Myung Hye Rim

Leteszem a telefont egy hosszú sóhajjal. A nemzetvédelmi miniszter likvidálták, nem mintha kár lenne érte, nem igazán kedveltem, viszont az új miniszterünk a férjem öccse lesz. Ezzel sem lenne semmi probléma, ha több, mint hétszáz évvel ezelőtt találkoztak volna, de eddig nem tette meg a lépéseket az alelnök, most viszont kénytelen lesz.
- Yeong Jint beiktatják…Mi azon a napon nem leszünk az országban, de nem tudod sokáig húzni most már a találkozást. – emelem meg az egyik szemöldököm. Még én sem vagyok képes örökre átenni az elkerülhetetlen találkozást, az alelnöknek is illendő az új miniszterrel találkoznia. – Reménytelenek vagytok akkor is. – nem mondom ki a nyilvánvalót, hogy az anyjuk a hibás ezért, még az én anyám se tett ki az erdőbe, hogy majd valaki felnevel engem, tisztességen nevelt egy ideig aztán, amikor elég idős lettem a palotában kezdtem el krónikásként dolgozni. Ezzel szemben az ő anyjuk katasztrófa volt, mégis sikerült Árészt háromszor is magába bolondítani. – Ne gyere a sorsuk kovácsolásával, azt már megtették több, mint száz éve. – ingatom meg a fejemet, ismerem, mint a tenyeremet, néha olyan ez a félisten, mint egy vonatszerencsétlenség, a fejét is elhagyná nélkülem.

Legkisebb lányomat hívtam át magamhoz, amíg az apja találkozik a két öccsével. Nem tudom milyen állapotban esik haza, de a nyomokat látva a Kék Házban lehet meg is kell majd műtenem. Nem nagy probléma, úgy két évtizede sebészként dolgoztam, úgyhogy össze tudom pakolni a nem normális férjemet is.
- Mi van, ha nem ér haza egy darabban? – pillant fel rám Kyung Soon, mire csak szusszanok egyet.
- Akkor drága lányom az van, hogy apa nélkül maradtok. De már felnőttetek, úgyhogy szerencsére nincs veletek gondom, egy babával azért nehezebben maradnék egyedül. Én meg majd kereshetek új munkát. Jó csak vicceltem, összeverik egymást, aztán a következő Árészhétvégére biztosan elcibálják, meg engem is. – ölelem magamhoz és csókot nyomok a hajába, aztán el is engedem, mert megcsörren a telefonja. – Vigyázz magadra, rendben? Tudom, tudom, doktor vagy, és nem eshet semmi bajod. – zárom be az ajtót, és most malmozom amíg a férjem meg nem érkezik…