Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég
Rendes gyerek voltam, megvártam anyut mielőtt leléptem volna otthonról, aputól hiába kértem volna engedélyt, már rég bealudt. Mondjuk már nagykorú vagyok, csak hát amióta megtörtént a Káosz ügy anya extrán felügyel rám, a másik ősömmel egyetemben. Egyébként is aludni szeretnék, úgyhogy kipróbálom a tanácsot, mert ugyan láttam, hogy alszanak anyáék, néha bombát lehetne mellettük robbantani akkor se kelnének fel, máskor meg arra is felébrednek, hogy töltök magamnak egy pohár innivalót. Persze teleportálhattam volna is, sokkal egyszerűbb lenne, de a metrózás mellett döntöttem, még ilyen késő este is, amiért tuti kapok majd a fejemre, na nem az ősöktől. Hanem akihez sietek, bár lehet kivételesen alszik, úgyhogy lehet felébresztem. Csúnya dolog az kórházigazgatót az éjszaka közepén is zavarni, nem tehetek róla, szükségem van rá. Senki se mondta, hogy a szerelem tényleg ennyire függővé tesz, vagy valami hasonló. Udvariasan kopogok a lakása ajtaján, még a hajamat is lófarokba kötöm, amíg várok rá, aztán ki is bontom, kissé türelmetlen vagyok. - Remélem nem zavartam meg semmiben igazgató úr! – vigyorgok rá, mikor végre ajtót nyit, a nyakába is csimpaszkodom, és nyomok az arcára egy csókot. – Azt mondta az ősöreg Őrző, hogy talán melletted tudok aludni, holnap meg egyébként is szabadnapunk van, tanulnom se kell..habár lehet előfordul, hogy valamelyik gonosz tanárom megint meghúz hétszer.. – jegyzem meg egy kaján vigyorral.
Szemérmetlen módon kihasználják most hogy igazgató lettem. Hirtelen egy olyan arc írja alá a papírokat és kérelmeket, aki tényleg ért is hozzá és nem egy ideiglenesen megbízott fogorvos. Persze ez most Faridra rakott egy lapáttal, mint megbízott osztályvezető főorvos, ami az ő korában egy egészen hallatlan dolog, kicsit lázongtak is az öregek, de mint megmondtam: a döntésem nem vétó tárgya. Természetesen nem is örömködtem az okától, hogy miért az enyém a szék. Csak egy kis gyorskajával érek haza, nincs már kapacitásom főzni épp, napközben meg talán egy szendvicset ettem. De állítólag jobb lesz minden egy hónap múlva, amikor már minden az élére lesz állítva és vége ennek a hülye auditnak is. Holnap már szerencsére él a kórházigazgatói ügyelet is, az elsőt rá is sóztam Éoganra, hiába pislogott rám nagyokat, hogy légyszi ne, egyszer még ő is lehet egy kórház élén, meg kell tanulnia. Utána való nap meg Verina a soros, úgyhogy... Így is nehezen összpontosítok, mert néha elkapom, hogy a gondolataim Skye után kajtatnak. Éppen kiszállok a zuhany alól, sebtében meg is vacsoráztam már, úgyhogy csak egy pizsama alsót van időm előkeresni, amikor meghallom a kopogtatást. Általában szólnék, hogy jövök, de nem akarok felverni senkit sem. Kinyitom az ajtót és nagy meglepetésemre pont Skye áll előttem. A pulzusom a Tejút közepén. - Dehogy zavartál, tusoltam. - vigyorgok vissza ösztönösen, majd átölelem és elnevetem magam, ahogy kapok egy csókot is a képemre. Beemelem a küszöbön és becsukom az ajtót. - Nahát, feltárta neked az alvás titkát? De ha ő ősöreg, akkor én mi vagyok? Szabadnapunk lesz, úgyhogy lehet nem vizsgán hétszer... - pimaszkodom vele.
Elsősorban nem azért merészkedtem az éjszaka közepén metróra, hogy aludjak végre egy jót, hanem azért, mert szüksége van valakire az újdonsült kórházigazgatónak. Iaszóhoz hozzá se lehet szólni, még mindig próbálja találni az egyensúlyt a végzeteskedés és az orvoslás között, meg egyéb gondjai is akadtak, mint a leendő unoka születése, úgyhogy inkább nem szól senkihez csak műt, lehetőleg minél hosszabb legyen az a műtét amit éppen végez. Maradtam így én, mint támasz, ha nem beszélnek róla , akkor is megviselte őket a dédszüleim halála, engem is megviselt, pedig nem sok időt tudtam velük tölteni, éppen annyit amennyit a kórházban voltunk. Annak mondjuk kifejezetten örülök, hogy Farid kapta meg a lehetséges vezetői posztot, menni fog neki, ebben nincs kétségem. Legalább nem valamelyik perverz orvoshoz kell rohangálnom, ha esetleg valami bajom van. - Ahh, ezért az információért megérte idáig metróznom. – vigyorom töretlen, de ha nem mondja is rájövök a haja tiszta víz. Egészen addig kapaszkodom belé, amíg beljebb nem kerülök. - Panaszkodtam, hogy nem tudok aludni mostanság, és majdnem sikerült leharapnom miatta a fejed, szóval vége elárulta. Biztos válaszoljak erre a kérdésedre? Felhívás keringőre..Mert akkor elfogadom. – kuncogok fel, és simulok hozzá, hogy kicsikarjak egy rövidke csókot. – Szóval, lenne egy aprócska ámde annál szőkébb problémám. Csincsill..akarom mondani Priscilla ma majdnem penicilint adott egy arra allergiásnak, ha nem figyelek rá, mint a múltkor..katasztrófa történt volna. Nem akarok a bébicsősze lenni, azt se, hogy dr. legyen nem érdemli meg. Rúgd ki légyszi! – puffogok kicsikét, aztán kistányér szemekkel nézek rá. – Egyébként ettél ma már, és hogy érzed magad? – váltok témát hirtelen.
