Amir Farid Bashir

Nem mondom, hogy nem volt megkönnyebbülés, amikor Széth lekerült a föld alá, hogy élvezze Tartarosz csodálatos vendégszeretetét. Pedig régen volt már a feldarabolásom, aminek a mai napig viselem a nyomait. Noha a halandók már észre se veszik, mi azért igen. Főleg, hogy van egy kis apróság ami mellett nem mehetünk el. A balkezem. Néha önálló életet él, mint az Addams Familys Izé. Ezzel még mindig ki tudom borítani a feleségemet, viszont van aki nagyon örül neki, hogy a kezem elmászik tőlem. Ez pedig a kenguruban lévő lányunk, akit kiveszek belőle, magamról meg leveszem a babatartót.
- Nem, nem. Most nálam marad, majd este alhatsz vele. Napközben szükség van egyébként a kezemre.. – csókot nyomok a homlokára, végül leteszem a játszószőnyegre. Este is lenne rá szükség, ám áldozatokat kell hozni, így az egész éjszakát átszundikázza, meg mi is. Holnap Ré és Kusanagi figyel rá, nem tudnak róla sokan, csupán páran a családból. Noha nem rám lesz elsősorban dühös a drága fivérem, inkább nem híreszteltük, hogy igen újabb jövevény érkezett a családba. Túl sok mindent láttam, hogy tudjam a csöppség egy jó erős támadási felület felénk. Ha pedig saját magamat akarnám összetörni, kicsit megropogtatni akkor vagy Íziszt, vagy Safiyet bántanám. Úgyhogy szimplán a legrosszabbat feltételezem Széthről, még így is, hogy Egyiptom közelébe se járt. Ami késik, az nem siet ugyebár.
- Veled nagyon sok gondunk lesz Safi..már előre látom. Ne nézz rám ilyen nagy szemekkel, gyönyörű leszel, mint anyád, mit gondolsz mennyi férfit kellett elhessegetnem mellőle is? Rengeteget. Meg két fiam volt mielőtt megszülettél volna, úgyhogy tényleg fogalmam sincs milyen lányos apukának lenni. – huppanok le mellé, bealudt, a hegyi beszédem arra volt alkalmas, hogy egyszem lányom elaludjon a plüss sakálkáján. Óvatosan felveszem, aztán beviszem a szobájába, a balkezem pedig ott marad vele.
- Szia Szívem! Képzeld, a jövőbeli tervekről beszéltem Safinak, amikor fogta magát és bealudt. Persze megint félkarú rabló lettem. Nem is érdekes. – ölelem magamhoz félkézzel, s nyomok egy csókot a hajába.
- Még mindig azt mondod, hogy jó móka egyetemi tanárnak lenni és zh-kat javítani? – pislogok az asztalra letett dolgozatokra. – Szólj, ha megunod, talán tudok beszélni a főnökömmel, hogy gyere hozzánk dolgozni. -