It's time to reunite

As time goes by I hide the truth

Cannot stand myself with a broken shell

Sekhmet&Apheru

Mindkét kölyök anyja itthon van, amit nem csak én érzek, de a fiúnk is megérzett és fel is csörgött, hogy mi a here van. Hát én tudjam, az a házasság amit a halandók előtt kötöttünk már valószínűleg nem is érvényes. De elmorzsolok pár könnycseppet, mert a gyerekeim mind úgy káromkodnak mint az igazi Elwoodok, de Zahra nem hordja az Elwood nevet, ami mondjuk változhat, mert olyan vérmérséklete. Én meg éppen utálom magam, mert hiányzik Szahmet, amit természetesen ha ütnek sem fogok bevallani. Mindig adom a macsó szingli szatírt, aki néha napján elhív egy italra egy-egy helyes nőcskét, de egy éjszakán túl nem megyek, egyiket sem ítéltem még ezeregyéjszakás kalandnak, csak a szőke démonom.
Épp egy rekesz sör társaságában vagyok Khufu piramisánál. Őszintén, nekem ez a hely mindig tele lesz emlékekkel, ha tetszik bárkinek, ha nem. Itt voltam mikor megépült. Mikor a tanítványaim elkezdték megpróbálni megmászni. Mikor az egyiknek sikerült is és Panakeia leordította. Itt kerestem menedéket, mikor rám szakadt, hogy mennyire kitagadtak, de legalább az ikertestvérem számára nem szűntem meg.
Egy roppant ismerős jelenlétet érzek, amire nevetősen szusszanok fel. Nem adok neki sört, mert tudom, hogy utálja, de inkább odanyújtom a laposüvegemet, amiben az a whisky van amit a Fehér Házból szereztem.
- Mi szél hozott ide, kedves? Ha találgatnom kellene akkor Basztet miatt jöttél csak vissza, én igen csak sokad rangú vagyok a látogatási listádon. Nakht éppen most hagyta el Egyiptomot a sereggel, mennek egy titkos bevetésre Szíriába, mielőtt megkérdeznéd.

Valami oknál fogva még mindig maradtam Egyiptomban, nem azért, mert a gyerekeim itt voltak, egyikkel se tartom a kapcsolatot. A két legidősebbel nem ebben az évezredben fogok találkozni, haragszanak rám, amiért lefejeztem az áruló apjukat. Mit szerettek volna, küldjem őket is utána? Az apjukkal se voltak el, nem is értem a hisztizést, jó nem vagyok remek anya, sőt borzasztónak tudom csak titulálni magam. Ez van, nem erre lettem teremtve, háborúra, meg arra, hogy Ré szeme legyek, és orvos is, a többi feladatomat szeretem elhanyagolni, már egy ideje.
Nem is figyelek merre sétálok, természetesen ezért is lyukadok ki Khufu piramisánál, mindegy, nem léphetek le, nem rejtettem el magam, és amúgy is vakon kiszúrná, hogy itt vagyok. Grimaszolni kezdek a sör láttán, ha tehetném az egész világon betiltanám, de szerencsére nem nekem kell inni, elég volt egyszer. Elveszem a laposüveget, még nem bontom ki, leülök mellé egy sóhajjal.
- Tulajdonképpen tényleg csak miatta jöttem vissza, mi okom lenne itt maradni, mármint rajtad kívül? Az összes gyerekem utál, én is utálnám magamat a helyükben, egy cseppnyi anyai szeretet sincs bennem. Tudom hova megy, ahol a legsűrűbb a buli. Amúgy meg céltalanul sétáltam, ha tudom, hogy sör van nálad nem is jövök ide. Mihez kezdesz, ha esetleg Ré meghal? – fordulok felé kíváncsi tekintettel. Mármint az apám, nem igazán szeretném, hogy meghaljon, nem lesz akit védenem kell esetleg, bár jó pár éve nem szükséges ez a tevékenység. Eldöntötte, hogy meghal, kész. Majd találok valami mást is.
- Talán visszafogadnak a görögök, nem kéne titokban tartanod a kapcsolatot a húgoddal, és megismerhetnéd a többit is. -

