Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
Tárgy: A mother's love, its a sacrifice Kedd Szept. 03 2019, 00:59
Mother & son
Ha lenne néha egy olyan nap, hogy elfelejtem, hogy ki a férjem, és a gyermekeim apja, és csak úgy nyugodtan élvezném az életemet, akkor Hádész vagy Plutosz bealkot valami orbitális ostobaságot. Most a gyereken volt a sor, hogy felidegesítsen, bár a férjem sem árt messze tőle. Mikor haza ért, csak úgy mellékesen közölte, hogy "Amúgy, Drágám, van egy unokánk". Aki a semmiből jött, ráadásul a fiunk tehetségensen felcsinált egy Hórát, ha a rnadom unoka ténye nem lenne elég. Néha éppen olyan önző ökör tud lenni, mint az apja, de jó gyerek, és nagyon szeretem. Csak most le fogom ütni a fejét a helyéről. Lazán szambázok be az irodába, az sem érdekel, hogy a titkárnő, meg a megannyi biztonságiőr megpróbál feltartani. Tudom, nem nézek ki úgy, mintha az anyja lennék, de ez aztán abszolút nem izgat. Meg fogja kapni a maga leszúrását, amit megtámogat az, hogy hatalmasat csattan az ajtó a falon, ahogy bevágtatok az iroda ajtaján. A következő, ami csattan, az a tenyerem a fiam arcán, ahogy dühösen meredek fel rá. - Meséld már el, úgy mégis, hová tetted a józan eszedet, ifiúr?! És miért apád fantasztikus stílusában kell megtudnom, hogy unokám született?
Tárgy: Re: A mother's love, its a sacrifice Vas. Okt. 20 2019, 23:28
Hi, mom!
Ülök egy halom papír felett, mind úgy általában tenni szoktam, mert vállalatot vezetek, végre visszakaptam főmérnököm is, aki immár a menyasszonyom. Most már nyugodtan intézhetem a költöztetőket is. Nem mintha félnem kéne, hogy bármit is lenyúlnak, megfogadtam Ingram tippjét, aki az évszázadok alatt felgyúlt dolgainak építettett egy mindenbiztos bunkit, ahová elrejtette a motyóit. Én egy erdővel arrébb építetettem az enyém meg. Utol kéne érnem Pyriphlegethon-t is, de non-stop kinyomja a telefont. Egyszer kaptam tőle közben egy SMS-t, hogy adjam fel. De az nem rám vallana, elvégre... elveszem az anyját. Mármint észrevehettem volna, hogy a gyerekem, mert halálfolyó és tüzes, tehát kapott apától-anyától bőven áldást, azt hiszem. Hallom az irodám előtt a zajokat, de nem törődök velük sokat, mert a hírek kitörése óta ez egy elég gyakori hang. Max is próbált már betörni. Csattan az ajtó az ütközőn, még jó, hogy felrakattam, mert Devin is olyan mint egy hurrikán, amikor bejön. Felpillantok. Anyám! Azán kapok egy jó nagy anyai pofont. Amire pislogok. - Először is, szia, másodszor is aúú... Amúgy neked mondtam el először, azt hitted, hogy vicceltem? Andromeda Weir-Ford. Holnap költözünk az új házba, úgyhogy jöhetsz unokázni. A legnagyobb unokádnak nem tudod véletlenül mi baja? Mert állandóan kinyom...