Sang Kyung Tae

- Ha erre tartunk, akkor szeretném én taposni ezeknek a férgeknek a nyakát. - vigyorgok a bátyjaimra, akik nem meglepetten inkább némi félelemmel néznek rám. - Ugyan, ha kettészakad az ország, Kud brahiból úgyis minden szart elszabadít itt, legalább az egyikünk segítsen apának meg anyának beszedni a szajrét, ha már nem nagyon beszélnek.
Ye Jun a fejét fogja, A két legnagyobb összenéz, én meg a lábam lóbálom vidáman. Deok Su felteszi a kezét, hogy ő is vállalja velem az északi oldalt, amire vigyorogva megveregetem a vállát. Uncsi lenne egyedül amúgy is.
Rángat magával Deok Su Seoék házához, nem tudom néha mi mozgatja, miért érdekli egy csecsemő? Tudom, hogy Kud éppen élete partiját nyomja itt, de nem értem az ösztönöket néha.
- Vigyétek a lányunk olyan messzire, amennyire bírjátok. Ne álljatok meg Németországig mondjuk. - a bátyám kezébe nyomják a kicsit és a táskát. El is tűzünk ugyanazzal a lendülettel, egy fokkal kevésbé lángoló pontjára az országnak.
- Merre tovább? - körül nézek egy szusszanással, a fene sem tudja, hogy merről ki jöhet épp.
- Németországba. Ez a kérés. - szinte megbotránkozva nézek rá. Oda azt hogy akar teleportálni...
- Drezdáig tudunk teleportálni. Hála Agronának. Egészen biztosan el van nyomva az erőnk az itt sertepertélő görögöktől, de odáig el tudunk menni. Az NSZK vagy Nyugat-Berlin kizárt. De ismerek ott egy párt még a második világégésből, akik szeretnének egy kislányt, de sosem lehetett nekik. - felcsillannak a szemeim egy halk daebakkal, mert benne van két vonó mérnök legalább, mert én pontosan kurva nagy ívben szoktam szarni az ilyen technikai mismásolásra.

Vidám kis mosollyal mártok még két tőrt Henningbe, aki meg sem nyikkan, én meg kezdem unni most már a fafejű unokaöcsém. Kicseszett kis geci képességeket kapott. Leöntöm a székét gázolajjal és meg is gyújtom egy vigyorral, amire csak kérdő pillantást kapok tőle. Nincs tüzes a mi családfánkon, de a bőre felszívja az összes lángot, amire már én is kamillázok, kellemetlen meglepi. Aztán belehuppan a hamuba és úgy pofán fejel, hogy egy hétig egy irányba szaladok. Miért nem tudom kicsinálni ezt a kis köcsögöt, akármivel próbálkozom is? Még a végén rezsimet dönt nekem itt.

Ülünk a próbateremben, ahová be lettünk csődítve, Deok Su már dobolja is az első számokat, alig vetett egy pillantást rá, hogy mit kell csinálnia. Ifjonc nagybátyánk és a gitár rendben van, én meg széttárom a karjaim a billentyűknél és úgy nézek Eun Ha-ra.
- Ha valaki kinézte belőlem azt, hogy én tudok zongorázni, az tévedett! - de kapok Deok Sutól egy jóvágású dobverőt, nem véletlenül vagyunk Észak-Korea két legjobb vallatója, de tőlem kap egy éles nézést és tátogom neki, hogy kibelezem Henninget, ha még egyszer Phenjanban jár, amire homlokközépen vág a másikkal, amire már elröhögöm magam tényleg.

Ye Jun és Sun Jin a nyálát csorgatja a klipre, Kwang Min gyanúsan kurva büszke, mi Deok Suval két személyes pogót veretünk, a többiek meg próbálják kisakkozni, hogy most köpjenek, nyeljenek, de beszoptuk, mert innen látom, hogy kipicsáztak minket az Oriconról, elég tiszavirág életű volt az első helyünk megint. Kislemez, mert folytatódik a lista, de ahhoz nincs klip, de hasonlóan jó ritmusú szám.
- Játsszunk már mi is valami ilyen királyat, ne csak Sun Jin nyálas szarjait! - jelentem ki hangosan, amire most egy szövegkönyvet kapok tőle a pofámba.

