Nakht

Rohadt régen nem láttam már apámat, de a rohadt régen alatt vagy 30 évet értek. Nem vagyunk rövid életű izék, így ez nálunk nem meglepő, és annyira nem is számít soknak, de nekem baromira hiányzik az öregem. Egy vagyok azok közül a kevés istenek közül aki elmondhatja magáról: jó kapcsolatot ápol a szüleivel. Anyám és apám neveltek fel, igen, boldogságban, békességben. Tudom, ez irigylésre méltó, és azt is tudom magamról, hogy egy rohadt mázlista vagyok. De most valami beárnyékolja ezeket a szép emlékeket.
Vissza tért Széth, és a nővérem is megkerült időközben. Igen, az Istenek Tanácsának hála elhárult a veszély, egyenlőre, de anyának és apának sem tett jót, hogy vissza jött. A nővéremet, akit én sajnos nem ismerek, mert jóval a születésem előtt bezárták, is elő került időközben, jó lenne őt is megismerni. Nem édestestvérem, SZéth az apja, de apa sajátjaként szerette és nevelte. Nem is tudok elképzelni jobb apát, mint ő, és ha ezerszer újjá születnék, mindig csak azt kívánnám, hogy ő legyen az apám. Anya is csodálatos, és remek anya, de mindig is apásabb voltam, ezt annak tudták be, hogy fiú vagyok. Nem egy ilyen helyzetben akartam tehát viszont
látni az öreget, de ez van.
Ahogy bevágódik mellém a kocsmai boxba szélesen rá mosolygok, majd szorosan át is ölelem. Nagyon hiányzott már, az elmúlt néhány hónapban alig beszéltünk, pedig nem szakadtam olyan messzire tőlük.
- Minden rendben van otthon? Hogy van anya? - kérdezem aggódva, mielőtt bármibe is bele kezdhetne.


Mikor haza érek, egy nagyon norcos istennő fogad a kanapén. Picsába! Elfelejtettem volna valamit?! Hathor háklis erre. Oda vagyok érte, ez nem is kérdés, nehéz is lenne, hiszen a szerelem istennője, de néha egyszerűen csak olyan...mint egy csaj. Lehet, hogy az a baj, hogy későn jöttem haza, vagy az, hogy ittam. Nem könnyű néha úgy vele, hogy anyámmal egyidős, én pedig még alig múltam el 300 éves, ami isteneknél még nagyon is pelyhesnek számít. Már kicsi koromban eldöntöttem, hogy Hathor az egyém lesz egy szép napon, de senki sem vett komolyan, egészen addig, amíg meg nem mutattam nekik. Mondjuk kidolgoztam a belemet is érte, hogy most vele lehessek, és igyekszem megbecsüéni, de nem mindig sikerül. És ez most egy ilyen helyzet. Kényelmetlen mosolyra kúszik a szám, ahogy rá nézek.
- Helló édes....tettem valamit a rendszer ellen, hogy ilyen csúnyán nézel?