Evan & Skye

Evan & Skye

Nem aludtam mostanság sokat, sőt erős túlzás az alvás is, Káosz miatt elég sok sérült került a kórházba, mindegyik el akartuk látni, nem igazán érdekelt, hogy nem volt hely, nem zavartam el senkit. Szerencsére vége van, mondjuk még mindig fel tudom paprikázni magam, főleg az egyik rezidensen, aki a csoporttársam is.
- Jesszusom, te tényleg természetes szőke vagy.. – kapom ki a kezéből a kórlapot, és átjavítok úgy kb mindent rajta. – Így már kezelheted, ha nem hiszed el menj az igazgatóhoz, biztos örülni fog neked. – jelenik meg az arcomon egy undok mosoly. Nem is értem miért van itt..Úgysem lesz belőle orvos, vagy ha igen húzzon el a közelemből. Nem is hallom mit vág a fejemhez, kizárom a kis világomból, mantrázhatnék is, de még mindig nem találtam meg.
Intek egyet anyának, aki a másik ősöm nélkül érkezik, fura, mostanság szerintem a mosdóba is együtt járnak. Mondjuk annyira nem kéne csodálkoznom, ha nincsenek is együtt beosztva akkor is bejárnak egymáshoz. Végül elköszönök a többiektől, s Faridot is kirángatom magammal, azt nem szeretné, hogy Eiréné jöjjön érte, mint a múltkor, szerintem azt se tudta hány napja pörgött már bent, amikor haza lett parancsolva.
Ledobom a táskám a szekrényre, a kulcsaimat szintén a tálkába, gyors zuhany, és játszóruhába való átöltözés után szépen beszundizom a kanapén, miközben valami állatos sorozatot nézek, vagyis néztem volna, viszont sikerült átaludnom. Az ajtónyitódásra pillantok oda.
- Kaja! Tudtad, hogy életmentő vagy? – vigyorgok az ősömre. – Anya megtiltotta, hogy meglátogasd, mert úgyis belenyúlsz valamelyik aktájába? Egyébként mit hoztál? – mutatok a kaját tartalmazó zacskóra. Reggelire ettem valamit, aztán az ebéd valahogy kimaradt, most meg már jelez a rendszer, hogy enni kéne. – Amúgy meddig tart az álmatlanság? Még mindig nem vagyok képes aludni két-három óránál többet, ami annyira nem zavar. Legalább többet tudok tanulni, csak a dokira is a semmiért mordultam rá. Tudod olyan nagyapásan. – forgatom meg a szemem, néha tényleg kibukik belőlem, hogy Tartarosz a nagyapám.

Skye & Evan

Ritka tudnivaló az Őrzőkről... ritkán vagyunk invitálva komoly munkákra. Szóltam Leanának, hogy mit kell tennem, amire gyakorlatilag véresre marta a karomat és könyörgött, hogy legyek óvatos. De nem tiltakozott, mert tudja, hogy még most egyedül járkálok a földön, több mint hétszáz évnyi tapasztalattal ebben a hátam mögött. Anyám más tészta, ő sokkal inkább a dezintegráló oldalát képes mutatni, mint én. Ami elég hasznos dolog, ha ártó kóbor lelkekkel találkozik. Skye már elment vagy haza sem jött, követni is nehéz. Remélem Makhaón nem hajtja ki belőle a szuszt is, bár belőlem is megtette, sőt jól tette. Lehet furcsa, hogy külön úton megyünk ma dolgozni a nejemmel, de a de facto főistennek nem mondok nemet, főleg, hogy a családomért csak jót tett mindig. A lelkében nincs olyan sötétség, őszinte és nyílt. Nem mondtam el senkinek a nejemen kívül, hogy mire készülök a szabadnapomon. De erre is lettem kérve, minél kevesebben tudják most az igazat, annál jobbak az esélyek.
Kong a fejem. Szó szerint. Kong. Az animancia egy igen kegyetlen vállfaja ez, de amit muszáj, azt muszáj. Közben ír a nejem is, hogy hazament Skye, vigyek haza kaját. Lehetőleg mindenkinek, ne csak nekik. Útközben átszállok a saját autómba és megállok pár boltban és kifőzdében. Nem az én terepem New York, úgyhogy mindig egy listával járok, hogy mik az értelmes helyek. Viszek levest, sülteket, köreteket, kínait és koreait is. Bezzeg haggis itt nincs. Elmosolyodom, ahogy gyakorlatilag lenyom Skye egy Regant az Ördögűzőből nagy tekeredésében.
- Ja, még mindig érvényes a működésim és felesküdtem anyám nevére. - kuncogok halkan. Szerencsére elég kicsi még, hogy közvetlenül a fejembe lásson. - Konzíliumban voltam másik klinikán. De amúgy bementem volna ahhoz a stroke utáni pszichózisos beteghez, amiért kiforgatna a sarkamból anyád. Van leves, rántott világegyetem, mindenféle köret, kínai, koreai... válogass. - teszem le elé az asztalra a szatyrokat, majd elmegyek én is emberré vedleni.
- Nem akarlak azzal elkeseríteni, hogy szokj hozzá... Nekem vannak éveim amikor egy percet nem alszok, máskor van egy-egy rövid törés, amikor egy hetet végigalszok, utána kezdődik elölről. Tudom, szoktam én is olyat. - pillantok rá picit sötéten, de ezt anyámtól örököltem.
- Mi újság Makhaónnal? Mindjárt itt a bál.