Bandatárs nőjére nem mászunk, szól az aranyszabály, amihez egyébként tartom is magam, amúgy meg, de eszméletlenül bassza a csőröm a feszültség ami a hülyegyerekben lapul, mert mi rajtunk csattan és végre eljutottam oda, hogy jól érzem magam a színpadon is.
A telefonom nyomkodom a próbateremben, majd lövök egy szelfit szívet mutatva.
- Ah, olyan helyes olyan ez a Ran. - jegyzem meg jó hangosan, vigyorogva. - Hátha igent mondana a randira...
- Biztos nem fog... - felvont szemöldökkel pillantok rám Sun Jin. Én csak futólag pillanatok fel a telefonomból, Eun Ha ma a környéken sincs szerencsére.
- Ugyan már, jóképű vagyok, jó parti, legalább párszor meghúznám ha tartós nem is lenne a dolog.
- Nem vagy az esete... - kezd ideges lenni, de még nem csinál, ami irritáló, de a végére járok.
- Honnan veszed? Szűzlány, bevezetném az élet legjobb dolgaiba. - vonom meg a vállam - Aztán lehet velem is maradna.
- Azért mert gyökér vagy, úgyhogy nem fogsz a lábai közé mászni.
- Pedig elég csinos képet küldött most. - vigyorgok a telefonra, majd felkelek. -  Na, elmegyek a mosdóba, küldenem kell egy félmeztelen képet a kis szépségnek. Lefogadom, hogy mellettem egy vadmacska lenne. - és csak sikerül, hogy elöntse a szar az agyát, úgyhogy már rajtam is térdelek, hogy legalább egy kicsit leverje a képemről a szarrágó vigyort, de kibújt a szög a zsákból, szabályosan röhögök, ahogy rajtam térdel és ütni kezd, de nem hagyom magam csak úgy.
-  Mi van kis pöcs, nem tetszik a gondolata, hogy az én nevem nyögje a nő, akit te elvileg gyűlölsz? - kap egy mokkát nyomatékosítás végett.
- Nem, nem tetszik, és közlöm veled sosem nyögné a te neved. - eldöntötte, hogy szét fog verni, úgyhogy a mokka se érdekli, de lételemem a vérontás és a püfölés.
- Mert mit akarsz, gyökér, hogy a te neved nyögje? - röhögök gonoszan, de ütök vissza is, tudom, hogy meddig akar verni engem.
- Azt nyögte is. - vágja rá dühösen, amire kiröhögöm őt és kap egy nagyot megint.
- És? Attól még te nem akarsz tőle úgy se semmit. Nem a csajod.
- De azt sem fogom hagyni, hogy te csinálj vele bármit is. - be is töri be az orrom, mert jó ezt most megérdemeltem.
- Semmi közöd hozzá, hogy én mit jelentenék neki. - ököllel tarkón vágom, majd az orrára is kap, hadd fájjon neki a hülyesége.
- Semmit nem jelentenél neki. - forgatja meg a szemeit, és nem érdekel mennyire verjük szét egymást, az érzés pedig szerintem kölcsönös.
- Honnan veszed? Kije vagy te? -  tárom szét a karjaim mielőtt bevernék neki még pár ritka nagyot.
- Az akit szeret. - vonja meg a vállait azzal az idegesítő Árészi könnyedséggel.
- Téged?-  pofátlanul kiröhögöm. - És te érzel egyáltalán iránta bármit?
- Tök mindegy mit érzek iránta. - mászik le rólam, de javító/nevelő célzattal beverek neki egy akkorát, hogy örüljön, hogy nem a faltól kap egy másikat.
- Persze, tök mindegy, kúrogatod, de azt leszarod, hogy esetleg érez is bármit. - erre már csak szusszan egyet.
- Nem, nem szarom le, de tök mindegy mit csinálok, eldöntötte a "nevelőanyja" mi lesz vele. - közben én kicsapom a vért az orromból.
- Szerelmes vagy belé?
- Nem számít úgysem. - vállat von, amire magam felé fordítom, hogy kapjon még egy orrost.
- Még, hogy én vagyok a fasz, halálosan szerelmes vagy belé és teszed a közömböst.
- Mert egy fasz is vagy, ne tagadd, mert nem számít, hogy szeretem, ő egy regália, hamarosan be lesz zárva.
- Önként vállaltam Észak-Koreát, mi lennék, Teréz anya? - kap még egyet, mert engem basz fel most már. - Akkor mi a picsát keresel itt mégis? Most számít, hogy szereted őt.
- Hagyjál már, nem tudok vele lenni ma, ha akarnék se, ők is próbálnak.
Néha kilátszik belőlem egy szikra normalitás. Néha.