As time goes by I hide the truth

Cannot stand myself with a broken shell

Sekhmet&Apheru

Bőven több mint elég az ami most az életemben zajlik. Amin őszintén, nem sokat segített az sem, hogy sokezer év után tudtam Antheiával beszélni sem, csak felszakadt bennem a seb, hogy én csak névben lehetek Elwood, amíg apám másként nem dönt, hiába van velem a húgom, az anyám és Silanus is. Csak egy pár azon hozzám hasonló őskövületek közül, akiket még hercegekként és hercegnőkként imádott a többi szatír és nimfa. Egy részem hálás is, hogy Nakht nincs a térképen ilyen téren a családomnál, mert még neki sem mondtam el, hogyha lánya lesz, akkor valószínűleg nimfa lesz. A vér egy igen erős dolog, de ezt legalább Szahmet tudja, aki nem is haragudott rám ezért, mert legalább ő elfogadott engem minden apró stiklimmel együtt és én is őt. Hová lettünk? Egymás két erős vára. Mert ő is mindig rám rúghatta az ajtót ha olyanja volt és ha beszélni akart, akkor beszélgettünk, ha másra vágyott, akkor azt adtam meg neki. A pokolba is, amilyen zavaros az idővonal, még Menhitre is lehet ráférne egy apasági vizsgálat.
A piramis... Nem véletlenül építtette ezt Khufu, nem véletlenül ekkorára és így. Valahogy ez segít mindannyiunknak a központosításban. Ő is itt köt ki, én meg nem tegnap jöttem le a falvédőről, mert a többiek elől lehet el tudna bújni, de előlem nem ezekben az évezredekben. Akárhol felismerem az illatát és a teste hőjét. A fejemben látom is a grimaszát amit a sörre vág, de az vesse az első követ akinek ezt áldozták. Még én is megtanítottam a lányát, hogy miként kell rendesen az anyjának áldoznia. Pardon, lányunkat. Elveszi az üveget és ahogy mellém ül, úgy karolom át ösztönösen.
- Miattam... Van új a korong alatt, ezek szerint még érdemes vagyok a figyelmedre. Hogy bírja amúgy Basztet? Szerencséje van, hogy az Őrző nyomot fogott... Ez nem igaz... Menhit biztos pipa, de ő Menhit. Nakht pedig szeret téged és aggódik érted, őt ketten neveltük fel és még mindig álmodok azzal, hogy miként néztél rá amikor megszületett. Anyaoroszlán voltál, akiből sugárzott a boldogság és a szeretet. Nem tud minket letagadni, ha szeretné sem, minden lében kanál. Sörrel vagy sör nélkül is jöttél te volna, legalább magadnak ne hazudj. Akkor beteljesül az esküm felé. - pillantok rá, kissé félrehúzott szájjal. Én megesküdtem felé, hogy amíg ő van, addig lesznek medjayok is, de a rend nem általa él. Otthont és célt adott nekem, noha érzem már egy ideje, hogy az öreg nap feladta az egészet és halni akar. Ezzel az idióta szentamentalitásával üldözte vissza Kusanagit is Japánba.
- Az egy erős talán... - szusszanok egyet. - Honnan tudsz Antheiáról? Mert csak nem rég láttam ismét... Igen és elvinném Menhitet és Nakhtot is, mert anyám nem hagyná, hogy ne, sőt lehet neked is jönnöd kéne, mert te vagy anyjuk.
-Te mihez fogsz kezdeni akkor? Te vagy az egyik szeme.

