Fadil Bashir

A konyhába csattogok, mert elméletileg a vénsakál itt van. A reggeli újságba bújva, amit nem értek mert mindent megnéz a neten, de azért rendeli az újságokat is.
- ’Reggelt! Egy röpke, viszont annál fontosabb kérésem lenne, Netflixre van szükségem. -
- Vegyem meg a Netflixet? -
- Egek, csak fizess elő rá, minek vennéd meg az egészet? – pislogok nagy szemekkel rá.
- Mert azt mondtad szükséged van a Netflixre, legközelebb mondj konkrétumot is. Amúgy meg van saját kártyád, nem? Rendeld meg, én meg majd utalok a mai napon a számládra. Jut eszembe ma ne csinálj programot, anyátokat viszem vacsorázni, aztán romantikus sétát teszünk a sivatagban. -
- Ma van a randim Sanurával, nem vigyázhatok Denderára, ne már. Mi van a bátyámmal? -
- Megkérhetném őt is, de nem. Téged akarlak, amúgy meg elég baja van az oroszlánnal. Amúgy meg adjatok neki egy tejet whiskey-vel, aztán alszik, mint a bunda nyolc órakor, ti meg csinálhattok mindenféle dolgot. -
- Mindenféle dolgot, minek is jöttem ide? Meg egyébként is mire gondolsz, hogy amint elalszik egymásra mászunk? Néha tényleg beteg az elméd, drága apám. -
- Hé! Voltam fiatal, és anyád is. Tudom mit csináltok ilyenkor. -
- Itt sem vagyok! – szabályosan kifutok a konyhából, na még csak az kell, hogy elmondja miket csináltak az őskorban. Elég volt nekem egyszer rájuk nyitnom kiskoromban, azóta Dendire is jobban odafigyelek, és még így is az utolsó pillanatban kaptam el a múltkor.

- Nem Dendera, nem fog átváltozni a kedvedért Sanu, amúgy is egy mesét ígértem neked, már a másodiknál tartunk, úgyhogy menjünk fürdeni aztán aludni. –
- Egyedül fürödjek? Anya mindig ott van velem! Vagy apu. – toppant egyet a lábával, segélykérő pillantást vetek álmaim istennőjére. Sakál vagyok, örökre választok párt, egy halk köszönömöt súgok, amint elviszi a húgomat fürdeni. Nem értek én ehhez, ha egyedül hagytak volna vele lehet csak holnap reggel fürdik a kisasszony, ugyanis nekem nem engedi meg, hogy bemenjek vele.