Sinéad Ó hEachthighearna

Nem érzem magam fontosnak, sem jelentősnek. Csak azért tartanak számon, mert szép vagyok? Az nem élet. Szinte megbabonázva nézem sötét szívvel a vizet a parton és elkezdek sétálni, lehet egy istennő is vízbe tud fulladni.
- Clíodhna! - kiabál utánam Agrona. Nem tudom, hogy talált rám és azt sem, hogy miért van nála egy gőgicsélő ismeretlen csecsemő. - Segítenél? Morrigan megint a fűagyúval van mióta, én meg nem tudom mit csináljak...ezzel.
Megadó sóhajjal lépek ki a vízből. Ma sem halok meg, mert a gyagyás nővérem nem tud mit kezdeni egy talált gyerekkel. Odateleportálok és átveszem a kisfiút, aki elcsendesedik a kezemben és a keblemre hajtja a fejét.
- Amúgy is sokat unatkozom, bansheeket sem kell minden nap küldenem.

A fiú Morrigan körül rohangál, én pedig még mindig a szokásos depresszióm kellős közepén ülök és nézem őket, amire megbök Agrona.
- Mi a fasz bajod van? Nincs elég orgia?
Csak sötéten sandítok rá, majd hátratámaszkodom és úgy sóhajtok fel.
- Szerintem ha felnő a kölyök jobban leszek. - amire csak felvonja a szemöldökeit egy vigyorral, amire én bököm vissza őt. - Inkább menj és dugj Yamával, Agresszor, érzem rajtad, előttem nem fogod tudni tagadni, de még nem mószerollak be.

Már igencsak kamaszodik, sőt, amikor a nővéreimnek dolga van, nekem meg orgia esedékes, úgyhogy én vagyok az ügyeletes pesztra. Esküszöm a kedvenc napjai amikor velem kell lennie, a nővéreimtől szinte sivár dolgokat tanul, nem a test örömeit. Sokat tanult a saját testéről, hogy miként zajlanak le bizonyos folyamatok, segítettem is neki, hol orgia közben,  mikor hogy jutott időnk ilyesmire. A kéz, az ajkak és a nyelv művészetét már megtanítottam neki, ma pedig az ő napja van. Tudom, hogy mennyire kínzásnak élte meg, hogy nem ott volt bennem, ahol lenni akart eddig, de csatába sem megyünk tompa karddal. Azt is tudom, hogy mit érez irántam, mert még ugyan nem mondhatom el neki, de egy lapon vagyunk. Megint a szélére ült, szinte aranyos, de én meg én vagyok, úgyhogy az ölébe ülök az egy szál hollófekete csipkeköntösömben, hogy a nyaka köré fonjam a karjaim és megcsókoljam őt. Az én nyelvemen mondom el neki, hogy mi minden nyílik meg most előtte és már attól borzonganak az idegeim, ahogy reagál rá. Szabályosan húz magára, én pedig örömmel teljesítem most minden létező vágyát. Ez a mi éjszakánk, a kettőnké. Van is olyan hordereje, mint egy évszakváltásnak.

Agrona valahol... nem tudom hol van, Morrigan meg Morrigan. Én visszaestem a sötét, nagyon sötét kis világomba miután Pryderi elindult a maga útján a valódi szüleit keresve, lehetőleg távol tartva magam a nővéreimtől. Én pedig jelenleg az IRA-val harcolok egy egyesített Írországért. Egy másfél tonnás kis bombát eresztünk Manchesterre. Ez a terv. Még a hülye liverpooliak sem voltak képesek hatástalanítani a bombát, én pedig egy szinte üres mosollyal nézem a gombává formálódó felhőt. Egyet sem öltünk, meg de több mint kétszáz megsebesült. Pár hónappal ezelőtt is csináltunk egy ilyet és még voltunk olyan aranyosak, hogy szóltunk is nekik.

Ma kevesen vannak, akik önként jelentkeznek emberáldozatok ügyében, de azon kevesek akik itt igen, azok az én égiszem alatt vannak. Még mindig megvannak a sötét tendenciáim az önártalomra és a haszontalanságom sokat lüktet a fejemben, de pár utcával arrébbról megérzek egy ismerős jelenlétet, amire mosolyogva ingatom meg a fejem és átöltözöm, hogy a régi jóbarát csipkeköpenyemben üljek fel az oltárra. Ha nem csak erre jár, hanem tudja merre kell jönnie, akkor lesz sok év után megint öröm az életemben.