és itt lesznek. Majd lepődj meg, pá kicsi nimfa. – tűnik el vigyorogva, amitől a falra tudnék mászni.
- Meh..jól van. – nyalábolom fel a sárga borítékokat, aztán a konyhába megyek, hogy főzzek valamit, remélem azért a muffinom nem felejti el. De nagyon ki leszünk porolva.

Eun-Jung éppen azzal szórakozik, hogy Shi-Jint pólóját rágcsálja miközben elolvasom a levelet, hangosan természetesen, mert az apósék vonalban vannak.
- Ah, drágaságom, ha nagyapádat nem csapta agyon akkor talán téged sem. Bár ő nem akarta egyetlen leánya kezét..Azért szorítunk, hogy ne öljön meg nagyon. Ja, Árész is túlélte a dolgokat, úgyhogy minden rendben van nálunk. Ti meg jelentkezzetek, ha kiderül mit akart őyakuzassága. -
- Úgy lesz, sziasztok. - nyomom ki a telefont, majd elveszem a lányomat a a bátyjától. - Meg fogsz halni. -