Hyun Kang Dae

Elgondolkodtál már valaha azon, hogy miért olyan sanyarú Korea történelme? Akkor helló, én vagyok az oka. Sokáig nem is akartak látni a Mennyek Birodalmában, mert jaj, rosszfiú. Pedig a főisten egy igazi szarházi faszfej, nem tudom miért kell tettetni, hogy nincs legalább 55 gyermekhalállal kapcsolatos isten itt. De most fel lettem rángatva a drágalátos Sangje által és messziről egy árnyékos falnál támaszkodom meg. Egy kölyköt kínoz. Van valami fura a lányban. Sangje, Dalnim és... Árész vére? Leheletnyi halandó beütéssel, de istennő. Csendben nézem, ahogy bántalmazza a gyereket, majd mikor feltisztul a kert, akkor lép hozzám Sangje.
- A leendő feleséged. Az istenverte lányom összefeküdt Árész és a félvér lányom fattyával... Abból született ez a kis selejt. El van nyomva az ereje. Gondolom nem kell mondanom sem mi a teendőd. - én csak sötéten röhögök egyet.
- Nem vagyok hülye, veled ellentétben, hogy a szélrózsa minden irányába kúrogassak. - ellököm magam a faltól és el is tűnök. Lányarám lesz, csodálatos. Legalább rendesen be tudom törni.

Lementem két napra a térképről inkább, minthogy Jin Ae átkozódását hallgassam. Istennő, nem volt kötelező neki ilyen fiatalon ovulálni már, én pedig örömmel tapostam el az ártatlanságát, többször is. Amikor felsír a gyerek, akkor lépek be, szinte unott arccal, de megtorpan az agyam is, amikor átadják nekem az újszülött lányom. Életemben először szeretettel és örömmel nézek valamire, és az egy baba... De az én gyerekem. Megszólal Jin Ae, hogy Jin Kyong lesz a neve, amire kuncogok kicsit és óvatosan átadom az anyjának.
- Gyönyörű név. - én pedig szabályosan iszkolok ki, hogy rendezzem magamat. Nem, nem lehet, hogy egy kölyök megtörjön engem. Az nem létezik!

A kumiho visszahozza Jin Kyongot, aki szalad hozzám és felmászik az ölembe, hogy megtámaszkodjon az asztal szélén, majd adjon egy puszit, amire egy kicsit elmosolyodom.
- Szia apa! - vigyorog rám, én meg végigsimítok a haján.
- Hamar hazaértél, valami baj van? - pillantok le rá. Ő nem szörnyeteget lát bennem, hanem az apját.
- Nagyapa. - von vállat, majd adok neki egy papírt, meg egy ecsetet, hogy rajzolhasson. Egy fél órán belül hazaér az anyja is, én pedig lerakom a kisasszonyt.
- Hazaért anyád, sipirc fürdeni, mert kikapsz. - majd elterelem a kicsit a bejárat felé, de én nem mutatom a képem most még.
Inkább a hálótermében várom meg, lazán támaszkodva, de amint belép megfogom a derekánál és a falhoz nyomom. Most már feleannyira sem érezhetném magam kellemetlenül, nem mintha történt volna ilyen, hogy így magamhoz simítom őt. Csak kéjencen mosolygok ahogy előveszi a hajtűt. Még izgatottabb leszek, ahogy a nyakamnak szegezi, majd ahogy belém döfi, még  a nyögést sem tudom elfojtani.
- Soha. - felelem reszelős hangon, hogy utána megcsókoljam őt a fájdalom és az ő varázsának hatása alatt.

717 évnyi házasság sokat csiszol a jellemen. Még mindig egy fasz vagyok. De három gyerek apja és most már normális férj. Az első gyerekünk még erőszakból született, a második cifrán, a harmadik pedig őszinte, tiszta szerelemgyerek lett. Látom Jin Ae arcán a fájdalmat, hogy csak így láthatja a családját. Sírva ölel át, én pedig a hátára simítok.
Meg kéne ölni Sangje-t, meg pár csicskát.