Khonsu

A Hold állandó, és mégis folyamatosan változik. Legalábbis ez a szólásmondás járja, szinte mindenhol a világban, és van is benne valami. Nem vagyok túl szeszélyes, de van az a pont, amikor én is kijövök a béketűrésből.
Pontosan ilyen volt, amikor az első egyiptomiak nem készültek fel időben az áradásra. Pedig, szóltunk nekik, Thot is többször sugallta, hogy a Nílus kiárad, és elönti a földeket, ehhez képest, ott álltak, mint egy rakás szerencsétlen, és minket vádoltak.
- Megmondtuk, hogy ez lesz! -kiabáltam a pappal, aki épp rajtam kért számon a dolgot.
- Nem mondtátok, uram! -kiabált vissza, mintha nem az egyik istenével beszéln épp. - Az istenek hibája az egész! Pusztulást akarak küldeni Egyiptomra, soha nem foglalkoztak velünk!
Hirtelen elöntötte az agyamat a szar, és elkaptam a pap nyakát. Ez már olyan szemtelenség, amit nem tolerálok, senkitől.
- Ha még egyszer megengeded magadnak, ezt a hangot velem szemben, azt is megbánod, hogy megszülettél! Világos voltam?
- Vi...világos! -hebetgeg liluló arccal.
Ahogy elengedtem, dühösen kiviharzottam a templomból. A lépcső tetején figyeltem az elárasztott földeket, én tudtam, hogy minden rendben lesz, ha elvonul az ár, de az emberem még most sem bíztak bennünk.


AZ emberi ostobaság volt az, ami nagyon sokszor felűzött a piramis tetejére. Odafent tiszta volt a levegő, csendes és hűvös, nem zavartak az emberek, magam lehettem a gondolataimmal. Már feljutni a tetejére sem volt egy egyszerű feladat, még egy istennek is fárasztó. Ez is egy olyan építmény, amivel az emberek hozzánk akarnak hasonlítani, de képtelenek voltak rá. Nem számított, milyen magasra emelték a piramisokat, az isteneket sosem érthették el. Akkor sem, ha arannyal ékesítették az építményt.
Ki gondolta volna, hogy éppen a Gízai nagy piramis csúcsán fogom megismerni Őt. A Nagy Ő-t, aki megváltoztatja majd az életemet. Pedig nem voltam soha az a házasodós fajta, de mikor megláttam, az volt az első gondolatom, hogy ezt a nőt gondolkodás nélkül feleségül venném.
Nem volt nehéz megállípatani, hogy medjay, elég nyilvánvalóan látszott rajta. A jó kérdés csak az volt, hogy mit keres itt, a piramis tetején, ahol a madár sem jár. Felhúztam magam, hogy szilárd talajt érhessen a lábam, majd rá mosolyogtam.
- Igazán remek nap ez egy kis piramis mászásra, nem igaz?
- Hmm...igen...- válaszolta ő szűkszavúan.
Inkább lehuppantam az egyik kő szélére, és jelentőségteljesen bámultam a városra, mint aki valami nagyn nagy dolgot tud. Ez persze kíváncsivá tette, és leült mellé.
- Egyébként...Khonsu a nevem -mosolyogtam rá, és végre kaptam egy mosolyt viszonzásul.
- Nagyon örülök! - mondta végül mosolyogva, és a mosolya fényesebben ragyogott, akár a nap.


Nagyon hosszasan tudnék beszélni róla, hogy mi történt aznap délután, ami már az estébe is bele nyúlt, de nem fogok. Legyen elég annyi, hogy szerelmes voltam, amikor elváltak útjaink. Újra látni akartam, kerestem az alkalmat, és meg is találtam. És ahogy egyre több időt töltöttünk együtt, mind a ketten annál inkább szerelmesek lettünk. Végül is úgy döntöttünk, össze házasodunk. Nem volt nálam boldogabb a világon. Ő volt a Nap, a Hold és a csillagok, minden, amiért érdemes volt élni, minden, amit valaha akartam. Boldog voltam, sosem hittem, hogy lehetek valaha boldogabb, de Ré más utat szánt nekünk. Fel sem foghattam igazán, mint is jelent az, hogy minen reggel úgy édredek, hogy a szeretett nőt tartom a karomban, és hogy minden ébre pillanatomban mellettem van. Ré elvette őt tőlem, én pedig kétségbe esett keresésbe kezdtem. De nem találtam őt, nem számított, milyen éles szemmel kémlelem a Földet, mennnyi időt töltök az égen.


Több ezer év telt el azóta, de nem adtam fel a keresést. Nem néztem azóta más nőre, pedig jelentkező lett volna bőven. AZ én szívem csak a feleségemé, és soha nem is lesz másé, akkor sem, ha most, mivel zenészként tevékenykedem, jutna minden ujjamra legalább két nő. Nem adtam fel, hogy megtaláljam a kedvesem, aki mindennél többet jelentett nekem, és hogy újra együtt legyünk. Nem számít, mennyit kell vándorolnom, és mennyi energiát emészt fel. Vissza kell kapnom őt.