Amon Ra Bousaid

Kérdő tekintettel pillantok a japán istennőre, felkeltette a figyelmem ez nem is vitás. Mindig benne vagyok egy jó kis fogadásban, talán túlságosan is unatkozok mostanság. Széth nyugton van, Ozirisz egyben, nem pedig darabokban, nincs jajveszékelő Ízisz se, aki tőlem kapta a hatalmát. Sőt még Maat-éknál is nyugodt minden, jelenleg, és még nekem szóltak be, hogy én csinálok normálatlanul gyereket. Bezzeg ők aztán tökéletesek benne, merthogy a második unokám nem félisten, az holtbiztos. De idővel minden kiderül, én aztán be nem köpök senkit.
- Szóval azt akarod nekem beadni, hogy a kardodról terjengő legenda igaz. – dörzsölöm meg az államat egy sóhajjal.
- Ühüm, és nálad jobb kezekben nem is lehetne, viszont, ha nem sikerül leleplezned egy héten belül visszakerül hozzám, áll az alku? – nyújtja a kezét felém, mire csak egy szemtelen vigyort villantok rá, s fogom meg a kinyújtott végtagot.
- Keress új kardot Amaterasu. Akkor holnap ugyanitt, napfeltekor.- teleportálok haza. Csupán két percembe telt lebuktatni, és pont ugyanennyi idő kellett ahhoz, hogy szerelmes is legyek.

Próbálok nem röhögni Maat kiakadásán, amikor először találkoztam Sitrával és szólalt meg akkor tudtam, hogy gyanús a gyerek. Egy istent ismerek, aki pont így beszél, az pedig Thot, s lássunk csodát, tényleg ő az apja.
- Jól van már, hát nem vagy képes megcsalni a férjed, ez annyira nagy baj? – vonom meg a szemöldököm, mire furán méreget.
- Vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit, és nem is mondtam..Még a végén agybajt kapsz. Akkor vontad fel így a szemöldököd, amikor Széth megbolondult, aztán darabokra vágta Oziriszt. – emeli fel a karját védekezően.
- Ühüm..szerintem akkor nem ilyen arcot vágtam, de mindegy. Akkor két agyvérzést is kaptam. Legalább most szépen játszanak. -
- Azért, mert eddig még nem futottak össze. Mindegy is, megyek meg kell ölnöm a férjem. Üdvözlöm Kanont.  -  
- Átadom, a férjedet meg várom a holnapi meccsre. – intek egyet, és visszamászom a kertbe, napfürdőzni.

Felkapom a vörös macskát Zafírt, már megint az asszony kimonóján fetreng. Értem én, hogy finom selyem, de akkor se kéne rajta aludni.
- Hm..hm..végre Menhit is isteni rangra lépett. – dobom le magam macskával a kezemben a kanapéra, majd csókot nyomok Kanon arcára. – Végre minden a helyén, bár kicsit mérges lesz mind a két szülőjére. Na, de mindegy is, szükség volt erre a találkozóra, mert ami következik az nem gyerekjáték, még a végén lehet nekünk is be kell szállni. – amihez nem fűlik fogam, meg úgy semmim se. Kiszálltam a háborúsdiból nagyon régen. Úgyhogy senki ne akarja, hogy felálljak a kényelmes kanapémról, s arra kérjem a mellettem ülő nőt, hogy legyen a kardom, mert azt senki nem fogja megköszönni.