Evan & Skye

Nem igazán tudok még mit kezdeni azzal, hogy nem tudok eleget aludni, mármint így is a kórházban élek gyakorlatilag. Annyira nem bánom a dolgot, segíteni szeretnék, és segítek is. Csupán a kialvatlanságomat azok szívják meg akiket egyébként nagyon szeretek, mint mondjuk Makhaón, vagy éppen Farid, a nimfaanyu meg már megszokta, hogy sok körülötte az alváshiányos zombi. Úgyhogy a mai műtét után futólag csüngtem a főorvos nyakán, amúgy is parancsba kaptam, hogy ideje lenne otthon is lennem. Nem igazán tudom tagadni a dolgot, mert örülök, végre rendes családom van. Mármint egy jó nagy család, viszont van, és ettől boldog vagyok, sőt mi több, szórakoztat a dolog. A másik két fiatal Őrző is pont annyira szerencsétlenkedik, mint én.
- Meg a nagynéniére is. Ne felejtsd el Hügit, még a végén morci maca lesz. – vigyorgok, de azért félredöntött fejjel méregetem az őst. Valami nem stimmel vele. – Ühüm..azt is elhiszem, ha azt mondod segítettél összerakni egy lelket. Kezdő vagyok, viszont a csodával lenne határos, ha az erőkilengést nem érezték volna az egész államban. Tehát Nüx jól van? Úgyis bemész, ha nem ma, akkor holnap. Nekem meg az lenne a feladatom, hogy apás napot tartsak veled, biztos ami biztos alapon, hogy ne tudj bemenni. Anyu nagyon okos. Dehogy válogatok..mind kell. – pakolászom ki a dobozokat, utána meg hozok inni és villát is magunknak.
- Évek? De én szeretek aludni, amikor nem tanulok, vagy nem vagyok a műtőben, és nem nézek a betegeimre. Ez nagyis volt. – ingatom meg a fejem kuncogva.
- Pár napja óvatosan közelítem meg, és kicsit kerül engem, a semmiért akartam leharapni a fejét. Nem is értem, egy pólyás istennő vagyok. A ruhám már megvan, anyával megvettem valamelyik nap, őszintén nem akarok menni, nem vagyok odavaló. Mindenki engem nézne, mert friss hús vagyok. – nyúlok a tavaszi tekercsekért, azt kezdem el nyammogni. – Ki ne mondd, úgyis ott leszek, nem fogom egyedül hagyni a dokit. Remélhetőleg addig alszom is kicsit, rémálmok nélkül. -

