Bradley Ford

Néha engem is elkap az a csúnya dolog, amit úgy nevezünk; álmodozás. Még nekem is szabad, egyébként. Persze tök haszontalan dolgokról szoktam ábrándozni, kevesebb gyilkosság a hoteleimben, olcsóbb legyen az egyiptomi pamutból készült ágynemű, meg a lepedő, mert csakis minőségi áruval dolgozom..vagyis dolgoznak a szorgos kis méhecskéim. Akik aztán meghalnak egyszer, és végül találkozom a mocskos lelkükkel az Alvilágban. Komolyan, kész agyrém ez az egész. Sosem tudok megszabadulni a halandóktól.
Halálosan unott képpel sétálok az egyik emeletre, igen..már megint megöltek valakit. Nem értem miért itt? A világ egyik legjobban felszerelt hoteleiről beszélünk, félkézzel lenyomom Dubait. Menjenek a francba az aranyozott fagyival, meg sütivel. Azt itt is tudnak kapni, még gyémántporos fánkot is, ha az kell.
- Ó, a rend éber őrei! Miben segíthetek? – villantok rájuk olyan vigyort, hogy a plakátmodell Zeusz is hasra esne. De ha nem modellkedik éppen akkor is megölelné a betont. Nem is érdekel mit csinál az a szerencsétlen.
- Uram, rögtön a tárgyra térek a kamerafelvételeket szeretnénk látni! -
- Micsoda spiritusz ez tetszik! Amit csak szeretnének, esetleg valami frissítőt? Áh, tudom, a munka fontosabb, meg az is, hogy elkapják a gyilkost. Erre fáradjanak. – lépek ki a szobából, amit újra kell festetni, az ágyat is lecseréltetem, meg minden mást is. Egek, sose fognak benne aludni, csak az ilyen hibbantak akik rajonganak a gyilkosságos helyszínekért.
- Peter, kérlek add át az uraknak a tegnap esti anyagot. – veregetem meg a biztonsági őrök vezetőjének a vállát szinte kedélyesen.
- Nos, van még valami amiben segíthetek, vagy visszatérhetek a munkámhoz? Apropó azt a szobát ugye a héten már elkezdhetik átrendezni? Új ágy, ágynemű..szóval mindent  le kell cserélnem, értik ugye..mégsem adhatok ki így egy szobát. -ingatom meg fejem kissé szomorú arckifejezéssel. Egyébként nem érdekel, ha egy szobával kevesebbet foglalnak el a halandók, nem emiatt fogok csődbe menni.
- Holnap már elkezdhetik a munkát uram. Köszönjük a türelmét. Viszontlátásra. – köszön el az idősebbik tiszt, mire csak biccentek. Na végre. Más dolgom van, édes drága nejemet meglátogatni. Valami oknál fogva megint savanyú neki a gránátalma, de ne hívjanak Hádésznak, ha holnap reggel nem mellőlem mászik ki. Arra se emlékszem miért hisztizett be, lehet ezért mert nem figyeltem.

Óvatos mozdulattal lököm be az ajtót, még szusszanok is egyet a hatás kedvéért. Itt vagyok, érzem a feleségemet is.
- Mondja csak kedves, a főnöke Hopkins kisasszony bent van? – kérdezem olyan mázosan, hogy lehetnék akár egy csomag mézes cukorka is.
- Iiigen..de nem fogad látogatókat. -
- Nem látogató vagyok, van számára egy ajánlatom. Úgyhogy, ha most megbocsát. – ruganyos léptekkel indulok Perszephoné irodája felé, végül kopogás nélkül lépek be.  – Hali Szívem! Először is hoztam neked valamit. – nyújtom át neki a bort, annyira vicces alak vagyok, hogy elneveztem Persephone’s Curse-nek. Gránátalmabor, természetesen. – Másodszor arra gondoltam, hogy a kis rendezvényeidet csinálhatnád az egyik szállodámban, mondjuk a legjobban. – huppanok az egyik székbe, pofátlan módon vigyorogva.