A gépen a kezembe nyom Ye Jun egy fülest, amire kérdően pillantok rá, ő meg a büszke fejével tátogja, hogy az én fiam. Komolyan képes volt kicsórni a studióból egy audiofil fülest, megáll az eszem. Felrakom a fejemre és ő elindítja egy vigyorral a számot. Futólag hallottam már, de így, gyakorlatilag a zenébe vagyok zárva, el is kap a libabőr, bitte hirtelen. Unorthodox használata egy filharmonikus zenekarnak, masszívan széteffektelt gitár, ami valaki ismerősnek a kezét jegyzi és Kouichi elmebeteg elektronikus zenei trükkjei. Nagyra nyílt szemekkel tartom fel a hüvelykujjam a bátyámnak, amire csak röhög és billeg, mint egy óvodás, aki jó homokvárat csinált.

- Mindkét főkolompos döntetlenre húzza ezt, de ők nyertek. - ingatom meg a fejem, nyekkent már a fejemen most dobverő, mert azt mondtam, hogy remélem idén is elviszik előlünk a díjakat a lányok, de végre mi kerülünk sorra, úgyhogy megállok a billentyűk mögött, majd a VIP szekció felé pillantok, ahogy összetalálkozik a tekintetem egy gyönyörű szőke lányéval, amire nem bírom ki, hogy ne kacsintsak rá és dobjak neki egy csókot. Fordítva lett volna jó a sorrend, hogy mi vagyunk a felvezetőszám, de a rajongólányok ügyében nincs mit tennünk, ez az élet. Elvigyorodom, ahogy vissza is kapom amit adtam, milyen jó, hogy a koncert után a VIP-kkel találkozunk. Letelik a koncertünk, ami a plusz számmal együtt elég hosszú lett, meg balladával zárni, nyálas. De utána nyugodtan bonthatok egy üveg vizet a backstageben és röhögve nézhetem, ahogy az amerikai elnök és neje igazi fanok módjára kotornak a lányokhoz. Én ismét meglátva a szőke szépséget megfogom a kezét, hogy nyomjak egy csókot rá.
- Sang Kyung Tae.
- Hina Ingram. - vigyorog rám és le is foglalja az agyam.
- Örvendek. Első koncert? - vigyorgok rá.
- De nem az utolsó, mondjuk remélem nem lesz ennyi szerelmes szám, nem bírom őket. - kuncog.
- Kár, mert több lesz. Őfővokálossága szerelmes. - röhögve bökök Sun Jin felé.
- Akkor ezért szenved ennyire ő is, meg a Roselia gitárosa, mindjárt sajnálom is őket.
- Ja, az más, Ran hamarosan távozhat a halandók síkjából lehet. - vonom meg a vállam. - Nagy itt a zaj, ne keressünk valami csendesebb helyet?
Csendesebb hely (ejtsd: üres szoba). Ott meg pontosan az történt amire mindenki gondol. Meg utána a hotelszobámban is. Meg azóta is.