Sophia Ford

"Koré". Olyan idegen ez a név, mintha nem is én lettem volna. Pedig én voltam. Anyám, Démétér árnyékában, egy szürke kislány, akit úgy lehetett ugráltatni, ahogyan csak akart. Nem volt kilátásom, hogy valaha más legyek. Nem volt férfi, aki akart volna engem, nem tudtam megszabadulni anyám árnyékából. Azt nem tudtam, hogy valahol a föld mélyén egy férfi nagyonis vágyakozik utánam. És nem is akárki. Hádész, az Alvilág királya vetett szemet rám, és elhatározta, hogy én leszek a felesége. Kanyaros út volt, ahogy végül is az övé lettem, de egyetlen percét sem cserélném el. Az istenek nem értették, miért ettem a gránátalmából végül, de én tudtam nagyon jól. Megvoltak a saját céljaim, amik miatt végül úgy döntöttem. Ki akartam lépni az ismeretlenségből, anyám és apám árnyékából. Akartam őt, büszkén lettem végül a felesége, és nem adnám őt oda, a világ összes férifáért sem.
Valahogy a hatalmas és félelmet keltő Hádészt, az Alvilág tejhatalmú urát nem látom abban a férfiban, aki kisfiú módjára vigyorog rám az íróasztalom másik oldaláról. Mint egy kölyök, aki csínyt követett el, és tudja is, hogy rossz fát tett a túzre, de olyan aranyos, hogy nem lehet rá haragudni. Ez az arc egyszerűen az idegeimre tud menni. Néha nem is értem, hogy hogy nem öltem bele az én drága férjemet egy kanál vízbe, főleg, amikor ilyen arccal néz rám, mint most. A kezemben tartott üveg pedig nem egyéb, mint fergetegesnek hitt humorának egy újabb sziporkája. Gránátalmabor, Persephoe's Curse néven. Roppantul szellemes, bár már megszokhattam volna. Szokta magát néha ilyen gyerekességekkel szórakoztatni. Gránátalmásra cseréli a szappant, a tusfürdőmet, a pafümömet, vagy épp tele tömi a hűtőt az említett gyümölccsel. Nem tud leszállni a témáról.
- Drága férjem, emlékeztess kérlek, hogy miért is szeretlek én téged? -dorgálom meg, közben persze mosolygok. A poén után persze jön a lényegre térés, mint hotelmanager, ez és ez a feladatom, itt és itt, ebben meg abban a szállodában, ami a hatalmas láncolathoz tartozik. Még jó, hogy isten vagyok, máskülönben ez több hetes út lenne, így persze már vacsorára otthon leszek.
- Vedd úgy, hogy el van intézve. Ja, és én a helyedben Plutosz körmére néznék. Ne kérdezd, csak az anyai ösztönöm súgja azt, hogy valami megint lesz a kölyök körül. De megyek, mert körmömre ég a munka, otthon találkozunk, főnök úr! - kacsintok rá, és még egy gyors csókot is megengedek magamnak.