Ré és Kusanagi lánya, elsőként egy évesen szakították el a családjától, így fogalma sincs, hogy az apja azóta emlékszik-e rá, vagy hogy tudják-e a féltestvérei hogy létezik egyáltalán. Amaterasu istennő mellett nevelkedett, néha Inari és Hügieia nézett a körmére. A Viharos Orchidea Bisentōja, úgyhogy igen, van fegyveralakja. A markolata alja is aranyozott orchideákkal díszített, ahogy a pengéje is. Származása miatt egyszerre kell valakinek roppant optimistának és bátornak is lennie, hogy viselni tudja.
Sorban áll az együttes az amerikai bevándorlási kioszknál. Miért kell minden egyes koncert előtt ezt eljátszanunk? A lányoknak ez persze nem gond, mert nincs egy kacifántosság sem a papírjaikban, de én mindig ki vagyok pécézve magamnak mert Bousaid a nevem. Fel kellett volna vennem a Tairát... Taira Ran... Nem is hangzana rosszul.
- Következő! - szólít magához a magas tiszt, én pedig mind a 151 centimmel odatipegek. Nem húzok platformot repüléshez, pedig Ako a 153 miatt nagyon háklis, mindig legalább egy fejjel magasabb akar lenni. Lábujjhegyre állok és úgy nyújtom át az útlevelemet.
- Bousaid? - pislog rá a fickó. Kezdődik...
- Bousaid. Apám egyiptomi. - felelem kurtán. Ha elvisznek motozásra, az sem érdekel jelenleg, holnapután lépünk fel, de látom a menedzserünk arcán, hogy szinte lilul. Amióta anya hazaköltözött Japánba, azóta nem egyszerű az élet. Persze soha senki nem hinné el, hogy az az anyám aki, mert elég európai a külseje, de gondolom azért kapta az úrnőnktől azt, hogy jobban beilleszkedjen Egyiptomban. Hát mit mondjak, jól sikerült.
- Rendben, kisasszony. Üdvözlöm az Amerikai Egyesült Államokban. - csak rányomja a bélyegzőt és tovább is enged. Pedig azt hittem, hogy ennél nehezebb lesz. Én vállat vonok és a többiek után kaptatok a bőröndömmel.
Egyelőre a kiadó kollégiumában élek, de ez tökéletes is számomra. A középiskoláig mindent ki kellett járnom, mert az Úrnő azt mondta, sőt örült volna ha egyetemre is megyek, de ez most nem valószerű álom egyelőre. 16 évesen fedeztek fel, azóta szinkronizálok és gitározok profiként, így sosem kell zsebpénzt sem kérnem, sőt most már elég jól is keresek, de még nem vagyok 20. Itt vagyok egy szétesett család elfelejtett gyerekeként. Neda szokott a családból látogatni néha. Anyám is bejöhet ide, a portás úgy tudja, hogy ő a nyelvtanárom, úgyhogy szabad a bejárása. Most is nálam van és büszkén nézi a koncert felvételt.
Ekkor kopogtatnak az ajtón, ami mögött érzem az egyiptomi erőt. Nedát biztosan, de még valakit. Amikor kinyitom akkor tornyosulnak ketten fölém. A vörös integet nekem, mintha nem tudná milyen nyelven szólaljon meg.
- Valami baj van? - váltok óegyiptomira, amire Neda csak kuncog.
- Anyukáddal szeretnénk beszélni, Ran-chan. - az én japánomon válaszol, aminek mindig örülök kicsit. Kitárom az ajtót és mutatom a vörösnek, hogy itt a genkanban lesz szíves a cipőjét letenni. Közben bemutatkozik, hogy Menhit. Ó... az unokahúgom, azt hiszem? Majd belépnek a nappaliba, ahol anyámból szinte eltűnik az öröm.
- Kanon-senpai, az erőd kérnénk. Véget vetünk Rének. - hajol meg illemtudóan Neda. Én nekem az amúgy sem kicsi szemeim nagyra kerekednek.
- Fasztestű atka... - közben már fel is teleportálta magát a genkanba cipőbe mindenbe. -
Mire várunk? Ran, vigyázz a városra és az Úrnőnkre a távollétemben.Mire kérdezhetnék valamit, már itt sincsenek. Én csak leroskadok a fal tövébe a lábaim átölelve. Úgy fog meghalni az apám, hogy nem is ismerhet. Közben észreveszem, hogy eltűnt az ankhom a nyakláncommal együtt. Az egyetlen dolog, amit apámtól kaptam.
Egy sóhajjal húzom magamhoz a drága kék gitárom és kezdek el pengetni, amikor érzem, hogy megtették. De hogy eztán mi lesz, fogalmam sincs.
A sarokba vágom a dalfüzetet. Erőből, dühből és fájdalomból. Épp csak megírtam ezt a nyálas valamit, amikor megkaptam a csoport chatben a plakátképet, hogy mi leszünk az előzenekarjuk 25 napig. Amikor már azt hittem, hogy túl vagyok az egy évvel ezelőtti egy közös koncerten, akkor megint belém tépnek. Persze a lányok heccre vették.
Otthon vagyok már mire elér az szett lista.
Zárás:
"Safe and Sound"Valaki megtalálta a füzetem. És most a dalom amit Sun Jin miatt írtam titokban, hallhatja is. Rá fog jönni.
Rám meg egy kósza ideg összeroppanás.
