Henning Emmerich Espenschied

Név: Henning Emmerich Espenschied (Kódnév: Obsidian)
Születési hely és idő: Drezda, Németország; 1985. június 28.
Rang: Civil igazgató, NSA
Kiemelkedő teljesítményei:
- MYSTIC program
- STORMBREW
- PRISM
- Operation Olympic Games
- WARRIOR PRIDE
- Operation Eikonal (Bundesnachrichtendienst összekötőként)
- GODHAMMER

2013. november 7, ismeretlen létesítmény Észak-Koreában

Hogy hogyan kerültem ide? Ne akard tudni az érdekedben. A katona az AK-47-et a halántékomnak szegezi, én pedig csak elszántan nézek az előttem ülő vallatótisztre. Félvér koreai vagyok, természetesen tudom a nyelvet, anyám is északi. Apám az  Állambiztonsági Minisztérium tisztje volt az NDK-ban. Masszív KGB kiképzéssel. Két világ legrosszabbja kering az ereimben, én pedig olyan nyugodt vagyok, hogy nem hallom a pulzusomat se. Pedig az asztalnak vagyok bilincselve és a tiszt a hátamon nyomja el a cigarettát. Immáron talán a tizediket. De az izmaim nyugalmi helyzetben vannak, pedig a reflexeim a menekülésért ordítanak. Hegeket fog hagyni rajtam ez az incidens. Ám még mindig nem szedtek ki belőlem egy szót se. A tiszt a falon csüngő telefonkészülékhez sétál. Végre. Irtózatosan primitívek a rendszereik, de elég messzire elér az agyam. Lehet, hogy a felettese kapott egy üzenetet, hogy szabadon kell azonnal engedniük. Értelmetlen lenne propaganda célokra is használniuk, mert három oldalról találnák magukat kereszttűzben.

2013. november 9, Fort Meade

Ahogy kiszállok a kocsiból, ami reptérről hozott vissza a központba, úgy találkozom a belügyminiszter cinkos felemás színű pillantásával az ajtóban. A hosszú történet röviden: nem hivatalos küldetésen voltam. Semmiféle feljegyzés nem lesz a dologról, mert ez elviekben meg sem történt. A seggem teszem rá, hogy ez a fickó lesz a következő elnökünk, öt perc alatt leesett neki, hogy nem az vagyok, akinek mutatom magam. Annak látott ami vagyok: egy kiaknázatlan lehetőségnek. Átadom neki az SSD-meghajtót egy szó nélkül.
- Megcsinálta a lehetetlent, Obsidian, tudja ugye? - mosolyodik el.
- Valamint megírtam a világ legveszélyesebb vírusát is. Csak egy újabb nap az NSA-nél. - mosolygok vissza, ő pedig megveregeti a vállam - valahogy megtalálta az egyetlen pontot, ami nem fáj. Bent az irodában pedig egy doboz vár rám, egy kis cetlivel. "Remélem számíthatok még magára. Egy barátja." Vigyorogva nyitom ki az ajándékom, amiben egy pendrive ül. Szeretek jó üzleteket kötni.

Napjainkban

Egy dologban igazam volt: a miniszterből elnök lett. Én egy új megbízatásnak örülhetek éppen. Az ügynökségek közötti együttműködés érdekében beosztottak az FBI igazgatóhelyetteséhez segíteni az elemzésben. Pár centire vagyok az NSA vezérkarától, erre pózolhatok mezei elemzőként. Nem megyek Thompsonnal be a helyszínre. Egy kisebb bank, az adatok érintetlenek, már amennyire innen meg tudom mondani. Nálam a pénz is csak egy adat. A motorháztetőn ülök félig, mikor mögém lép egy ismerős. Ösztönösen nyújtom a kezem neki. Átadja a borítékot, én pedig villámgyorsan végigfutom a tartalmát.
- Ti sosem alszotok a CIA-nél, úgy látom. - sóhajtok halkan, mire ő szinte gyomorból nevet. - Miért ennyire fontos az elnök fia?
Nézek fel rá végül, majd visszaadom neki az intelt. A fanyar mosoly az arcán nem azt mondja, hogy egy régi jó barát, aki bajban van.
- Még nem tudunk semmi biztosat. De a nagyfiúk azt akarják, hogy minden teljes titkosítás alá kerüljön róla. - a meglepettségem elég látványos. Én általában előásom az adatokat, nem elásom őket. Vállat von a hírszerző.
- Mennyire kell lepucolnom Ephraim Ingramot? - fonom össze a karjaim.
- Kizárólag a Vezérkarra. - neki sem tetszik a dolog, de nem tudja rátenni az ujját, hogy miért vagy lehet rajongója. Az akta szerint közel 10 milliós a feliratkozói tábora a csatornának, ahol dolgozik és nem mellesleg az elnök fia.
- Vedd elintézettnek. - bólintok egyet gyorsan, jelezve, hogy lejárt az időnk most.
- Sas boldog lesz. - vigyorogva távozik, én pedig visszaszállok a kocsiba.

Visszatér Winter, én pedig meghökkenve nézek rá.
- Winter,  a hajad... - ez is annyira természetes, mint az én éppen piros hajam. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem őszült bele ilyen gyorsan az ügybe.
- A picsába. - sóhajt fel és nyúl a telefonért. Csak a tárcsázásból ítélve a Fehér Házat hívja. Kezd ez az egész kicsúszni az irányítás alól.

Ó és mennyire ki is csúszott az egész a medréből. De akkor is sikerült megnősülnie Drezda díjnyertes marhájának és két gyerkőccel boldogítani a nejét.
Rettegünk itt a kertben, mert Effy bement közölni a szüleivel, hogy terhes. Én meg nem szöszöltem, ide van irányítva az Istenkalapács a föld körüli pályán, ha csapni kell.