Dr. Murad Elnur Amirkhanov

Óvoda

Mindig uncsi itt. És elég sokszor hagynak itt tovább a szüleim, mindig én értem jönnek a legkésőbb. Apa nagyon elfoglalt, anya meg mindig vele van. Apa mindig üvölt, hogy ne merészeljem apámnak nevezni, mert anyám csalfa volt. Nem tudom mi az, de nem hangzik finomnak. Neki fekete göndör haja van és szinte fekete szemei. Anya vörösesbarna hajú, zöld szemű, szerinte azért mert "ukrán". Azt sem tudom micsoda. De ő szereti a zenét, ami menő. Apa nem enged semmit sem csinálni, mert az örököse jól kell, hogy viselkedjen.
Zsebre dugott kézzel cammogok ki a padhoz az ovi oldalában, amin az új lány ül. Tüstént sietek oda mellé és figyelem, ahogy elmélyülten hallgat egy zenedobozt. Ismerem ezt a dalt, mert anya zeneelmélettel foglalkozik.
- Greensleeves? Miért hallgatod ezt a szomorú dalt, szép lány? - letörlöm az arcáról a kóbor könnycseppet, majd kihúzom magam, ahogy végignéz magának. Jegyezze fel szavamat a világ, én elveszem majd őt. Kiveszek a táskámból egy plüssöt és féltérdre ereszkedem előtte.
A családom megrettent, amikor megtudták, hogy mit tettem. Talán mert tudták, hogy nem nyugszom addig, amíg ez meg nem történik.

Középiskola

A családok főkolomposai már belenyugodtak, hogy azóta sem szakadtam el Leyla mellől. De ha tudnák, hogy mikre tudok vetemedni miatta, akkor ki lennék porolva végtelenül. Nem örülök neki, hogy az emeleti szobába költöztették a szülei, de a kihívás jó. Könnyen mászom meg az ódon kőfalat az éjszaka kellős közepén, Leyla pedig csak óvatosan kihajol az ablakon. Ebben az országban nem nézik ám túl jó szemmel amit mi művelünk, de senki sem állíthat meg. Az utolsó lépésnél csúszok meg és zúdulok a rózsabokorba, halkan átkozódva. Hörcsögöm próbál nem hangosan röhögni, de látom, hogy jól mulat a szenvedésemen.
- Egy perc és feljutok. Csak várd ki. - nézek fel rá szigorúan a sötétben. Kapni fog még amiért ki talált nevetni.

Egyetem

Nagy levegőt veszek, ahogy megállunk a Moszkvai Konzervatórium előtt. Ő választotta ezt az iskolát, én pedig úgy döntöttem, hogy miért ne járhatnék két egyetemre is? A Lomonoszov istenigazándiból a közgazdász papírt adja csak, de itt lehetek a feleségemmel.
- Te melyik részlegre jelentkeztél? - pillant rám, és össze sem kell húznia a szemeit, ma nagyon látszik, hogy koreai.
- Karmesterire. - vigyorgok rá. - Legalább dirigálhatok ott.
- Nem sokára milliárdos leszel, cégvezető, kell neked még ez is? - neveti el magát.
- Persze... Nem sokkal menőbb, hogy a "férjem amúgy karmester is"? - bámulok rá, mint borjú az új kapura, ő meg nevetve bevonszol az első előadásra.

Az Élet

7 gyerek, 12 unoka és még 60 sem vagyok. De élő legendaként emlegetnek, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Azerbajdzsánban a fekete munka és a munkavállalók kizsákmányolása nagyvállalati szinten megálljon. Az egyik kisebb lány, Halima lesz a vállalat következő feje, mert egyedül őt érdekli a gazdaság. A legnagyobb zenetanár-csellista Koreában a feleségével, de van érzésem, hogy sötét titkot rejtegetnek. A többi gyereket leginkább az orvoslás vagy a tudományok érdeklik, főleg Faridot. Leyla nyugtalan az utóbbi időben, főleg amióta megszületett Allura, a családban az első gyerek, akiről születésétől majdnem biztos, hogy istennő. Mi pedig tervezzük, hogy elkezdjük az első váltást. Elköltözni, a régi életünket hátrahagyni, újra kezdeni.
Most pakolunk be a New York-i lakásunkba, amikor csengetnek. Én azt hiszem először, hogy a pizzafutár, de a folyosón távolodni csak egy egyenruhás alakot látok. Akinek a kisugárzása majdnem megegyezik Leylaéval. A küszöbön egy nagyobb doboz, amire annyi van írva, hogy 초이 레이라.
- Szívem, csomagod jött! - viszem be ösztönösen neki a pakkot.

- Azt hiszem ezen már átrágtuk magunkat párszor. - pillantok Makhaónra, aki csak kuncog. Idegesítő, hogy mennyire hasonlítunk egymásra. A halandó féltestvéreimmel közünk sincs egymáshoz semmilyen téren. De azért feltartom neki a koncertjegyeket.
- Leyla ragaszkodik hozzá, hogy elmenjünk Japánba, már kért is szabadságot. - meg kell még szokni, hogy a nejem most nem népművészettel foglalkozik, hanem a titkosszolgálattal van, én pedig nem olajmágnás vagyok, hanem orvos. A testvéreim és a fiam szerint is jobban áll nekem a kardiológia, mint elsőre képzelte bárki is.
- Persze, hogy a létező legdrágább jegyeket vettétek. - kuncog, én meg pislogok rá.
- Kaptuk őket, Inari küldte nekünk is és az apóséknak is. - közlöm vele az igazat, amire egy fél másodpercre elgondolkodik.
- Vigyél fegyvert akkor és az orvosi táskád is, szerintem. - közben megszólal a csipogója és az enyém is. Elkezdünk rohanni a sürgősségire. Egy autóbalesetet szenvedett 20 éves sérült kamrafibrillálni kezdett.