Skandináv mitológia

Az egyike azoknak a régi vallásoknak, amelyet a mai napig gyakorolnak. Noha az Ásatrúarfélagið Izlandon az egyik legismertebb "egyházuk", még Észak-Amerikában is vannak gyakorlói a vallásnak. Az istenek maguk Észak-Európa és Nagy-Britannia területén élnek, az 1220-es tanács döntés értelmében.

A kilenc világ egy hatalmas kőrisfán nyugszik a skandináv mitológiában, az Yggdrasilon, melynek koronáját felhők fedik, gyökerei pedig egészen az alvilágig nyúlnak. Az emberek Midgardon, az istenek Asgardban és Vanaheimben élnek, az elfek Alfheimben, a törpök Niðavellirben, az óriások Jötünheimben, a tűzóriások Muspellheimben, a köd és a folyók otthona pedig Niflheim, az alvilág Helheim.

Képességek: teleportálás (kivéve a többi világ között, ahhoz nekik is szükségük van a Bifröstre vagy valakire, aki abból a világból származik), azon erők befolyásolása, aminek az istenei. Frigg például meg tud áldani egy házasságot, szerelmet tud másokban kelteni, Njörd pedig a vizet és az időjárást képes módosítani vagy a gazdaságot. A mágiahasználat az ritkább dolog és tanulást igényel.
Gyengeségek: A skandináv istenek legnagyobb ellensége a fagyöngy és annak a kivonata. Ha nyílt sebbe jut, képes megölni őket. A fej levágása és a szív kitépése náluk is halált okozhat, de kevés az, aki képes lenne ezt kivitelezni náluk.

Isteneik
A skandináv mitológiában az isteneknek két fő „klánja” van: Áz-istenek és Ván-istenek. Asgardot először az Áz-istenek népesítették be, a Ván-istenek csak később jelentek meg, s ekkor kitört az istenek első háborúja, amely békekötéssel és túszcserével végződött. Azontúl az istenek békében éltek együtt Asgardban.
Áz-istenek (Æsir): Baldr, Bragi, Forseti, Frigg, Heimdall, Hermod, Hodr, Hönir, Idun, Jörd,  Kvasir,  Lodur, Loki, Módi és Magni, Odin, Odr, Sif, Szkádi, Thor, Tyr, Ull, Váli, Vidar, Vili és Vé
Ván-istenek (Vanir): Frey, Freyja, Njörd

Események

Ván-háború:
Emlékszem e világ
első harcára:
Gullveig aranyasszonyt
lándzsákkal leszúrták,
és elégették
Ódin oltárán.
Háromszor hamvadott,
háromszor kelt holtából,
sorjában sokszor -
ma mégis él.
Gullveig viszályt szított az ázok között a vánok megbízásából, mert fenyegetve érezték magukat. A vánok a termékenységet és a békét preferálták, míg az ázok sokkal inkább harciasak voltak. Hasonló volt a görögöknél a titanomakhia is.

Fimbulvetr: A telek tele, Ragnarök eljövetelét jelentette. Három nagyon kemény tél után, amely alatt a gonoszság és a nyomor uralta a világukat, Vérfertőzés, családon belüli gyilkosságok és káosz jellemezte a Fimbulvetr teleit.

Ragnarök: Ki ne hallott volna a Ragnarökről? Ám az istenek nem végleg haltak meg benne, hiszen sokukkal össze lehet futni Európában. Számukra ez volt az elrendeltetett tanulópénz, hogy a sorsukkal nem mehetnek szembe. Ez formálta meg számukra a mai, jóval békésebb belső kapcsolataikat.

Az Istenek Tanácsa: 1220 körül egy könyv rázta meg északot, méghozzá Snorri Sturluson Prózai Eddája. Sokan úgy feltételezik, hogy idősebb a verses Eddánál is. Snorri egy félisten volt, akinek az isteni felmenőjét mai napig titokban tartják. Odin felbérelte Snorrit, hogy írja meg az ő történetüket, mert addig nem készült olyan átfogó írás és elkísérte őket a Tanácsba, ahol Themisz, a titanisz mellett a másik írnokként szolgált.

A skandináv mitológiára jellemző lények

Elfek

Az elfeket szinte mindenki ismeri, ha máshonnan nem is, de a fantasy könyvekből, filmekből biztosan. Halhatatlanok, de messze nem sebezhetetlenek. Értenek az orvosláshoz. Két fajtájuk létezik:

Fényelfek (ljósálfar):

Áldott a föld, melyet
ott látok ázok és álfok
lakának közelében;
ott lakozik majd,
Tett-honban, Tór,
míg eljő a hatalmak harca.

A fényelfek királya Frey, ők maguk pedig Álfheimr (más néven Ljósálfheimr) lakosai voltak a királyuk mellett. A ragyogó szépségükről és hosszú hegyes füleikről valamint bölcsességükről híresek. Őket szeretik jobban megörökíteni a művészek, ők maguk a zenében szeretnek inkább elmerülni.

