Emrys Schmidt

Nehezen viselem el mostanában Themisz hangulatváltozásait, még egy mantikórt is megsimogatnék egy-egy ingadozás helyett. Mert emlékeim szerint az előző terhessége alatt nem volt ennyire nyűgös. Vagy csak az nem tetszik neki, hogy nem léphet be a munkaterületemre, ami jelen pillanatban a babaszoba. Úgyis itt fog a legtöbbet lenni, ha Pearl is megszületik, és szeretném, ha egyben látná az egészet.
- Most mivel küldted el itthonról? – érdeklődik Epimétheusz, meglátogatott minket, én meg befogtam munkára, az apja vagyok, megtehetem.
- Eirénét kértem meg, hogy vigye el vásárolni, amúgy is szüksége van az anyjára. Új ügye van.  – vonom meg a vállamat.
- Már megint kertelsz. Több van ebben mi? -
- Hé, nekem ennyit mondott a féltestvéred, ha valamit tudni akarsz kérdezd anyádat. Egyébként sem vagyok látnok. – ingatom meg a fejem egy szusszanással. De a pelenkázó, és kiságy végre készen van. Már csak az apróságok vannak hátra, mint a falmatrica, meg a játékok, viszont azt most veszi Tem. Annyira nem vagyok szőrösszívű, neki jobb a szeme ezekhez.
- Igaz, hogy jön az új Sonic? – veregeti meg a hátam vigyorogva mire kap egy sötét pillantást.
- Aha..de nincs az az isten, hogy én azzal játsszak. Kivéve, ha Kratosznak hívják, vagy a legkisebb gyereke pislog rád hatalmas szemekkel. Még tartam magam ahhoz, hogy kihagyom ezt a kör Sonicot. A szatírok nem jelentkeztek, de nem kell nagy tudomány, fognak. – ha lenne hajam tuti ettől a játéktól hullana ki, már az előzőnél is ragemaraton volt, Philnek is elmentek otthonról. A telefonom meg szinte leszambázik a szekrényről, elfelejtettem, hogy rezgőre raktam. Gondterhelten sóhajtok, miután megszakítom a hívást.
- Úgy látszik az elnököt elég emlegetni, és máris jelenésed van nála. –

Epiméthrusz maradt még egy napot, mivel nem akartam, hogy az anyja egyedül legyen, még akkor sem, ha rövid látogatás lesz a Fehér Házban. Tudom azt is, hogy képes magát megvédeni, de jobb most így. Mondjuk eléggé zavar, a tudat, csak berendel, de mondd semmi konkrét dolgot. Utálom a meglepetéseket, azt meg még jobban, ha mesélni akar valamit, telefonban is megteheti, igaz akkor félre is rakom a telefont, mert szófosása van.
Csendben hagyom magam, és azt is, hogy vezessen a kijelölt szoba felé. Már a kilincs lenyomásakor van valami fura érzésem, amitől a hideg futkos a hátamon. Ismerős az energia, viszont sosem találkoztam még vele, ebben is biztos vagyok. Ó, Kratosz néha úgy seggbe rúgnálak a meglepetéseid miatt.


Egyébként most már nagyon örülnék öt perc nyuginak, amikor egyik gyerek se látogat meg random, vagy a családi grillezés amit most tartunk úgy végződne, ahogy elképzeltem. Nincs egy hangos szó semelyik gyerekem között. De tévedtem. Rosie és Pearl megint ölik egymást.
- Most vagy kinyírjátok egymást, vagy végre befejeznétek egymás szekálását, csak öt kibaszott percig! -
- Anyaaa, apa megint káromkodott! Apa, tudod mi a szabály, utalj szépen valamelyik alapítványnak. -