William Wecht

Valami nem volt rendben velem, éppen az almaszószom akartam elfogyasztani, meg szétmázgálni az etetőszékemben, amikor fura kis síkon találom magam. Mondjuk láttam már álmomban ezt a helyet. Vagyis egy látomásban, amikor délután szundikáltam. Tudtam mi fog következni, mire kinyitom a szemem nem baba leszek többé. De akkor is eléggé kétségbe vagyok esve, nem számítottam erre ilyen hamar. Csinosabbik szülőm arcán is meglepetés, majd hüledezés jelei figyelhetőek meg.
- Anya..ne aggódj, még mindig én vagyok az a fiad,  Will. Az almaszószt meg cseréljük le almára, meg fánkra, és minden rendben lesz. -
- Mondjuk, ha előbb felöltöznél teljesen..és egyébként is meg kell néznem valamit. – ingatja meg a fejét, én meg kerítek magamnak nadrágot. Csak tudnám mire kíváncsi ilyen vészterhes időkben, vagyis tudom..még mindig nem hiszi el, hogy 90%-ban az öregebbik Végzetre ütöttem.

Kicammagok ajtót nyitni, na jó, majdnem feltépem az ajtót, mert nem tudom, hogy ki van ott, és mit akar. Pont most, amikor kétszer esek éppen kétségbe. Anyáék is eltűntek, úgyhogy senki nem tudja pátyolgatni a hirtelen megnőtt lelkem, meg a tudásomat se. Meg fogok bolondulni.
- Áh, micsoda remek modor, neked is szép napot. – vigyorodom el, minden kétségbeesésem tova szállt, nem tehetek róla, hogy tökéletesen kidolgozott testtel nőttem fel, amit baromira élvezek.
De felöltözöm, negyedóráig kerestem a tökéletes felsőt, viszont apámnál van valami, csak skót kockás ingeket találtam a szekrénybe. Halványan fintorgok, magasabb, mint én.
- Dehogynem! Az összes kockát, nem érted te ezt. Amúgy meg a helyedben az ikreket tapogatnám. Szóval mi leszünk azok, akik bemutatnak az öregnek, és hagyja békén Ephraimot? Remek. – mérem végig, egyáltalán nem érdekel, hogy mennyire tűnök így pofátlannak, a tudatomba fészkelte magát ez a boszorkány.
- Matilda..mint a kis boszorkány? Will, de ezt  úgyis tudod nem? – vonom meg a vállam,persze, hogy tudja, akkor nem jött volna ide.

Anyám fel-alá járkál, Ónix kiterül mert nem bírja követni.
- Oké, hogy mi nem ölünk meg titeket, mert tudtuk, hogy mi lesz a következménye, ha ti egy légtérbe kerültök, de Tartarosz? Téged életben fog hagyni Euphemia, Willt..na őt még nem tudom, de fiacskám fájni fog. A fenébe is, muszáj neked mindenben apádra hasonlítani? Meg a nagyapádra, mármint nem Aszklépioszra. - csapja csípőre a kezét, és úgy mered ránk, veszett félelmetes lett.
- Bocsánat? - kérdezek rá óvatosan, mire kapok egy szemforgatást, és eltűnik. Azt hiszem egész jól ment.