Sötételfek (dökkálfar):
Egy ideje már a földön élnek, leginkább alatta és egyáltalán nem hasonlítanak a fénytársaikhoz. Ha csak nem számítjuk a füleiket. Rejtőzködő életet élnek és nem törődnek sokat a művészetekkel. Talán sértve érzik magukat, hogy a társaikhoz képest nem zengtek róluk ódákat. Kevés tudott róluk, mert ők szinte csak éjszaka merészkednek a modern világban elő.

Törpök (dvärgar)

Akkor a hatalmasok
helyet foglaltak,
ítélő istenek szent
sérthetetlen tanácsa:
életre ki keltse
közülük a törpéket
Brímir véréből,
Bláin tagjaiból.

A törpéket sem hiszem, hogy különösen be kell mutatni bárkinek, hiszen ők is megkapták a maguk hírnevét. Azelőtt mielőtt értelmet és emberi formát kaptak volna, férgek voltak Ymir óriás húsában. Elsősorban azért hívták őket életre, hogy őrizzék az istenek világait, de ezenfelül ők magukat más területeken is fejlesztették. Eredeti otthonuk Niðavellir, királyuk Hreidmar. Az emberek közé képesek álcával beolvadni, de időnként muszáj visszatérniük egy barlangba, hogy újra erőre kapjanak. Legjobban akkor érzik magukat, amikor a barlangjaikat díszíthetik, fantasztikus földalatti termeket alkothatnak, megvilágíthatják az aranyteléreket úgy, hogy azok a barlangok tavaiban tükröződjenek. A díszítés iránti érdeklődésük és az állandó kutatás nemesfémek után kitűnő kovácsokká tette őket. A hatalmuk a természet rejtett erői felett, különösen a kovácsolás mesterségében, nagyra becsült szaktudást szerzett nekik. Őket bízták meg a legkülönbözőbb fegyverek és szerszámok készítésével, nem csak az emberek és az elfek, hanem az istenek is. A tűz és a rúnák ismerete némelyüket arra hajtotta, hogy inkább az elemi mágia felé húzzanak.

Vættir

A vættirek a fiatal fajok egyikei. Ők sokszor fajok félvérei: istenek, elfek, törpök, de még olykor óriások is, sőt a halandók vére is lehet bennük. Feladatuk miatt váltak külön fajjá, ők a természetet vagy egyes családokat őriznek. Izland négy landvættire (földszelleme) élvezi a mai napig is helyiek tiszteletét. Akik a természetet őrzik, ők gyakran olvadnak bele az elemükbe, akár egy kőbe vagy halba is, hogy láthassák a területüket. Képesek emberi formát felölteni és láthatatlanná válni.

Sjövættir (tengerszellemek) vagy vatnavættir (vízszellemek):
Ők őrzik a vizeket, folyókat, tengereket és tavakat. Akár egy természetesen kialakult kistónak is lehet szelleme. A feladatuk, hogy megvédjék a vizüket, mind emberektől, mind állatoktól, szennyezéstől, túlhalászattól.

Landvættir (földszellemek):
Érezted már azt egy üres mezőn, hogy valaki figyel? Egy landvættir lehetett az. Általában nagyobb területet őriznek, viszont végtelenül magányosak tudnak lenni. Sokan hagyták már el a posztjukat, csak azért, hogy a vérvonaluk és épelméjük fenntartsák.

Húsvættir (háziszellemek):
Régen láthatatlan formájukban figyeltek és őriztek családokat, akiket kiválasztottak maguknak. Még akkor is, ha a család észre sem vette a létezésüket. Napjainkban leginkább inasok, komornyikok vagy szakácsok, netán pincérek. Az emberek szolgálata a legfontosabb számukra, még akkor is, ha más hivatást választottak.

Valkűrök (valkyrja)

Látott valkűröket,
messziről lovagoltak,
készen akár
a gótok földjéig;
Szkuld pajzzsal jött,
követte Szkögul,
Gunn, Hild, Göndül
és Geirszkögül.
Sorban, ím, hölgyei
a Seregek Urának,
föld felett lovagolni
kész valkűrlányok.

A valkűrök a skandináv mitológiában úgynevezett diszek (dísir), kisebb jelentőségű istenségek, Odin szolgálói. A feladatuk az volt, hogy kiválasszák a csatában elesettek közül a leghősiesebbeket, és a Valhallába vigyék őket, hogy einherjarok legyenek belőlük. Az einherjarokra Odinnak volt szüksége, hogy az oldalán küzdjenek a világvégén (Ragnarök) elkövetkező előre megjósolt csatában. Ők szőtték a háborúk hálóit. A modern ábrázolásokkal ellentétben nem szárnyas lovakon mentek csatába, hanem farkasokon "lovagoltak". Ők a harctéren inkább hollóként jelentek meg, kiválasztva a hős elesetteket. A páncéljukkal furcsa, vibráló fényeket képesek létrehozni, amit északi fény néven ismerünk. Ők maguk kiválasztva lettek erre, sokuk halandó származású.