Skye & Evan

Jó érzés, hogy van végre hátországom, családom, nem egyszemélyes hadseregként vagyok a fő Őrző. Ami még szerencsésebb, hogy az örökségemmel sikerül egyensúlyban maradnom, nem úgy mint a halandóknak. Nem úgy mint az utolsó halandó Őrzőnek, aki életét vette még szinte gyerekként, hogy a lelkét vigye vásárba a Hét ellen a Mélyben. Az isteneknek saját legendáriumok van, nekünk megint másik kötet jutott. Talán nem is fog több halandó közülünk születni, hogy az isteni családfa felépült és egyesült végre valahára. Hálás vagyok Makhaónnak, amiért segített amiben tudott és kitanított. Másként nem lett volna esélyem sem. De a három lánykának még sok-sok évszázadnyi tudás kell.
- Persze, rá is, nagyapára is, dédpapára is, meg Hügire is, habár ő jól megvan Inarival. - mosolygok még kissé vérszegényen. Nem könnyű móka egy primordiális istenen dolgozni, még ha csak asszisztáltam is. - Ennyire látszik rajtam? Teljes lélekfragmentáció. De csak segítettem, Kratosz volt az igazi mozgatórugó, az ő őszintesége és szerelme a felesége iránt volt a vezérfonál. Helyes, a főnök is vigyorgott, amikor visszalendült. Jól van, a teljes felépüléshez mindig idő kell, de amellett van aki tud segíteni neki a továbbiakban. Be fogok, mert kíváncsi vagyok, hogy a thrombolysis után meddig áll fent a pszichotikus állapot. De lehet ott is lélektöredezés attól. Ravasz nimfa, csinál nekünk szabadidőt, ha kérjük, ha nem. Okos bizony, éppen ez is az egyik ok a rengetegből, hogy elvettem őt. Akkor egyél, mert gondolom mikor ehettél utoljára. - halkan megköszönöm, hogy pattan és elő is készül a vacsorához.
- Nem genetikai alapú a dolog, aki Őrző, az sokszor nem alszik. De vannak igen jó meditációs és légzéstechnikák, amivel be lehet csapni a szervezetet ma már. Ó igen, mintha anyámat hallottam volna. - kuncogok kicsit. Még a hanglejtés is stimmelt.
- Nocsak... előkerült az érzelgős Makhaón, még nem is láttam. Egy pólyás istennő vagy, akit a sebészet istene választott az oldalára egy nagyszabású rendezvényre. Elég egyszerű az egyenlet. Ha megfelelően koncentrálsz a közelében, akkor láthatsz színes húrokat síkváltás nélkül is. Majd nézd meg milyen színű húrt húzott feléd. Akkor biztosan te leszel az est fénypontja. De igenis odavaló vagy, Skye. Nem akármilyen dolgokat és hőstetteket hajtottál végre, ott a helyed. - én egy kis narancsos csirkét és rizst választok magamnak. - Nagyanyád zseniális füstölőket is küldött erre az esetre, amik segítenek ebben.

Evan & Skye

Azért örülök, hogy nemcsak anya segít nekem, mármint megpróbálta a legjobbat nyújtani, de valamihez szükséges egy Őrző is, jobban az Őrző. Hiába keltettem fel néha hajnalok hajnalán, hogy ez van, nem mindig tudta pontosan elmagyarázni miért érzem azt amit. Most könnyebb a helyzetem, a nagynéniimnek is.
- A dédapádra? Tuti adna pár kiló zöldet köszönet gyanánt. Hügi küldött képet egy dinnyesapkás rókáról, a róka annyira nem élvezte. – kuncogok fel.
- Ne haragudj, de úgy nézel ki, mint akit egy kutya vonszolt végig, aztán behajított egy folyóba, hogy jól van az úgy majd kimossa valahol a szemetet. A lényeg az, hogy elindították a gyógyulás folyamatán, most már rajta is múlik minden, Kratosz meg olyan lesz, mint az árnyéka. Erre a nyilvánvalóra fogadni se fogadtam volna. Főleg azért csinálja mert nem kérek szabadidőt, tuti attól tart, hogy becsavarodom, de ez badarság. Csak bizonyítani szeretnék, megérdemlem, hogy előbb kaptam meg a Dr.-t. Persze, a másik ok meg az volt, hogy bebörtönzött, minden este elmesélte nekem, bár gyanítom, hogy néhány részletet kiszínezett. Ööö..valamikor kora reggel ettem utoljára. – legyintek egyet, nem lett semmi bajom.
- Ahogy a Végzeteink se alszanak valami sokat. Családban marad vagy mi. A nagyapa is attól tud beszunyálni, ha valami orvosit kezdek el neki mesélni, ennyire untatnám? Türelmetlen vagyok azokhoz, ha aludni akarok akkor most, nem a gyakorlat végén. Túl sokat lógtam vele is, egy-két beadandónál őt kerestem meg. -
- Biztos csak nekem mutatja meg magát az érzelgős énje, úgyhogy lehet sosem fogod látni. Nem is értem miért engem választott..ahogy azt sem miért estem bele, mint vakló a gödörbe. Pirosat..Ne aggódj anya is nagyon csinos lesz. Bárki más is megtette volna helyettem, ha van rá lehetősége. -eszegetek tovább. – Akkor ma majd kipróbálom, aztán lesz, ami lesz. – dőlök neki, persze úgy hogy kényelmesen tudjunk még enni.

