Anna Myung Hee Espenschied

Név: Anna Aednat Myung Hee Espenschied (Kódnév: Spinel)
Születési hely és idő: Washington D.C.; 2018. október 28.
Rang: Elemző, S35, NSA
Kiemelkedő teljesítményei:
- GODHAMMER
- RAMPART-A
- OAKSTAR
- GOLDEN MILLENIUM

Csak csendben néztem Elsa mellett az istenkalapácsot, ahogy beindították.
- Át tudnám venni az irányítását. - pillantok a hat perccel idősebb nővéremre futóan, aki azonnal nekem is ront.
- Meg ne próbáld! Csak babának voltál nyugodtabb, felnőttnek sokkal rosszabb leszel. - sóhajt fel, amire nekem olyan mosoly ül az arcomra, ami megidézi Layton Choit magát. Azt hiszem nekem könnyebb lesz megtanulnom irányítani az erőmet.

Fort Maede, pár nappal később

Lerakom apám elé a jelentkezési papírokat és a felvételi vizsgám eredményeit. Ő csak habog egy pillanatig, de leginkább maga elé húzza, noha én is érzem, hogy a nagyapám az ajtóból füleli az egészet.
- Anna, nem mondhatok nemet így, te is tudod. Az S35-höz kerülsz. - szólal meg koreaiul, majd aláírja a papírjaimat. Persze, hogy az SSO-hoz kerülök, ahol ő is kezdte itt.
- Jelentkeztem az MIT-re is mérnökire, felvettek, úgyhogy párhuzamosan fogom csinálni a kettőt. - vonok vállat, mintha semmiség lenne az egész, de apám tekintetén látszik, hogy nem örül a gondolatnak, hogy néha online kelljen vizsgáznom. - Nyugi, csak az utolsó félévet kell elvégeznem, elővizsgáztam mindenből.
- Anyádnak mondtad már? - majd becsukja az aktát és átadja a belépőkártyám, a hivatalos belépőkártyám!
- Írtam neki... - felelem félszegen.
- Mindegy, veszek neki új telefont amúgy is. Legalább így szemmel tudunk tartani és nem siklasz ki túl hamar. - a fejével az ajtó felé bök, ahol már nagyapám félig belóg, úgy lehet elrejteni, mint egy kamiont az árokban. Odaszaladok és megölelgetem őt is.
- Megyek is, vár a munka. - látszik rajtam a lelkesedés ahogy kiszaladok az irodából.

Pár napja

- Jönni fog ő is! - láthatóan remeg a térde az egyik asszisztensnek, ahogy berohan a tárgyalóba.
- Kicsoda? - néz rá bambán a kollégája. Mélységes Tartarosz, ezeket sem az eszükért vették fel.
- Benjamin Edgeworth. A New Yorki államügyész öccse... - közli áhítatos hangon. Én inkább csak a fejembe húzom a kapucnimat itt a sarokban, ahová bekuporodtam egy laptoppal. Nem lógok a Fehér Ház áramkörén inkább, ez egy eredeti Héphaisztosz-Obszidián gép, nem fog lemerülni ebben az évezredben. Így is véletlenül feltörtem pár telefont.
Eunomia magassarkúja kopog elém, majd lehúzza rólam a kapucnit és rám vigyorog, pacsira tartva a kezét. Én nem hagyom ugyan lógva, lepacsizok vele, majd kioson kissé visongva a két asszisztens, szinte félre ugorva, mintha tűz elől ugrálnának.
- Meg kellett volna fésülködnöd, Spinell. - kuncog kicsit az ősnéném, amire morranok egyet, de belép a tárgyalóba. Benjamin Edgeworth. Én pedig csak pislogok nagyokat, mert eddig hallottam róla csak, hogy a tárgyalóteremben ugyanúgy rettegnek tőle mint az apjától és a dédanyjától. Véletlenül feltöröm az ő telefonját is és hirtelen vörösödöm el, amire el is kapom a fejem és a laptopom bújom. Persze Kratosz elől nincs menekvés, mert ő is megjön és becsuk minden ajtót.
- Valami baj van, Anna? - szegezi nekem a kérdést, elvégre az ük-ükapám, annak örüljek, hogy még nem mutattam az ő képességeinek a jeleit. Közben a hajamra mutat, ami éppen vörösen izzik. Én gyorsan lelapogatom.
- Semmi, Uram. Minden a legnagyobb rendben. - vágom rá. Hogy lenne minden rendben? Miért van Edgeworthnek ennyi képe rólam? Érzem az ő tekintetét magamon, amire csak félig pillantok fel. Kár volt. Nem tudom, hogy mit láttam. Felpattanok és minden kapcsoló vagy egyéb nélkül elkezdem a vetítést.
- Tehát, én Anna Aednat Myung Hee Espenschied vagyok, röviden Spinell és amit bemutatok az az Arany Évezred... - kezdek bele egy sóhajjal.