Skye MacFarlane

Csendben ülök a legtávolabbi padon az udvaron, amikor az osztálytársnőm elém lép.
- Fura vagy. A többiek pedig félnek tőled. De én nem. Tudom mi vagy, egy sátánista, azért olvasod ezeket a pszicho könyveket. -
- Örülök, békén hagynál van még két fejezet a könyvemből? – mire kikapja a kezemből és belehajítja a sáros pocsolyába. Ennek a könyvnek annyi. Anya nem fog neki örülni, az ő szekrényéről vettem le még tegnap este. Mérges vagyok, megígértem anyának, hogy nem csinálom azt, amit a múltkor, pedig véletlenül szakítottam ki a lelkét annak az embernek, csúnya dolgot tett egy kutyával, nem hagyhattam annyiban. Pfuh, utálok gimnazista lenni, nem lehetne egyszerűen átugrani ezt az egészet? – Igen, ha már valaki érdeklődik a biológia, a pszicho témák iránt az már sátánista. Kecskéket szoktunk feláldozni, amikor telihold van. – bólogatok komolyan, kihalászom az elázott könyvet a vízből. Szétmállott az ujjaim között pár lap. Vajon lehet újat szerezni belőle? Megcsóválom a fejem, értelmet beszélni ebbe a cicababába úgysem sikerülne, inkább bemegyek, ki kell vennem pár könyvet, a következő órára. Meg egyébként is ostoba, és tanulatlan, ami nem az én problémám. Mondjuk lehet nem hinnének minket az ördög szolgálóinak, ha anya hordana a feketén kívül mást is, és nem meresztené úgy az emberekre a szemét, mint akit éppen ölni készülne. Kinyitom a szekrényem, és egy teljesen új könyvet találok benne, üzenet semmi..a borítékban csupán egy aprócska fekete gyémánt van. Néha tényleg furcsaságok történnek, tizenhét év alatt se szoktam hozzá, egyszer biztos sikerül. Legalább nem kell kajtatnom a könyv után.

Meghökkenve nézek anyámra, aki az imént jelentette be, hogy körülbelül öt percem van, aztán megjelenik az apám, akivel sikerült összehozniuk pár évvel ezelőtt, aztán a nimfaanyu berezelt, és nem szólt rólam, meg a másik szülőm is, mert rögtön le is lécelt. Ha pedig hihetek Iaszónak, aki amúgy miért hazudna nekem? Akkor ezen nem is kell csodálkoznom, mert Tartarosz is lelécelős fajta. Szerintem mindenki ilyen családot szeretne. Legalább nem unatkozunk.
- Néha amúgy megnézed a beosztásomat, amit a hűtőre, a bejárati ajtóra, és még a szobádban a szekrényed ajtajára is kifüggesztek? Éppen azon fáradozom, hogy minél előbb orvos legyek, ne pedig rezidens. -
- Persze, hogy nézem, holnap kell menned, szóltam a szuper nimfának, Farid meg egyébként önként és dalolva ugrik be helyetted. -
- Orvosisten vagy mi a szösz, viszont így holnap kiesik, és megkapom azt a gyökeret. – forgatom meg a szemem, szeretek Farid mellett dolgozni. – Egyébként meg mi van, ha én nem akarok találkozni vele? Mármint meg ne haragudj, te nem szóltál neki, hogy héé van egy lányod, aki kiköpött olyan, mint te, ne légy már remete, lééégyszi ugorj át egy kicsit. Most meg eldöntötték helyettem, hogy itthon maradok, és jó pofát vágok mindenre.  – pislogok rá, kissé gúnyosra sikerült a mondandóm, mert megemeli a szemöldökét.
- Tényleg az én lányom. – hallok egy férfi hangot a hátam mögül, és pont úgy néz rám, mint anya.
- Egek..mióta is állsz ott? És ugye nem kell a nyakadba borulnom vagy valami ilyesmi? – fújtatok kissé zaklatottan.

Jó nem azonnal borultam a nyakába, úgy kábé a második alkalommal, de ezt senki sem róhatja fel nekem. Tulajdonképpen örülök, hogy anya mellett van, és nekem is segít..