I hate this bunnies

Kriosz & Ostara

Káosz rendesen keresztbe tett nekünk. Mindenkinek. Az emberek tudnak rólunk, így sehol sem vagyunk biztonságban. Istentársaim persze tobzódnak. Hiszen segítettek legyőzni az ellenséget, ezért jár nekik valami. Hatalom, hely a tanácsban satöbbi, minden, amiért az a vénséges halálmadár már évszázadok óta károg. Én nem akartam semmi ilyesmit. Békében akartam élni Kriosszal, és egy pár nyúllal, ehhez képest lett egy hadsereg, és ennek fényében egy kicsit sem nyugalmas élet.
Mikor az eddig magukat győztesnek gondoló panteonok kénytelenek voltak elismerni, hogy nem mennek semmire nélkülünk, mint akibe villám vágott, éreztem, hogy vissza tér minden erőm. Szükség is volt rá, hogy ne csak aranyos virágocskákat tudjak varázsolni, de parancsoljak a tavaszi viharoknak, és a veszélyesebb növényeknek. Ennek lett az a következménye, hogy szerintem a világ minden tájáról hozzám csődültek a nyulak. Szeretem őket, persze, hogy szeretem. A nyúl és a tojás, mint a termékenység és a tavasz szimbólumai a fő attribútumaim, de több ezer nyúl szana szét a lakásban egy kicsit már az én jó ízlésemnek is sok.
Épp próbálom őket kiterelgetni, de az önfejű bagázs nem hallgat rám, mikor meghallom Kriosz morgását. Gondolom elrágtak valamit a kis szőrös jószágok. Na igen, ha túl sokan vannak, az egyenlő az Armageddonnal, ráadásul sokan közülük nem is az enyémek, csak így ide tévedtek. És most már elviselhetetlen a helyzet. Inkább csak lehuppanok a fotelba, és várom, hogy az én drágám felpaprikázódva lehuppanjon mellém. Előtte persze elmondja, mennyire utája a nyulakat, kivéve a bandavezért. Egy belga óriásnyúlról van szó, aki megvan már több száz éves is. Ő már sokkal inkább familiáris, mint háziállat, és bár furcsán mutatja ki, imádja az én drágámat. Nem csoda, hiszen én is elmondhatatlanul szeretem ezt a nagy, morgós titánt.
- Ez egy remek ötlet édesem, itt kicsit már kinőttem a kertet –helyezkedem el az ölében, és adok egy csókot az állára, ahogy mosolyogva felnézek rá- Ez a mennyiségű nyúl már nekem is sok, édesem. Főleg, hogy nagyon önfejűek, és egyszerűen nem tudom megnevelni őket. Az öregnek eszébe sem jutna soha kábelt rágni. Nem mellesleg, ő is imád téged.
A nyíltnap gondoltára elmosolyodom. Azt nem hagyom, hogy a doki még egy nyulat sózzon ránk, inkább szabadulnék tőlük. És ezek a bolyhos kis izék tökéletes háziállatok gyerekeknek, az se érdekel, ha egy-egy esetleg elpusztul, fialnak utána hatszor annyit.
- Épp elzavarni próbáltam azokat, akik nem a kis kompániám tagjai, de ez sokkal jobb ötlet. A gyerekek imádják a nyulakat, és azok közül, akik itt vannak két kezemen meg tudom számolni, hogy melyikek az enyémek. De mikor vissza tért az erőm, egyszerűen csak özönleni kezdtek. Bevallom, kicsit már nekem is kezdenek sokan lenni.

Kriosz & Ostara

Ha választanom kéne a titán, és a saját panteonom között gondolkodás nélkül Krioszt választanám. Annyira szeretem őt, hogy az már szinte fáj, minden lélegzetvételét imádom, és nem érzek bűntudatot, amiért kiadta miattam a felesége útját. Nekünk találkoznunk kellett, együtt kell lennünk most, mert így volt elrendelve. Attól még, hogy ő erőtlen, attól még számomra ugyan olyan tökéletes, mint eddig volt. De arról nem szólt a fáma, hogy hirtelen megjelenik több száz nyúl, és felforgatják az életünket. Így már nem olyan egyszerű azt mondani, hogy jóban-rosszban, egymás mellett, mert már mind a kettőnket idegesítenek a kis bolyhos jószágok. Az enyémekkel, akik mindig velem vannak, már egészen jól megbarátkozott.
- Nem érdekel, ha nem vagyok a Tanács szerinti helyemen, én itt vagyok boldog, veled. Nem költözünk csak azért Angliába, hogy a nyulaknak legyen helye, amúgy se az enyémek, menjenek innen! De Yellowstone jól hangzik, de nem tudom, hogy éreznéd ott magad. Nem lenne túl messze a menhelytől? -mosolygok fel rá, annyira szeretem, hogy leírni sem tudom.
- Nem igazán izgat, hogy a halandók nem értenek a nyúltartáshoz, ez a szép a nyulakban, egy megdöglik, rögtön lesz belőle még kettő. A menhely többi állata jobban érdekel, nem hagyhatjuk őket itt. Az öreg az más tészta, ő nagyon megszeretett téged. -nyomok újabb csókot az állára.
- Én a költözésre szavaznék nagyfiú, kicsit már hiányzik azért a természet. Nem kell a világ végére, csak szeretnék picit több zöldet látni, ez a lakás meg már amúgy is katasztrófa súlytotta övezet a jószágok miatt. Jobb, ha kipateroljuk az állatsereget, aztán keresünk egy másikat, és oda nem engedjük be őket többet. Kicsit talán lehetne közelebb is a menhelyhez, sokat ingázol mostanság. De az állatainkat semmiképpen nem hagynám itt.