Jó azért örülhetnék, hogy sört áldoz fel nekem, de miért vagyok itt, amikor ezt megteszi? Mert nincs más dolgom, ez azért van. Meg kinek tudnék kicsit panaszkodni, ha nagyon akarnék? Neki egyedül, de ez fordítva is igaz, nem mintha panaszkodós fajták lennénk. Bár akkor is tudom, hogy hiányzik neki a családja, néha még nekem is, akkor is, ha elfuserált egy banda vagyunk. Vállára hajtom a fejem, ahogy magához ölel.
- Lehet nem téged akarlak, csak egy bizonyos részedet, erre még nem gondoltál, hogy csúnyán kihasznállak? Ne legyél bolond, felneveltél két gyereket is, pedig a lányomhoz aztán nincs közöd vér szerint. Jó Menhit maximum alvás közben nem pipa, meg amióta együtt van az Anubisz félvérrel mintha nyugodtabb lenne. Tökélétes kisbaba volt, hogy nézhettem volna rá? Szerencséjére örökölt dolgokat tőled is, nemcsak tőlem. Nem olyan sokan ismerik a kedves, anyai oldalamat, jó az utóbbit ti ketten, azért a halandókat nem akartam mindig megölni. Lehetséges, a templomomnál már voltam, Menhit plüssökkel rakta tele. Nagyszerű, mert azt hiszem kapásod van. – bököm meg az egyik tetoválását, Ré meghalt.
- A démonjaim mindenhol ott vannak, amúgy meg te is tudod, hogy van néhány isten akinek a lételeme a pletykálkodás, akkor is, ha engem nem érdekelnek. Remélem teleportáltok Menhitet nem ebben az évszázadban rakod be egy repülőbe. Tény és való, hogy én is utálok repülni, macskák vagyunk. -
- Semmihez, amit eddig is csináltam. – vonom meg a vállamat, majd oroszlános mosolyra húzódik a szám. – Micsoda váratlan fordulat ebben a drámai gyilkosságban. Kitalálod mi lett Réből? – nem kell az Alvilágban lennem, hogy tudjam mi történik ott, azt is tudom, hogy Menhit végig mozizta az egészet.

 

As time goes by I hide the truth

Cannot stand myself with a broken shell

Sekhmet&Apheru

Így vagyunk talán nullszaldósak. Ha én áldozok is neki és együtt is vagyunk, elvégre ide tiszta lappal jöttem, kértem Rét, hogy ne nézze a származásom, hiába számítottam akkor még igenis valakinek odaát, nem akartam az Aegidion név hozományát hurcolni ide is. Lehet ezért is kerültem a célkeresztjébe és ő az enyémbe. Két lélek, aki eléggé erőszakra hajlamos, mégis együtt elég nyugodtak. Valami kozmikus egyensúly vagy mi a harag, nem emlékszem Maat és Thot minden szentbeszédére. Elmosolyodom, ahogy a vállamon pihen meg a feje.
- Azt a bizonyos részemet akkor könyörtelenül akarhatod, szépség, de vice versa, mi lenne ha valami figyelemvadász kis szatírka lennék? Vér szerint lehet nem, de ha kinyitja a száját lesüti a hajad az Elwoodság. Tőlem tanult beszélni, járni, kardot forgatni, köpködni... Az a félvér sem sokáig lesz az, Anput ahhoz túlzottan a szívén viseli a gyereket. Erről beszélek pont. Persze, hogy tökéletes lett, mi csináltuk. Néha megijeszt, hogy milyen vegyesfelvágott. Olykor a tükörképem, máskor meg teljesen te. De én ismerem, mint a tenyerem és az összes rám rakott plecsnit és ezt a világért sem másítanám meg, a gyűrűt meg láncon hordom a nyakamban. De édes látvány lehetett a templomod egy horda plüssoroszlánnal. Akkor ezért ég a kezem, mint a kurva élet. - pillantok féloldalasan a hatalmas mintára az alkaromon, ami éppen átalakulóban van.
- Leskelődünk? De elmondtam volna magamtól is, mert a jelenleg sivár életemben igen fontos esemény, hogy láthattam az ikertestvérem. Teleportálunk, én még tudok rendesen. De akkor neked is jönni kell, ha nem repülünk, mert arra ébredsz, hogy egy durcás nimfakirálynő áll az ágyad végében és kanállal kongat kotlát. - emelem meg a szemöldököm.
- Tényleg, te elengedted ezt már régen. - szusszanok fel, majd kicsit feltérképezem az erőviszonyokat. - Ha ez lenne a buktatós kérdés, akkor nem nyert, mert rám van írva. Démon. - nekem elég a józan paraszti eszem és az erőlenyomat, hogy tudjam, hogy ki kivel mit és Menhit is térdig volt ebben.
- Jól áll neked apád halála. - nézem végig szemtelenül.