Skye & Evan

Leana mesélte, hogy min ment keresztül amikor Skye elkezdte felfedezni az erejét. Senkinek sem könnyű időszak az, hát még egy kezdő Őrzőnek és egy nimfának. Egyszerűbb lett volna, ha az elejétől itt vagyok és segítek neki.
- Értem én, hogy legalizálva van, de Napsitata kicsit vadul nyomja. Te is felesküdtél rá, úgyhogy. Jaj, azt megkaptam én is. A durcás fejű fehér róka. Küld tán csomagot, talált csomó jó dolgot gachaponban. - vigyorgok kicsit.
- Ne is próbálj meg egy ilyet még most egyedül, mert tönkre fog vágni. Kemény küzdelem árán, de rajta van. Visszakapta a lelki integritását, de a neheze jön utoljára. Azon pedig együtt át tudnak jutni. Izgalmas neuropszichiátriai eset, na. Inkább tompulást lehet látni, nem őrjöngést és agressziót. Értem, hogy bizonyítani akarsz, de azért magadra is szánj egy kis időt. Rendesen egyél például, nyugodt környezetben, nem egy nyüzsgő orvosiban. Faridot is néha kirángatja Eiréné levegőzni. Tompította őket inkább... De igen, bebörtönzött. Utána vettem el. Az nem most volt, úgyhogy tessék enni. - szigorú pillantást vetek rá.
- A Végzetek mindig talpon vannak. Nem, nem, nagyanyád ha alvásra akarta bírni, akkor elkezdett neki hosszú esettanulmányokat olvasni, amire bealudt. Egy idő után szinte Pavlovi lett ez már. Ah, még egy tipp. Könnyebben alszik el az Őrző egy szerette mellett. - jut eszembe.
- Hohó... a lányom beleszeretett a mentoromba és az ő mentorába... Pirosat? Szerelmes beléd, mint az ágyú. Lehet mellette tudnál aludni. A harag színe a bordó, a házas szerelmespároké arany. Nem aggódom, anyád gyönyörű nő. Nekem kell rendesen kiöltözni, hogy méltónak tűnjek mellette. Nem mindenkinek van olyan lélekjelenléte azért, hiába a szándék. - falatozok én is. Nem is rossz ez a kínai kaja. - Fehér zsálya és levendula. Elsőre lehet kiüt. De ha nem, akkor tudod hol lakik Makhaón, vackolj be mellé az ágyába. - csipkelődöm, ahogy nekem dől.

Evan & Skye

- Napsitata nem vadul nyomja..övé a legnagyobb ültetvény az országban. Felesküdtem egy füvesre, hm..most kellett ebbe is jobban belegondolnom. Ahh, én már küldtem neki listát, hogy mit kérek. Mentolos-barackos KitKat, sima mentolos..azt hiszem szeretem a mentát. De persze kíváncsi vagyok mit küld még. – csillan fel a szemem, ilyenkor tényleg egy nagy gyerek vagyok.
- Úgy nézek ki, mint aki rohan, hogy a padló alól szedjen össze egy primordiális  istent? Ahhoz nagyon kicsi vagyok. Szerencsére nagy a család, úgyhogy Kratosz sem marad magára, ha segítségre van szüksége. Ne nekem magyarázd meg, nekem aztán tényleg mindegy mit csinálsz azon az osztályon, az enyémre úgysem jössz. Szánok magamra is időt, azzal, hogy bizonyítok. Ha beüt egy hat órás műtét nem azon fogok agyalni, hogy milyen finom szendvics vár engem a hűtőben, amit általában meg is esznek. Eiréné nem orvosisten, jó hogy ki tudja zökkenteni Faridot. Ahha, szóval majd egyszer rájövök, hogy mit csináltatok, remélem még legalább ezerévig édes tudatlanságban maradok. Tudom, műtenem kellett, aztán viziteltem, és megmentettem egy beteget Priscilla kezeiből. Jelenteni kéne az új igazgatónak, hogy rúgja ki, nem orvosnak való. – nyüsszenek halkan.
- Az egyik Végzetünk most nagyon sokáig talpon lesz..Ahh…akár a nagypapusról is lehetne írni egy szakdolgozatot, mennyire örülne neki..Jó majd kipróbálom. –
- Jesszus, ne csinálj úgy, mintha nem vetted volna észre. Pletykás vagy anyával együtt. Azért ezt az információt még ő is feldolgozza szerintem, nemcsak én. Nos, ezt tényleg csak akkor tudom meg, ha ott alszom.  Tudom, a zöld a nyugalom színe. Ha pedig valakinél sárgát látok ő biztosan örül valaminek. De alig tudtam rábeszélni, hogy azt a ruhát vegye meg. Igazad van, akkor is örülök, hogy annyi embernek tudtam segíteni. – tényleg éhes voltam, sose eszek ennyit.
- Persze, hogy tudom. Olyan burkolt célzásnak veszem, hogy menjek, te meg be tudsz lógni anyához. Viszont úgyis mindjárt hazaér, pár cuccért ugrott be azt mondta. Azt hiszem holnapután találkozom a húgaiddal, még meg kell kérdeznem, hogy áll-e a találkozó. -